08. 30. péntek

Megáll az eszem! A vén inasnak már megállt…
Az egész tegnap „kezdődött”, amikor is délben beállított az a két kedves kétlábú, aki Borókát hozta két héttel ezelőtt. De nem ám csak „egyedül”, hogy megnézzék, Boróka milyen jó nevelést kap itt, hanem hoztak magukkal két vakarcsot is! Ahogy kimentünk Luival, már fordultunk is vissza! És nem elég, hogy idehozták, még itt is hagyták ezt a két neveletlen méregzsákot! És… elvitték Borókát, akivel már anno fél óra múlva játszottam… Ezekkel a szőrzsákocskákkal?..... Hát, még nem vergődtem zöld ágra velük… annál is inkább, mert ők többek közt a zöld ágakat is előnyben részesítik minden kulturált kapcsolatfelvételnél. Én egyelőre figyelem és kerülgetem őket. Ma már megpróbáltam egy kis közös futásra invitálni őket, de nem vették a lapot. Luit nem zavarják, ő már az elején összeszaglálózott velük, látta, érezte, nem veszélyesek, így nem nagyon kötik le az érdeklődését. Én mindenesetre résen vagyok, és távolságot tartok!
A kétlábú vendégek meghagyták G.-nek, hogy nevezze el őket… még ez is! A bárgyú inasom először a „Füles”, és a „Duma” nevekre gondolt, mert a sötétebbnek olyan murisan állnak a nagy lapátjai, a világosabbnak pedig mindenről van véleménye, és azt nem is fojtja magába! Ülve, állva, fekve megosztja a hallgatósággal, amibe momentán a szomszédok is beletartoznak, előrevetítve nem várt boldogságukat. =D Ám ezek egyelőre csak „munka-nevek”, próbálkozások… mert azóta agylágyult inasom másfelé tapogatózik… Előtérbe emelte a „Fosóka”, „Folyóka”, Szapora”, „Szilva”, Ricinuska”, „Glicerinke” neveket, avagy az előkelőbb hangzású „Diarrhea”, „Dizentéria” variációkat… =D Mert ugye, egyenesen a gyepiről jöttek :( … Sok dogom lesz velük…
Este a személyzet sem unatkozott, de remélik, hogy az itt-ott lepakolt „termés” állaga 1-2 nap alatt könnyen felszedhetővé válik, utána kezdődhet a szobatisztaságra nevelés…
Szóval a vén inas lágy szívével és lágy agyával új kihívások elé állította a Rezidenciát! :) Vizslát!
Utóirat: Boróka sikeresen túl van a műtéten, és új gazdáinál nekikezdett a lábadozás „megpróbáltatásainak”… reméljük, ebben a hőségben is lazán túl lesz rajta…
Na, most vizslát!

Boróka

Utolsó nap, utolsó játék...

A két jövevány

Füles

Duma

08. 28. szerda

Az elmúlt hét igazi „vendégjárós hét” volt! :)
Ugye, először Lénának és Mártinak örülhettünk, majd Éva ugrott be egy puszira, aztán Zsófi nézett be hozzánk, végül Perec és inasai is tiszteletüket tették! :)
Alig győztük az üdvözléseket, komolyan vakkantom, a végére szinte kiszáradt a nyelvünk! =D
Természetesen az audienciák között sem unatkoztam, Boróka nevelése teljesen lefoglalt! Ő a nap 24 órájában játszana, talán pár óránként 2 perc pihenőt tartva… 
Nem vagyok ehhez hozzászokva, de becsülettel próbálok helyt állni! Kisebb sikereket máris elértem! Például lendületből fel tud már ugrani a kétlábúak ölébe, vizslamódra mindenáron a kiszolgáló-személyzet arcát igyekszik elérni a nyelves köszöntések áradatával, tud már önállóan zsákmányolni a félretett almákból, tud lábat mosni az aranyhalas medencében, majd vidáman betrappolni csatakosan a szobába, tud éjjel csendben, mozdulatlanul aludni néhány órát, reggel 5 helyett már néha 6-ig is kibírja játék nélkül. ..
Jaa, és tud már gödröt is ásni a leg lehetetlenebb helyeken, ezzel is elősegítve B. éberségének fenntartását. 
Csupa fontos dolog, ami szerintem elengedhetetlen egy rezidencia irányításához, és a kiszolgáló-személyzet vidámságának megőrzéséhez. G. már azt is elértre, hogy a kisasszony ne ugorjon fejest a teli kajástáljába, szinte egész addig ülve marad, míg azt nem mondja neki: „Tied!”…. szinte…
Lui mindezeket sztoikus nyugalommal figyeli, csak estefelé zökken ki hűvös tespedtségéből. Akkor aztán néhány percre ő is beszáll a játékba, hangoskodva, ahogy szokott…
Mert napközben meleg van, de nagyon! Nemhogy a vén inas, de késő délelőttől mi sem bírjuk ki kint. Délelőtt 10 körül már mindannyian a „hűvösben” szunyálunk.
Hétfőn látogatók érkeztek, akik Borókára voltak kíváncsiak…
Tegnap újra eljöttek, de már saját, nemrég befogadott ebzetükkel, Jackkel együtt. „Természetesen”, mi – Luival – mindkétszer el voltunk zárva, csak bentről tudtuk biztatni Borókát, mit tegyen, ha az az idegen erőszakoskodna vele. Ám erre nem került sor, sőt, a két kamasz nagyon jól megértette egymást, olyannyira, hogy Jack kétlábú kísérői elhatározták, hogy hamarosan összeköltöztetik őket! 
De erről majd legközelebb! Vizslát!

Évával...

...Beszélgetrtünk is...

Kitártak!!! Azonnal engedhetek be!! (Luival)

Boróka

Boróka Zsófival "gyakorol"...

Igy kell ezt, te pupák! :-)

Marcsival és Krisztivel (Perec inasai) Boróka és én

ÉN!.... Nem tagadhatom, hogy szép vagyok... :-)

Fárasztó ez a Boróka!

Az alma az ENYÉM!

Boróka

Boróka "kaja-váróban"

Jack és Boróka

Jack Borókával

08. 20. kedd

A múlt hét néhány zápora után egyre csak melegedett az idő, nekem pedig állandóan játszanom kell az új pátyoltunkkal, Borókával… Fárasztó dolog ám a nevelés! Lui ebben nem segít, azt mondja, „nincs affinitása a kölykökhöz”… Én morgicsálok, ha már terhes kezd lenni, de a csokitesó bizony odacsíp, ilyenkor az ifjú színésznő jajveszékelve közli a személyzettel, hogy őt mekkora sérelem érte… azok jól megszidják Luit, közben az sértett már javában rázza a játszómadzagját, minden baját feledve…
Szombaton itt volt „napközizni” Perec, alaposan meglepődött Boróka láttán, de néhány figyelmeztetés után napirendre tértek egymás jelenléte felett. Délben már együtt csendespihiztek Luival és az inassal. Én ezt mindig kihagyom, nem szeretem a zsúfoltságot! Amikor pedig játszani kezdtem Pereccel, Boróka már hangosan reklamált, amiért őt „kifelejtettük”.
Másnap nagy esemény történt! Vendégek érkeztek, messziről! Léna már régebben megígérte, hogy eljön inasával, Mártival, és most végre megismerkedhettünk! Márti mindjárt megtetszett nekünk, egyrészt mert 120 kilométert elautózott idáig, másrészt jóval fiatalabb és csinosabb a mi alkalmazottunknál! Alighogy ideértek, Léna általános megrökönyödésre az aranyhalak közé vetette magát. =D Nem tudom, mit vártak, nem minden vizslának van víziszonya, mint nekem, sőt!
Nem kellett sok idő, hogy Léna megismerje a Rezidenciát, és mindenkivel jóban legyen.
A kétlábúak leültek ebédelni, mi is köréjük telepedtünk, semmilyen étkezést ki nem hagynánk!
Hamarosan előállt a batárunk, Léna és Márti hátulra ült, én G, lábai elé telepedtem, és az itthonmaradottak keserves reklamálása közepette elhagytuk a Rezidenciát.
Irány az Augusztusi Vizslapiknik, a Strand!
Odaérve, szinte a kapuban fogadott már Bolygó, a kétlábúak lerakták a hátsójukat, én pedig szép komótosan meg akartam mutatni a strandot vendégemnek… nem nagyon kellett neki, ahogy meglátta a vizet, a szárazföldi dolgok megismerését későbbre halasztotta. Megjöttek Fülesék is, a két ifjú vizsla vizi- és szárazföldi parádét rendezett, az összes személyzetnek széles vigyort csalva az arcára. Aztán előkerült a múltkori sípoló gumicsirke is, 
olyannyira megmágneseződtem tőle, hogy még a vízbe is bementem utána! Önként! Füles inasa úszómesteri szerepkörbe helyezve magát, még beljebb is „segített” =D …. szent Fővizsla! Nem ért le a lábam!!! Igyekeztem is kifelé, de szerintem ennek jövő hónapban folytatása lesz! Mindenesetre sipítozó gumicsirke KELL nekem is!
Nagyon jól telt az idő, Bolygóéktól finom sütiket is kapott mindenki, nem haltunk éhen.
Hazaérve, miután leráztuk magunkról az „őrjöngő” itthon- és hoppon maradottakat, megvacsiztunk, a kétlábúak kiültek a nehezen hűvösödő teraszra, mi pedig nagy játékkal vezettük le a megmaradt energiáinkat. Léna tényleg fáradhatatlan, pillanatra le nem ülne, feküdne. Boróka végre vizslájára talált! Már tök besötétedett, mikor aludni vonultunk. Másnap reggel is folytatódott az előző napi hancúr, de hamarosan már nem lehetett kibírni a teraszon a meleget. Bevonultunk „belső termeimbe”, csak Léna nem nyugodott, ki-be mászkált… Gyíkászott a tűző napon!
Később B. Mártival elment „várostnézni”, gondoltuk lilára főve látjuk viszont őket. G. becsukta a külső ajtót, Lénának se volt más választása, mint heverészni egy kicsit… A két bátor sivatagjáró kb. két óra múlva került haza. Ahogy Márti egy kicsit kipihegte magát, el is indultak Lénával hazafelé… Megígértettük velük, hogy jövőre újra eljönnek! Mozgalmas, örömteli napok voltak! Ma pihenünk, kint még forróság van! Vizslát!

