Ősziesre fordult az idő, ezért kevesebbet vagyunk kint, esőben, csípős reggeleken csak kiszagolunk, aztán húzunk vissza a fotelre, kanapéra. Mivel Füles fél a kutyaajtótól, és az inas nem bízik a végtermékei előbukkanásának ütemezettségében, csak éjjelre csukja a teraszajtót, és akkor be van tervezve az egyszer (esetleg kétszeri) hurkagyűjtés…
Addig jó, ameddig a hurka hurka is marad! Perec gyakran jön hozzánk napközizni, de szinte észre sem lehet venni, hogy eggyel többen vagyunk, olyan csendesen elhever a kanapén, ha kint rossz az idő, máskülönben ő is halkan tud napozni…
Vasárnap voltunk a szeptemberi vizsla-pikniken, erős túlzással lehet már csak „csoport-találkozónak” nevezni, hiszen csak négyen képviseltük az arisztokráciát, (Bolygó, Perec, Füles és ÉNhercegnóségem). A többiek a sofőrök, kísérők, jutifalat-osztók, labdadobálók, és egyéb kiszolgáló-személyzet kasztjából kerültek ki.
Sajnos, itthon hagytuk Luit, pedig most ő sem okozott volna galibát, hiszen nem talált volna golyóra töltött ellenfelet…
És itthon maradt a mi Fülesünk is, hogy támogassák egymást hatalmas mellőzöttségükben… Nagyon kellemes őszi idő volt, persze én már nem mentem be a vízbe, az úszástanulás jövőre marad, az álmodozó inas szerint egy év múlva ilyenkor már torpedóként fogok száguldozni a tóba hajított sípoló vizicsibe után… Hát, majd meglátjuk…
Szerintem itt lesz G.-nek az egész tél, hogy kialudja a lázálmát!
Mindenesetre ezt a gumityúkot a szárazföldön már többször sikerült elcsórnom Fülestől, teljesen megbabonáz a hangja!
Ahogy hazaértünk, rögtön elmeséltem a két itthon hagyottnak, milyen jót játszottam azzal a sipákoló tyúkkal, és nekem is KELL egy ilyen, ne várjak már tavaszig, mikor Fülesvizsla újra elhozza játszani…
És láss csodát! A meghatottság még ma is a hatalmába kerít… Tegnap B. egy ilyen valódi kínai, sárga, sípoló gumicsirkével állított haza, ami az enyém, csakis az ENYÉM! Megilletődötten vettem át, rögtön mutattam Luinak, de ő inkább menekült a hangjától, semhogy lenyűgözte volna! Nem baj, legalább nem próbálja majd ellopni! G. egyébként tíz perc után elvette tőlem azzal, majd mindennap megkapom egy kicsit, és akkor talán nem jut eszembe kioperálni a hangját…
Ma újra jött Perec, de őt sem érdekelte, igaz, az esős idő is csak bóbiskolásra volt jó, alig mentünk ki… Majd holnap! Vizslát!
 |
| Füles és Lui napozik... |
 |
| Füles kezd elkanászodni! |
 |
| "Gyere le, Te kis gyíkocska..." |
 |
| Füles, Perec és Lui pihizik |
 |
| Ritkaság, hogy ott maradtam, mikor Füles feljött harmadiknak... |
 |
| Tudjuk, hogy a tied, Füles, de most add ide szépen! |
 |
| Naa, csak megszereztem! |
