03. 12. kedd
Bocs, eddig nem értünk rá! … Tavaszoztunk! … Jobban mondva G. –t elkapta a „tavaszi fáradtság” és nem volt hajlandó az agyát megmozgatni, magvas gondolataimat átkonvertálni a kétlábúak nyelvére!
Helyette kint a teraszon bámult ki a fejéből, általában minket lesve, néha „elgondolkodva” a maga primitív módján.
Mi pedig dorbézoltunk a napsütésben, langymelegben napokig!
Most egy kicsit visszafogta magát a tavasz, se az inasnak, se nekünk nem ízlik ez a +8 fok az eddigi - már-már nyárias – idő után.
Úgy volt, hogy vendégeink lesznek, de ez tolódik, ám Perec már kétszer is itt volt, így végre egy kis változatosság is beköszöntött! „Persze” az inas ezekről a látogatásokról képtelen volt fotókat csinálni…
Domi és Kriszti viszont jó párat elkattintottak, amikor ismét elvitték sétálni a csököttlábúakat! Ezúttal Perec is velük tartott, de előbb bemutatta a macskáit, illetve csak az egyiket, de azt sem töltötte el a tömör-gyönyör a krampuszkommandó megjelenésétől. Így aztán a csököttlábúak Pereccel, Domi, Kriszti és Marcsi kíséretében egy jókora sétára indultak, Bogi végig élvezte a másfél órát, de Bonit a végén már noszogatni kellett.
Kaptunk fotót Vackortól is aki szemmel láthatólag jól érzi magát a kiképzőtáborban.
Tegnap eljött végre Nojcsi, már nagyon régen járt nálunk. Ehhez mérten nehezen csillapultunk az örvendezésből. Aztán amikor kizártak minket az udvarra, óriási tiltakozásba fogtunk, amit addig nem is hagytunk abba, míg újra vissza nem mehettünk, a jogos tulajdonunkba!
Az egész kirekesztés az inas miatt történt, mert Nojcsinak nagyfokú koncentrációra volt szüksége, hogy a tavaszi metszés közben ne sokat rontson G. amúgy is születéstől fogva elfuserált fején… Hamar megbékéltünk, hosszan osztogattuk vendégünknek a nyelvespuszikat, és követeltük a kötelező simiket. Újból meg kellett állapítanom, hogy Nojcsi tipikus „egykutyás csaj”!
Rögtön bepánikol, ha egy finom morranással figyelmeztetem a többieket, hogy az én simim az ÉN SIMIM! G. mondta is neki, ha összetűzésre kerülne sor a falkában, villámgyorsan meneküljön fel a konvektorra! Azt nagyon szívesen lefotózná…
Persze ilyen soha nem történt még itt, pedig lassan már öt éves leszek! Én csak mindenkinek emlékezetébe juttatom, hogy ki a főnök, de sosem tettlegeskednék! ... Erről jut eszembe, hogy épp ma van hat éve annak, hogy az inas ilyen teszetosza lett… Minket, az uralkodó fajt, nem nagyon zavar, már igy vettem alkalmazásba…
Zsófitól rendszeresen kapjuk a videókat és fotókat védencéről: Dombi-Szikráról. Az inas mindig vigyorog, ha látja, milyen gyorsan kinyílt és fejlődik megmentése óta!
Azt hiszem, mára ennyi elég volt, kimegyünk egyet játszani, kisütött a nap! Hétvégére újra 20 fok lesz, alig várom! Vizslát!
Helyette kint a teraszon bámult ki a fejéből, általában minket lesve, néha „elgondolkodva” a maga primitív módján.
Mi pedig dorbézoltunk a napsütésben, langymelegben napokig!
Most egy kicsit visszafogta magát a tavasz, se az inasnak, se nekünk nem ízlik ez a +8 fok az eddigi - már-már nyárias – idő után.
Úgy volt, hogy vendégeink lesznek, de ez tolódik, ám Perec már kétszer is itt volt, így végre egy kis változatosság is beköszöntött! „Persze” az inas ezekről a látogatásokról képtelen volt fotókat csinálni…
Domi és Kriszti viszont jó párat elkattintottak, amikor ismét elvitték sétálni a csököttlábúakat! Ezúttal Perec is velük tartott, de előbb bemutatta a macskáit, illetve csak az egyiket, de azt sem töltötte el a tömör-gyönyör a krampuszkommandó megjelenésétől. Így aztán a csököttlábúak Pereccel, Domi, Kriszti és Marcsi kíséretében egy jókora sétára indultak, Bogi végig élvezte a másfél órát, de Bonit a végén már noszogatni kellett.
Kaptunk fotót Vackortól is aki szemmel láthatólag jól érzi magát a kiképzőtáborban.
Tegnap eljött végre Nojcsi, már nagyon régen járt nálunk. Ehhez mérten nehezen csillapultunk az örvendezésből. Aztán amikor kizártak minket az udvarra, óriási tiltakozásba fogtunk, amit addig nem is hagytunk abba, míg újra vissza nem mehettünk, a jogos tulajdonunkba!
Az egész kirekesztés az inas miatt történt, mert Nojcsinak nagyfokú koncentrációra volt szüksége, hogy a tavaszi metszés közben ne sokat rontson G. amúgy is születéstől fogva elfuserált fején… Hamar megbékéltünk, hosszan osztogattuk vendégünknek a nyelvespuszikat, és követeltük a kötelező simiket. Újból meg kellett állapítanom, hogy Nojcsi tipikus „egykutyás csaj”!
Rögtön bepánikol, ha egy finom morranással figyelmeztetem a többieket, hogy az én simim az ÉN SIMIM! G. mondta is neki, ha összetűzésre kerülne sor a falkában, villámgyorsan meneküljön fel a konvektorra! Azt nagyon szívesen lefotózná…
Persze ilyen soha nem történt még itt, pedig lassan már öt éves leszek! Én csak mindenkinek emlékezetébe juttatom, hogy ki a főnök, de sosem tettlegeskednék!
... Erről jut eszembe, hogy épp ma van hat éve annak, hogy az inas ilyen teszetosza lett… Minket, az uralkodó fajt, nem nagyon zavar, már igy vettem alkalmazásba…Zsófitól rendszeresen kapjuk a videókat és fotókat védencéről: Dombi-Szikráról. Az inas mindig vigyorog, ha látja, milyen gyorsan kinyílt és fejlődik megmentése óta!
Azt hiszem, mára ennyi elég volt, kimegyünk egyet játszani, kisütött a nap! Hétvégére újra 20 fok lesz, alig várom! Vizslát!
 |
| A Csököttlábúak kirándulása |
 |
| Pereccel |
 |
| "Pihenjünk mááá" |
 |
| Este kidőlve |
 |
| Vackor a kollégáival |
 |
| Nojcsi itt már aggódik |
 |
| A Krampuszkommandó támadása... |
 | ||||
| Dombi-Szikra |
Dombi-Szikra tanul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése