04. 09. kedd
Na, most szakítottam egy kis időt a diktálmányozásra, mert meggyőződésem, hogy egész Népem tűkön ülve, körmét rágva várja az inas pötyögtetését.
Mióta az évek óta ezzel megbízott triumvirátus (S.+J.+B.) valamennyit idecipelt a melegből, és a zsákot a vén inas meg is töltötte, amint eljött a napja, azóta szinte egész nap kint vagyunk! G. névnapját is sikeresen túléltük, elég sok gyóccert kapott ajándékba, reményei szerint ezekkel kihúzza a születésnapjáig. A legnagyobb örömet a Lédiről kapott fotó szerezte neki.
Na, lezajlott a kétlábúak hatalmas fegyverténye is, az óraátállítás! A naiv inas azt hitte, hogy amiért télen 7-kor keltünk, majd most 8-kor fogunk… hogy a fenébe bírnánk szunyókálni, miközben a személyzet stikában a konyhában dorbézol, esetleg nélkülünk nekiáll reggelizni… ?!
Hát, nem alszunk, kiballagunk, és mi is követeljük a reggelinket! Ez okból a személyzet „nagy terve”, hogy délután 5 helyett majd 6-kor vacsizunk, már az első nap hamvába holt. Hogy is képzelte az inas, hogy mostantól 1 órával tovább éhezünk, mint eddig??! Fél 6-ig koplaltunk, de akkor erélyesen felszólítottuk a vacsi azonnali tálalására.
Amúgy erről az óraátállításról ismét csak a kétlábúak falkavezéreinek teszetoszasága jut eszembe… mert ha már eldöntötték, hogy megszűntetik ezt a hüjjjeséget, miért várnak vele még két évet???! Persze minket annyira nem izgat, de a vén inasnak már az őszi átállítás jár a fejében, amikor 7 helyett 6-kor kell majd kelnie…
B. feltöltötte a tavacskámat is, ami persze csak egy medence, de nekem egész tó, mert nem tudom átugrani… Bele pedig nem megyünk! Már másnap beköltöztek a békák, azóta estétől hajnalig szól a pittyogás! Nem brekegés, nem kuruttyolás, hanem madárhangú, folyamatos „pittyogás”! Mert nekünk zöld varangyaink vannak, akik éjjelente bőszen gyártják a majdani ebihalakat, amiket aztán az aranyhalak, - kikerülésük után – komótosan felzabálnak. G. azt mondta, ez „a természet körforgása”! Ami ebben az esetben itt meg is akad, mert rigók és macskák nem abajgatják a halaimat… A rigók csak pillanatokra szállnak le inni, macsek pedig nappal ide be nem teszi a lábát, mióta négyen vagyunk!
Éjjel lehet, hogy mászkálnak, mert mi akkor bent őrizzük a házat, csak Lui kívánkozik ki hébe-hóba, csillagokat lesni, ha költői vénája felébreszti… Ilyenkor van, hogy az ihlet is elkapja, és belekezd egy rövid költeménybe, de G. nem vevő az éjféli versekre, csirájában elfolytja a próbálkozásait… Pedig ha hagyná kibontakozni, a szomszédság biztosan lelkesen üdvözölné a szélbe szórt poézist!
Végül még egy dolog, amin az inas „kicsit” fennakadt… Persze hallott már ilyesmiről, de most személyesen is tapasztalta… Történt pedig nemrég, hogy a Jófogáson talált egy, - a megyéből - ingyen elvihető vizslakölyök hirdetést. Megkérdezte az ismerősét, aki régóta keresett örökbefogadható kölyköt, ekkor már a „tulajjal” le volt beszélve a másnap esti fuvar, hogy néhány napra „idibe” ide hozzák, és az ismerős innen majd elviszi hétvégén, mikor érte tud jönni.
Az ominózus napon jött a hír, hogy „egy közeli állatvédő szervezet” tagja délben elvitte a kölyköt 10 ezret fizetve érte… „Mert kell a németjeinek”…
Az inas szerint ez nem állatmentés, hanem kereskedés… mert abban biztos, hogy nem 30 euróért kerül az illető „németjeihez”…
Az is eszébe jutott, hogy néhány csoportban azonnal az egekbe csap az össznépi ócsárlás, amikor kiderül, hogy valaki pénzt adott a nem tenyésztőtől származó vizslájáért…
Mert ugye: „Ne támogassuk a szaporítókat!”…. Vizslát!
