Nagyberki Zsarolta vakkantásai

2018. november 12., hétfő

11. 12. hétfő

A múlt hét elején megérkezett a megrendelt itthoni öltözékünk! Bár B. azt mondta, hogy megint kimossa, és akkor „vadiúj” lesz, de rongyokban nem járhatunk itthon sem, és mivel igencsak kirojtosodtak, épp itt volt az ideje a nyakörvek cseréjének! Bár G. fantáziája csak addig terjedt, hogy a 3 évvel ezelőtti mintákat rendelje ismét, de szerintem így is csinosak vagyunk, és mivel tükörbe nem szoktam nézegetni magam, nem izgat, hogy még mindig pöttyösben feszítek… Lui is megkapta a „szokott” vizslás nyakörvét tehát régi-új ancúgban pompázunk! Méghozzá, ahogy sejtem, újabb 3 évre elfelejthetjük a ruhatár-frissítést, hacsak előbb ronggyá nem cibáljuk egymáson!
Egész héten, és még ma is, ragyogó novemberi napsütésben teltek a napok, néha rá lehetett venni a törpéket is egy kis üldözéses játékra… Én futottam előlük, ők meg üvöltözve üldöztek

Persze csak addig, míg Lui a sajátos „gazella-stílusával” be nem szállt! Nem viseli el, ha valamiből kimarad!
Pénteken jöttek Perecék, kisbarátnőm ismét fel volt turbózva, G. kattintgatott vagy ötvenet, szerencsére néhány nézhető lett…
Vasárnap Kata jött, meglátogatta a védenceit, akik már 4 hónapja nálunk dekkolnak. Bogi és Boni nem felejt, olyan ovációval fogadták Katát, hogy mi szinte oda sem fértünk… Azért az elején sikerült üdvözölnünk amúgy vizslásan, de hamar átadtuk a teret a „szerelmes hármasnak”!

Míg folyt a bensőséges dögönyözés, megállapítódott, hogy a hajdani „keszegfenekűek” mára jócskán felszedtek magukra, különösen Bogi hajaz egy nagyobbacska szafaládéra… G. szerint az a bajuk, hogy rövidre sikerült a lábuk. A rohangálásban nem zavarja őket, ha esemény van a kerítés sarkában, igyekeznünk kell, ha a „pockok” előtt akarunk odaérni! Persze mindezt szirénázva teszik, mint két kis matchbox rendőrautó, akik mindent eltaposva tömeggyilkossághoz sietnek… Katának is tartottunk bemutatót!

Vizslát!