Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 23. szombat

Csütörtökön itt volt Lucky!!!
Lucky, azaz „Lucky S. Pécshegyaljai Sondriese”, akit négy évvel ezelőtt én indítottam útnak Olaszországba saját, szuper gazdikhoz!

Az egész úgy indult, mint bármilyen más látogatás, amikor az inas szerint nincs ránk szükség… Szóval csöngettek, és mi be lettünk rekesztve belső termeinkbe! Természetes, hogy hangot adtunk az eljárás miatti tiltakozásunknak! Hát még, amikor észleltük, hogy az inassal együtt többen is kivonulnak az udvarra! … És akkor jött az első meglepetés… G. engem, - és CSAK engem – kiszólított… ezt persze a többiek hatalmas felháborodása kísérte! Lui őrjöngött, a két kicsi szirénázott, én pedig kíváncsian robbantam ki a teraszra, ahol két ismeretlen kétlábúval és egy hatalmas vizslával találtam szemközt magam. Már nem is tudom, kivel kezdtem a bemutatkozást, megismerkedtem Katival, az olasz G.-vel, és újra találkoztam – 4 év után – Luckyval!!! Az inas szerint megismertük egymást, mert nem voltam egyáltalán tartózkodó, mint más ismeretlen fajtársakkal az elején, az pedig nyilvánvaló, hogy Lucky kísérőit is örömmel üdvözöltem, az olasz G. kisebb meghökkenésére azonnal az ölébe mancsoltam, hogy közelebbről is köszönthessem. Lucky kicsit megőszült az eltelt idők alatt, de udvariassága mit sem változott. Éppoly kedves maradt, mint volt! Nem feledkezett el a kertről sem, megújította négy évvel ezelőtti jelzéseit, amiket később Lui érdeklődéssel olvasgatott… A pécsi víz íze kellemes nosztalgiával töltötte el, majd’ kiitta a csapot! Még játszani is elkezdtünk volna, de nagyon rövid volt a látogatás! Abban a reményben búcsúztunk, hogy hamarosan újra találkozunk velük. Lucky volt az első „lovagom” a rezidencián, még alig egy éves fruska voltam, mikor idecuccolt egy időre… Az inasnak ő volt az első ideiglenese, hát most meghatódva simizte újra ennyi év után…
Tegnap Perec jött reggel, és majdnem az egész napot velünk töltötte. Nem csináltunk semmi különlegeset, futkorászgattunk, pihenésképp megtekintettük Lui gyíkvadászatait, ezekbe Bogi is többször tevékenyen bekapcsolódott, duplájára növelve a „természetes kiválasztódást” elszenvedő gyíkocskák megpróbáltatásait. Luiék, noha nem sok sikerrel jártak, de egész nap lelkesen űzték ezt a sportot. Aztán többször is figyelmeztettük a szomszédot, nehogy át merjen jönni a kerítésen, mert annak rá nézve súlyos következményei lennének! (Az inas szerint halálra nyalnánk…) Perec Bonival is játszani akart, de ez – szokás szerint – egyoldalú vágyakozás maradt. Boni hanyatt vágta magát, kéjelegve morgicsált, Perecnek csak a bökdösés maradt. Én viszont végre tudtam egy kicsit birkózni kis barátnőmmel, egész addig jól elszórakoztunk, míg Lui a maga bakkecske módján bele nem avatkozott. A vége felé elpilledtünk, Perec is felkapaszkodott az inas ölébe egy kis szunyókára. Már csak a vacsira emlékszem, aztán szinte az egész éjjelt átaludtuk. Ma is csodás idő volt, mint eddig a hét második felében, de az inas szerint jóval hűvösebb lesz ezután, ha nem is jön még kutyára dér… Holnap még kiélvezzük a tavaszt, aztán befűttetek! Vizslát!