Mióta az évek óta ezzel megbízott triumvirátus (S.+J.+B.) valamennyit idecipelt a melegből, és a zsákot a vén inas meg is töltötte, amint eljött a napja, azóta szinte egész nap kint vagyunk! G. névnapját is sikeresen túléltük, elég sok gyóccert kapott ajándékba, reményei szerint ezekkel kihúzza a születésnapjáig. A legnagyobb örömet a Lédiről kapott fotó szerezte neki.
Na, lezajlott a kétlábúak hatalmas fegyverténye is, az óraátállítás! A naiv inas azt hitte, hogy amiért télen 7-kor keltünk, majd most 8-kor fogunk… hogy a fenébe bírnánk szunyókálni, miközben a személyzet stikában a konyhában dorbézol, esetleg nélkülünk nekiáll reggelizni… ?!
Hát, nem alszunk, kiballagunk, és mi is követeljük a reggelinket! Ez okból a személyzet „nagy terve”, hogy délután 5 helyett majd 6-kor vacsizunk, már az első nap hamvába holt. Hogy is képzelte az inas, hogy mostantól 1 órával tovább éhezünk, mint eddig??! Fél 6-ig koplaltunk, de akkor erélyesen felszólítottuk a vacsi azonnali tálalására.
Amúgy erről az óraátállításról ismét csak a kétlábúak falkavezéreinek teszetoszasága jut eszembe… mert ha már eldöntötték, hogy megszűntetik ezt a hüjjjeséget, miért várnak vele még két évet???! Persze minket annyira nem izgat, de a vén inasnak már az őszi átállítás jár a fejében, amikor 7 helyett 6-kor kell majd kelnie…
B. feltöltötte a tavacskámat is, ami persze csak egy medence, de nekem egész tó, mert nem tudom átugrani… Bele pedig nem megyünk! Már másnap beköltöztek a békák, azóta estétől hajnalig szól a pittyogás! Nem brekegés, nem kuruttyolás, hanem madárhangú, folyamatos „pittyogás”! Mert nekünk zöld varangyaink vannak, akik éjjelente bőszen gyártják a majdani ebihalakat, amiket aztán az aranyhalak, - kikerülésük után – komótosan felzabálnak. G. azt mondta, ez „a természet körforgása”! Ami ebben az esetben itt meg is akad, mert rigók és macskák nem abajgatják a halaimat… A rigók csak pillanatokra szállnak le inni, macsek pedig nappal ide be nem teszi a lábát, mióta négyen vagyunk!
Éjjel lehet, hogy mászkálnak, mert mi akkor bent őrizzük a házat, csak Lui kívánkozik ki hébe-hóba, csillagokat lesni, ha költői vénája felébreszti… Ilyenkor van, hogy az ihlet is elkapja, és belekezd egy rövid költeménybe, de G. nem vevő az éjféli versekre, csirájában elfolytja a próbálkozásait… Pedig ha hagyná kibontakozni, a szomszédság biztosan lelkesen üdvözölné a szélbe szórt poézist!
Végül még egy dolog, amin az inas „kicsit” fennakadt… Persze hallott már ilyesmiről, de most személyesen is tapasztalta… Történt pedig nemrég, hogy a Jófogáson talált egy, - a megyéből - ingyen elvihető vizslakölyök hirdetést. Megkérdezte az ismerősét, aki régóta keresett örökbefogadható kölyköt, ekkor már a „tulajjal” le volt beszélve a másnap esti fuvar, hogy néhány napra „idibe” ide hozzák, és az ismerős innen majd elviszi hétvégén, mikor érte tud jönni.
Az ominózus napon jött a hír, hogy „egy közeli állatvédő szervezet” tagja délben elvitte a kölyköt 10 ezret fizetve érte… „Mert kell a németjeinek”…
Az inas szerint ez nem állatmentés, hanem kereskedés… mert abban biztos, hogy nem 30 euróért kerül az illető „németjeihez”…
Az is eszébe jutott, hogy néhány csoportban azonnal az egekbe csap az össznépi ócsárlás, amikor kiderül, hogy valaki pénzt adott a nem tenyésztőtől származó vizslájáért…
Mert ugye: „Ne támogassuk a szaporítókat!”…. Vizslát!
 |
| ÉN! ...A háttérben Lui gyikászik... |
 |
| Végre engem is simiznek... |
 |
| Bomi a hasát sütteti... |
 |
| Bogi, a törpekramusz |
 |
| Domi letámadása |
 |
| Lédi, a majdnem 2 éve, az ország másik feléből, láncról mentett vizsla... Aki végülis Lucky unokatesója lett... :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése