09. 06. péntek
Egy hét eltelt azóta, hogy Boróka gazdisodott, és idetelepült a kéttagú terrorkommandó! 
Én már megbarátkoztam velük, már játszunk is, Lui is jóindulatú érdeklődéssel figyelgeti a két kicsit, akik nem tudják, hogy a tűzzel játszanak, ha jutiosztásnál nekitámaszkodnak a csokitesó hátának. Ilyenkor csak az a szerencséjük, hogy Luiban bennreked a meglepetéstől az azonnali rendreutasítás.
G.-nek még csak Füles megszelídítése sikerült, persze nem arról van szó, hogy a nevére is hallgat, meg a „NEM SZABAD”-ot is respektálja, de megy hozzá simiért, és éles karmocskáival sikeresen csíkozza be a karját kapaszkodás közben!
Duma egész más… Eddig csak néha engedte magát megsimizni, pontosan kiszámítja, hogy a kéznyalintásokat olyan messziről produkálja, ahonnan épp nem lehet a buksiját megsimogatni. Bár az utóbbi napokban egyszer-egyszer sikerült az inasnak meglepnie, és most már talán annyira nincs is ellenére a kétlábúakkal való közelebbi kapcsolat.
Csak az a gyakori ugatás… amiért a nevét is kapta… Dumát napközben sem egyszerű dolog csendességre bírni, ha egyszer belelovallta magát, hogy márpedig ő „intézkedik”, hát még éjjel, amikor minden csendesebb, így Duma is jobban érvényesül. G. ezért nem is meri nagyon kiengedni, pedig tán kint is elvégezné, amit ilyenkor bent produkál… Mert nappal nincs probléma a kis krampuszok szobatisztaságával, de éjjel a maguk 2 csomagját rendszeresen elpottyantják, némi nedves tócsákkal körítve. Szerencsére a hasmenés már a múlté, szép kis hurkákat, bogyókat hagynak a folyosón. ..
Mert az inas minden este figyelmezteti őket, nehogy itt lent, a Rezidencia belső termeiben merjenek renitenskedni, ha ingerük támad, vigyék csak fel szépen az emeleti folyosóra B.-nek, ő úgyis könnyebben eltakarítja…
És ez az esetek 80%-ában be is válik!
A vén inas szerint a tegnapi napig tulajdonképpen „kegyelmi állapot” volt, nem álltak neki a Rezidencia szisztematikus lebontásának… tegnap délutánig…!
Akkor megláttam, ahogy G. kilép a teraszajtón, figyelmeztettem mindenkit, ne közeledjenek feléje, mert esetleg odarobbantja magát a percekkel előtte terrortámadást szenvedett párnája mellé… Így tisztes távolból lestük amint füstölögni kezd, de aztán a pálca helyett a fotózógépet kapta fel az asztalról, majd magában makogva eltakarította a romokat! Megúsztuk, bár ha faggatózni kezdett volna is, én nem láttam semmit, különben is, Luival ott sem voltunk…!
Mostanában addig alszunk, míg a gézengúzok hagynak, hajnali 5-kor ébredeznek, szőnyeg-, papucs-, előző nap behordott szilvamag-rágcsálás indul, az inas ilyenkor már ”résen áll”, illetve fekszik, nem szeretné, ha az ágya mellől elhordott papucsát hiányosan kapná vissza…
Kábé egy órát még próbálja a szundiját kitolni, aztán rájön, hogy ismét reménytelen, éberre kaparja magát, és a törpekrampuszok felügyeletébe kezd. Na, ettől kezdve ismét nyugodtan alhatunk tovább, egészen a reggeliig…
Szóval így kezdődik a nap, aztán többnyire kint folytatódik, mert szerencsére kellemes az idő, egész nyáron ilyennek kellett volna lennie! Az inas néha odaül a gép elé, de ha kint – főleg Duma jóvoltából – kicsit zajosabbak vagyunk, már a teraszon terem „rendet tenni”… és mostanában akkor is ellenőriz, ha szerinte túl nagy a csend… Vizslát!