Boróka

Lui

Boróka "madzagol"

"Őrség-óra"

Fárasztó dolog a kölyök nevelés...

5 perc pihi!

A sípolóért a vizbe is belementem!

Ajhjaj... egy kis szél kijjebb fújhatná...

Köszi Füles, hogy segítesz...

De most aztán igyekezzunk kifelé ebből a tengerből! Nagyon vizes...

Néhány morzsácskát... egy éhező vizslának...

Azért nem biciklizek, mert nem hoztam magammal mellényt...

Mártiékkal itthon

Léna

Vizslapihi Lénával és Luival

08. 14. szerda
 
A múlt héten itt volt Domi, Perecet is hozta, kicsit meleg volt, de azért „megszorongattam a nyakát”, ahogy régen is játszottunk… úgy néz ki, gyakrabban fog jönni.
Az inasnak végre sikerült lefényképezni az évente egy éjjelre kivirágzó kaktuszt, eddig mindig lekésett róla…
Vasárnap a személyzet kimenőt kapott Nojcsi és Chino meglátogatására…. elég későn jöttek meg, már aggódtunk a vacsora miatt. G. Mondta, hogy Chino két és fél év után is megismerte őket, persze, hiszen a Rezidencia illata beépült a tudatalattijába…. Kíváncsi lettem volna, mit szól hozzám, a Luihoz való viszonyán nem kell töprengenem =D 
Tegnap ebéd után aztán jött a meglepetés… bár ahogy visszagondolok a vén inas „titokzatos” telefonjaira, nem is akkora meglepetés… Idecsöppentette nekünk Borókát, a kb. 8 hónapos kidobott ördögfajzatot! Nem fogunk unatkozni! :) Azzal kezdte, hogy amint 5 percre felügyelet nélkül maradt, begyűjtötte B. papucsát, cipőjét… G. persze mondta, hogy nem kell elöl hagyni a csábítást! Szerencsére nem aprította fel, csak megcsócsálta és tartósító bevonattal látta el mindegyiket.
Nekem pedig valamiért nem kellett egy egész napot ismerkednem a törpeterroristával, fél óra múlva már úgy játszottam vele, mintha hetek óta nálunk lenne! Talán öregszem én is, vagy csak Borcsira hasonlít egy kicsit, mindenesetre estére én is, ő is alaposan elfáradt. 
G. aggódott egy kicsit az éjszaka miatt, de nem történt semmi baleset! Jó, lesz még mire tanítanom Borót, de nagyon értelmes kis vakarcs, nem kell ordibálnom vele, hogy tudja, mikor elég, és Lui is csak megszokásból morgicsál rá.
Mivel ma egyelőre esik az eső, a kölök kivételével mi szunyókálunk, Boróka pedig elfoglalja magát az egyik kötéljátékkal. Talán hamarosan friss fotók is lesznek, ha a vén inasnak sikerül normális képeket kiviteleznie… Vizslát!

Az éjjel nyíló kaktusz

Chino az inassal Nojcsiéknál

Boróka, az új védencünk

                                             Nem kellett fél óra, hogy nekiálljunk a játéknak...

08. 07. szerda

Egy hete már nincsenek idis pajtásaink, unatkozunk…
A múlt szerdán a személyzet kimenőt kapott, este meglátogathatták a tesójuk falkáját. Ők csak a kétlábú fajtársaikkal tartanak kapcsolatot, nem tudják milyen az, amikor egy rezidencia életét magasabb rendű élőlények, azaz Vizslák irányítják… de hát mi nem azért vagyunk, hogy erőszakkal verjünk okosságot minden kétlábú fejébe…
Pénteken este aztán a személyzet ismét elvonult, de maradtak itthon, a tiltott zónában fogadták a barátaikat. Nem voltunk ettől sem elragadtatva, „búsuló szerenádot” prezentáltunk a díszes társaságnak, amíg fel nem oszlott a kétlábú banda!
Egyébként unatkozunk…
Lui a gyíkvadászat mellett nekiállt egy vegetáriánus sportnak is. Nagy, sötét, gyümölcsevő denevért imitálva belopja a szilvafát, és két lábra állva fosztogatja a termést… Egyenként behozza a folyosóra az aktuális zsákmányt, és ott azt elmajszolva, a magot akkurátusan félretéve megy a következő szilváért. B. – mivel szabin van, - folyamatosan tudja követni a nap folyamán elfogyasztott mennyiséget. G. mondta, hogy gyerekkorukban hasonlóan, - a magokat félretéve – versenyeztek a szilvás gombóc evésében… Luinak nincs kivel versenyeznie, mert én az almafát favorizálom… És az almából a magokat se hagyom meg, legfeljebb egy-egy szárat, esetleg levelet, ágat, mikor hogy sikerül megszereznem. Sajnos előbb-utóbb csatlakoznom kell Luihoz, mert az alma fogytán, és a kakifán (hurma) éretlen a termés… próbáltuk, ráadásul a maradék három darabot a fa tetején el sem érjük…
Marad a szilva! Rettentően szaporátlan tevékenység, valódi megerőltető MUNKA!
Kaptunk híreket, fotókat a csököttlábúakról és Borcsiról is. Mindannyian jól vannak, Boni és Bogi véglegesen beköltözött az új gazdi szívébe, és ezt már papír is bizonyítja! A pocisimogatás mostantól inasuk, Anikó állandó feladata lesz! Kitartást kívánunk neki =D <3 (y)
Borcsi még félúton jár az örökbarátság-kötés folyamatán Zorkával, de a lovaknak már bőszen magyarázza a tutit!
Mi itt csak néha-néha magyarázunk a kerítésen túlra, amikor ritkán megpillantjuk a szomszéd fajtársat… Sajnos ez a magyarázat az utóbbi egy hétben elég vérszegényre sikerül, hiába próbáljuk, ketten nem tudjuk hajdani ötünk hangerejét imitálni a szomszéd elrettentéséhez… Vizslát!

Bogi és Borcsi az új Rezidencián

Simit követelve

Bogi macskát tanul, Gino mutatja, hogyan is kell... :-)

Borcsi segít lovakat etetni

Ha kint vihar van, bent csak barátság lehet!

                                          Borcsi itt is lefoglalta magát, ott sem fog unatkozni...