05. 12. kedd
Nem tűntem el, csak sántikálok!
És ugye bicegve nem lehet diktálni!
Történt pedig, hogy péntek délelőtt elkezdtem sántikálni! G. megpróbálta felvenni az anamnézist, a végén még egy 50 pontos kérdőívet is ki akart töltetni velem, de nem ment sokra… Aztán jött B., aki észrevette, hogy a talpam közepén van egy köröm nagyságú folytonossági hiány! A személyzet szerint még éjjel rágtam ki/nyaltam fel azt a sebet, vagy ki akartam szedni valamit a talpamból, vagy csak viszketett, és addig nyalogattam, amíg teljesen lesmirgliztem azt a vastagabb bőrt, amit mi a talpunkon, egyes kétlábúak meg a pofájukon viselnek…
A vén inas rögtön pánikba esett, hogy mi lesz az ő Hercegnőjével, és elkezdett forró drótot keresni, hogy azon keresztül riassza az Operatív Törzset, és Cili nénitől érdeklődjön az azonnali teendőkről!
Mivel elég forró drótra nem akadt az egész Rezidencián, inkább maga mellé tette a még steril, tizenvalahány éves szájmaszkját, és elhatározta, ha észleli a Covid különítmény ólálkodását a talpam körül, azzal csapja agyon őket! Akár mind a 19-et egyszerre!
Közben B.-vel konzíliumot tartottak, és arra jutottak, hogy valami kék kenőccsel bekenik a talpamat, és hogy ne nyaljam le, zoknit is kapok!
Arra az esetre, ha a kék paszta nem rettenti vissza a terroristákat, G. pici sárga lélegeztetőgép megrendelését fontolgatja a közismerten bevált magyar-kínai légihídon keresztül! De egyelőre még kivár…
Mindenesetre másnap reggel, amikor kimentek a többiek a napsütésbe, új pasztát és kötést kaptam a zokni alá, és az inas utasítást adott: „maradj otthon!”… Kicsit megzakkant, ha azt képzelte, hogy „otthon”, azaz a fotelomban maradok!
Nyilván kimentem zoknistul a többiekkel, és sántikálva bár, de igyekeztem bekapcsolódni a buliba!
Estére szép feketévé porosodott a reggel még fehér kötés, ami a fekete zokni alatt csak annak levételekor derült ki… Azonnal vízzel és ózonnal (ráfújással) fertőtlenítettek, új paszta, és ez így megy már napok óta! Mára már talán el is múlt a bicegésem, különben is, ma esik az eső, mindannyian „otthon” maradunk!
Más, rendkívüli esemény nem is történt, Szeder – alias Belzebubi – a szokásos: Ha úgy gondolja, hogy két percig nem foglalkozik vele senki, sípol, mint egy túlhevített kuktafazék, egyébként el tudja szórakoztatni magát is, ha éppen nem engem nyúz, vagy G.-vel labdázik. Akkor fogpiszkálókat gyárt, kieszi a halak ebédjét a tóból, ehhez nem bambuszrügyet, hanem olasznád hajtásokat fogyaszt körítésnek fügefalevél salátával. A fügefalevelet Lui is szereti, ha a személyzet észreveszi, hogy valamelyikük tépdesi, éktelen sivalkodásba kezd. Nem tudom, mire ez a nagy irigység, ők nem eszik… bár ha jól tudom, hajdanán a kétlábú népség valaminek az eltakarására használta, talán ősi nosztalgiából ragaszkodnak hozzá…
Most már elég bő lére eresztettem a Diktálmányt, a mindennapi távoktatásunkról majd legközelebb! Vizslát!
És ugye bicegve nem lehet diktálni!
Történt pedig, hogy péntek délelőtt elkezdtem sántikálni! G. megpróbálta felvenni az anamnézist, a végén még egy 50 pontos kérdőívet is ki akart töltetni velem, de nem ment sokra… Aztán jött B., aki észrevette, hogy a talpam közepén van egy köröm nagyságú folytonossági hiány! A személyzet szerint még éjjel rágtam ki/nyaltam fel azt a sebet, vagy ki akartam szedni valamit a talpamból, vagy csak viszketett, és addig nyalogattam, amíg teljesen lesmirgliztem azt a vastagabb bőrt, amit mi a talpunkon, egyes kétlábúak meg a pofájukon viselnek…
A vén inas rögtön pánikba esett, hogy mi lesz az ő Hercegnőjével, és elkezdett forró drótot keresni, hogy azon keresztül riassza az Operatív Törzset, és Cili nénitől érdeklődjön az azonnali teendőkről!
Mivel elég forró drótra nem akadt az egész Rezidencián, inkább maga mellé tette a még steril, tizenvalahány éves szájmaszkját, és elhatározta, ha észleli a Covid különítmény ólálkodását a talpam körül, azzal csapja agyon őket! Akár mind a 19-et egyszerre!
Közben B.-vel konzíliumot tartottak, és arra jutottak, hogy valami kék kenőccsel bekenik a talpamat, és hogy ne nyaljam le, zoknit is kapok!
Arra az esetre, ha a kék paszta nem rettenti vissza a terroristákat, G. pici sárga lélegeztetőgép megrendelését fontolgatja a közismerten bevált magyar-kínai légihídon keresztül! De egyelőre még kivár…
Mindenesetre másnap reggel, amikor kimentek a többiek a napsütésbe, új pasztát és kötést kaptam a zokni alá, és az inas utasítást adott: „maradj otthon!”… Kicsit megzakkant, ha azt képzelte, hogy „otthon”, azaz a fotelomban maradok!
Nyilván kimentem zoknistul a többiekkel, és sántikálva bár, de igyekeztem bekapcsolódni a buliba!
Estére szép feketévé porosodott a reggel még fehér kötés, ami a fekete zokni alatt csak annak levételekor derült ki… Azonnal vízzel és ózonnal (ráfújással) fertőtlenítettek, új paszta, és ez így megy már napok óta! Mára már talán el is múlt a bicegésem, különben is, ma esik az eső, mindannyian „otthon” maradunk!
Más, rendkívüli esemény nem is történt, Szeder – alias Belzebubi – a szokásos: Ha úgy gondolja, hogy két percig nem foglalkozik vele senki, sípol, mint egy túlhevített kuktafazék, egyébként el tudja szórakoztatni magát is, ha éppen nem engem nyúz, vagy G.-vel labdázik. Akkor fogpiszkálókat gyárt, kieszi a halak ebédjét a tóból, ehhez nem bambuszrügyet, hanem olasznád hajtásokat fogyaszt körítésnek fügefalevél salátával. A fügefalevelet Lui is szereti, ha a személyzet észreveszi, hogy valamelyikük tépdesi, éktelen sivalkodásba kezd. Nem tudom, mire ez a nagy irigység, ők nem eszik… bár ha jól tudom, hajdanán a kétlábú népség valaminek az eltakarására használta, talán ősi nosztalgiából ragaszkodnak hozzá…
Most már elég bő lére eresztettem a Diktálmányt, a mindennapi távoktatásunkról majd legközelebb! Vizslát!
Szeder |
ÉN! |
Haggyá má békén! |
Faragsz még abból a botból, vagy odaadod végre? |
"Belzebubi" |
Várom a folytatást arról, hogy a tappanccsal minden O.K. !!!
VálaszTörlésEgyébként én is arra tippelek, hogy talán beleléptél valamibe és azt akartad "kioperálni"....
Köszönöm az aggódásodat, de ma már szinte nem is sántítottam! G. azt mondta, még 1-2 nap Kék Lukács kenőcs, és el is felejthetem... :-)
Törlés