Én már megbarátkoztam velük, már játszunk is, Lui is jóindulatú érdeklődéssel figyelgeti a két kicsit, akik nem tudják, hogy a tűzzel játszanak, ha jutiosztásnál nekitámaszkodnak a csokitesó hátának. Ilyenkor csak az a szerencséjük, hogy Luiban bennreked a meglepetéstől az azonnali rendreutasítás.
G.-nek még csak Füles megszelídítése sikerült, persze nem arról van szó, hogy a nevére is hallgat, meg a „NEM SZABAD”-ot is respektálja, de megy hozzá simiért, és éles karmocskáival sikeresen csíkozza be a karját kapaszkodás közben!
Duma egész más… Eddig csak néha engedte magát megsimizni, pontosan kiszámítja, hogy a kéznyalintásokat olyan messziről produkálja, ahonnan épp nem lehet a buksiját megsimogatni. Bár az utóbbi napokban egyszer-egyszer sikerült az inasnak meglepnie, és most már talán annyira nincs is ellenére a kétlábúakkal való közelebbi kapcsolat.
Csak az a gyakori ugatás… amiért a nevét is kapta… Dumát napközben sem egyszerű dolog csendességre bírni, ha egyszer belelovallta magát, hogy márpedig ő „intézkedik”, hát még éjjel, amikor minden csendesebb, így Duma is jobban érvényesül. G. ezért nem is meri nagyon kiengedni, pedig tán kint is elvégezné, amit ilyenkor bent produkál… Mert nappal nincs probléma a kis krampuszok szobatisztaságával, de éjjel a maguk 2 csomagját rendszeresen elpottyantják, némi nedves tócsákkal körítve. Szerencsére a hasmenés már a múlté, szép kis hurkákat, bogyókat hagynak a folyosón. ..
Mert az inas minden este figyelmezteti őket, nehogy itt lent, a Rezidencia belső termeiben merjenek renitenskedni, ha ingerük támad, vigyék csak fel szépen az emeleti folyosóra B.-nek, ő úgyis könnyebben eltakarítja…
És ez az esetek 80%-ában be is válik!
A vén inas szerint a tegnapi napig tulajdonképpen „kegyelmi állapot” volt, nem álltak neki a Rezidencia szisztematikus lebontásának… tegnap délutánig…!
Akkor megláttam, ahogy G. kilép a teraszajtón, figyelmeztettem mindenkit, ne közeledjenek feléje, mert esetleg odarobbantja magát a percekkel előtte terrortámadást szenvedett párnája mellé… Így tisztes távolból lestük amint füstölögni kezd, de aztán a pálca helyett a fotózógépet kapta fel az asztalról, majd magában makogva eltakarította a romokat! Megúsztuk, bár ha faggatózni kezdett volna is, én nem láttam semmit, különben is, Luival ott sem voltunk…!
Mostanában addig alszunk, míg a gézengúzok hagynak, hajnali 5-kor ébredeznek, szőnyeg-, papucs-, előző nap behordott szilvamag-rágcsálás indul, az inas ilyenkor már ”résen áll”, illetve fekszik, nem szeretné, ha az ágya mellől elhordott papucsát hiányosan kapná vissza…
Kábé egy órát még próbálja a szundiját kitolni, aztán rájön, hogy ismét reménytelen, éberre kaparja magát, és a törpekrampuszok felügyeletébe kezd. Na, ettől kezdve ismét nyugodtan alhatunk tovább, egészen a reggeliig…
Szóval így kezdődik a nap, aztán többnyire kint folytatódik, mert szerencsére kellemes az idő, egész nyáron ilyennek kellett volna lennie! Az inas néha odaül a gép elé, de ha kint – főleg Duma jóvoltából – kicsit zajosabbak vagyunk, már a teraszon terem „rendet tenni”… és mostanában akkor is ellenőriz, ha szerinte túl nagy a csend… Vizslát!
 |
| Szürkületkor Füles denevérré változik... :-) |
 |
| Duma |
 |
| Füles |
 |
| Vajon mit tervezgetnek? |
 |
| Tisztes távolból... |
 |
| Terroristá k robbantottak... |
Kontroll alatt...
Játszunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése