Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 20. kedd

A múlt hét néhány zápora után egyre csak melegedett az idő, nekem pedig állandóan játszanom kell az új pátyoltunkkal, Borókával… Fárasztó dolog ám a nevelés! Lui ebben nem segít, azt mondja, „nincs affinitása a kölykökhöz”… Én morgicsálok, ha már terhes kezd lenni, de a csokitesó bizony odacsíp, ilyenkor az ifjú színésznő jajveszékelve közli a személyzettel, hogy őt mekkora sérelem érte… azok jól megszidják Luit, közben az sértett már javában rázza a játszómadzagját, minden baját feledve…
Szombaton itt volt „napközizni” Perec, alaposan meglepődött Boróka láttán, de néhány figyelmeztetés után napirendre tértek egymás jelenléte felett. Délben már együtt csendespihiztek Luival és az inassal. Én ezt mindig kihagyom, nem szeretem a zsúfoltságot! Amikor pedig játszani kezdtem Pereccel, Boróka már hangosan reklamált, amiért őt „kifelejtettük”.
Másnap nagy esemény történt! Vendégek érkeztek, messziről! Léna már régebben megígérte, hogy eljön inasával, Mártival, és most végre megismerkedhettünk! Márti mindjárt megtetszett nekünk, egyrészt mert 120 kilométert elautózott idáig, másrészt jóval fiatalabb és csinosabb a mi alkalmazottunknál! Alighogy ideértek, Léna általános megrökönyödésre az aranyhalak közé vetette magát.

Nem tudom, mit vártak, nem minden vizslának van víziszonya, mint nekem, sőt!
Nem kellett sok idő, hogy Léna megismerje a Rezidenciát, és mindenkivel jóban legyen.
A kétlábúak leültek ebédelni, mi is köréjük telepedtünk, semmilyen étkezést ki nem hagynánk!
Hamarosan előállt a batárunk, Léna és Márti hátulra ült, én G, lábai elé telepedtem, és az itthonmaradottak keserves reklamálása közepette elhagytuk a Rezidenciát.
Irány az Augusztusi Vizslapiknik, a Strand!
Odaérve, szinte a kapuban fogadott már Bolygó, a kétlábúak lerakták a hátsójukat, én pedig szép komótosan meg akartam mutatni a strandot vendégemnek… nem nagyon kellett neki, ahogy meglátta a vizet, a szárazföldi dolgok megismerését későbbre halasztotta. Megjöttek Fülesék is, a két ifjú vizsla vizi- és szárazföldi parádét rendezett, az összes személyzetnek széles vigyort csalva az arcára. Aztán előkerült a múltkori sípoló gumicsirke is,
olyannyira megmágneseződtem tőle, hogy még a vízbe is bementem utána! Önként! Füles inasa úszómesteri szerepkörbe helyezve magát, még beljebb is „segített”

…. szent Fővizsla! Nem ért le a lábam!!! Igyekeztem is kifelé, de szerintem ennek jövő hónapban folytatása lesz! Mindenesetre sipítozó gumicsirke KELL nekem is!
Nagyon jól telt az idő, Bolygóéktól finom sütiket is kapott mindenki, nem haltunk éhen.
Hazaérve, miután leráztuk magunkról az „őrjöngő” itthon- és hoppon maradottakat, megvacsiztunk, a kétlábúak kiültek a nehezen hűvösödő teraszra, mi pedig nagy játékkal vezettük le a megmaradt energiáinkat. Léna tényleg fáradhatatlan, pillanatra le nem ülne, feküdne. Boróka végre vizslájára talált! Már tök besötétedett, mikor aludni vonultunk. Másnap reggel is folytatódott az előző napi hancúr, de hamarosan már nem lehetett kibírni a teraszon a meleget. Bevonultunk „belső termeimbe”, csak Léna nem nyugodott, ki-be mászkált… Gyíkászott a tűző napon!
Később B. Mártival elment „várostnézni”, gondoltuk lilára főve látjuk viszont őket. G. becsukta a külső ajtót, Lénának se volt más választása, mint heverészni egy kicsit… A két bátor sivatagjáró kb. két óra múlva került haza. Ahogy Márti egy kicsit kipihegte magát, el is indultak Lénával hazafelé… Megígértettük velük, hogy jövőre újra eljönnek! Mozgalmas, örömteli napok voltak! Ma pihenünk, kint még forróság van! Vizslát!