05. 01. péntek
Esik az eső… De ez az eső állítólag aranyat ér!
Ma éjfél után bekúszott a kertünkbe a Május! Éjjel egykor ki is mentünk üdvözölni testületileg, - az inas nagy örömére, - de aztán nem időztünk kint sokat, és G.-t is hagytuk aludni tovább reggel fél 7-ig. Most mi bóbiskolunk, közben félálomban diktálgatok…
Az utóbbi napok meglehetősen egysíkúan teltek, szerencsére napsütésben tudtuk élvezni az udvart, a kertet. Lui a székében napozott, engem pedig a Szeder nevű ördögfajzat tartott állandó mozgásban, igaz, általában nem ellenemre… Ha „Belzebubi” éppen nem velem foglalkozik, a tó fürkészésével tölti az időt. Na, nem a halakat lesi, mert a víz bezöldült, hanem a békákat próbálja kipecázni. A víz bezöldülését pedig az inas vezényli…
Bealgásodik, az algákat megeszik az ebihalak, ezáltal újra letisztul a tó vize, és mire az ebihalak nagy részét megeszik az aranyhalak, addigra a tündérrózsák levelei árnyékot vetnek a tóra, és az nem algásodik vissza…
Ahogy az inas mondja „ez a Természet körforgása”, és mindezt ő vezényli a pálcájával… azzal a pálcával, amivel néha nálunk is próbálkozik… és azt hiszi, hogy ezt mi bevesszük!
…
G. azzal a pálcával még minket se tud irányítani!
Igaz, nekünk csak akkor mutogatja, ha már nagyon nem figyelünk rá, például amikor „szabadfoglalkozásként” gödröt ásunk, ha Lui félpercenként összekutyulja az összes fekvőhely összes takaróját, vagy ha Szeder alkalmi süketként csócsálja az elérhető friss hajtásokat. Hol a fügefát, hol a nőszirmokat legeli, aztán átcsap az olasznádra salátázni… A személyzet ezért is nem meri még leásni az angyaltrombita töveket, mert ha a kisasszony abba kóstolna bele, nem lenne jó vége… Igaz, a leandereket nem bántja, talán tudja, hogy azok nem tesznek jót a pocakjának…
Vasárnap rövid kimenőt engedélyeztünk a személyzetnek. A „szociális távolságtartás” figyelembe vételével felköszöntötték a tesójukat a 60.-on, aztán – Anyák napja közeledvén - virágládákat vittek a temetőbe.
Délután Kata ugrott be Szedert fotózni az új gazdikereső-poszthoz… Mi, Luival, mint „felesleges hátráltatók”, be lettünk zavarva belső termeinkbe…
Bizony, meg kellett küzdeniük Szederrel, néhány elfogadható fotóért, de végül B. segítségével és több marék jutifalat felzabáltatásával pár bravúros képet készített Kata!
(A „bravúrost” Szeder pillanatnyi mozdulatlanságára értem…)
Várjuk az álomgazdik jelentkezését! Vizslát!
Ma éjfél után bekúszott a kertünkbe a Május! Éjjel egykor ki is mentünk üdvözölni testületileg, - az inas nagy örömére, - de aztán nem időztünk kint sokat, és G.-t is hagytuk aludni tovább reggel fél 7-ig. Most mi bóbiskolunk, közben félálomban diktálgatok…
Az utóbbi napok meglehetősen egysíkúan teltek, szerencsére napsütésben tudtuk élvezni az udvart, a kertet. Lui a székében napozott, engem pedig a Szeder nevű ördögfajzat tartott állandó mozgásban, igaz, általában nem ellenemre… Ha „Belzebubi” éppen nem velem foglalkozik, a tó fürkészésével tölti az időt. Na, nem a halakat lesi, mert a víz bezöldült, hanem a békákat próbálja kipecázni. A víz bezöldülését pedig az inas vezényli…
Bealgásodik, az algákat megeszik az ebihalak, ezáltal újra letisztul a tó vize, és mire az ebihalak nagy részét megeszik az aranyhalak, addigra a tündérrózsák levelei árnyékot vetnek a tóra, és az nem algásodik vissza…
Ahogy az inas mondja „ez a Természet körforgása”, és mindezt ő vezényli a pálcájával… azzal a pálcával, amivel néha nálunk is próbálkozik… és azt hiszi, hogy ezt mi bevesszük!
…G. azzal a pálcával még minket se tud irányítani!
Igaz, nekünk csak akkor mutogatja, ha már nagyon nem figyelünk rá, például amikor „szabadfoglalkozásként” gödröt ásunk, ha Lui félpercenként összekutyulja az összes fekvőhely összes takaróját, vagy ha Szeder alkalmi süketként csócsálja az elérhető friss hajtásokat. Hol a fügefát, hol a nőszirmokat legeli, aztán átcsap az olasznádra salátázni… A személyzet ezért is nem meri még leásni az angyaltrombita töveket, mert ha a kisasszony abba kóstolna bele, nem lenne jó vége… Igaz, a leandereket nem bántja, talán tudja, hogy azok nem tesznek jót a pocakjának…
Vasárnap rövid kimenőt engedélyeztünk a személyzetnek. A „szociális távolságtartás” figyelembe vételével felköszöntötték a tesójukat a 60.-on, aztán – Anyák napja közeledvén - virágládákat vittek a temetőbe.
Délután Kata ugrott be Szedert fotózni az új gazdikereső-poszthoz… Mi, Luival, mint „felesleges hátráltatók”, be lettünk zavarva belső termeinkbe…
Bizony, meg kellett küzdeniük Szederrel, néhány elfogadható fotóért, de végül B. segítségével és több marék jutifalat felzabáltatásával pár bravúros képet készített Kata!
(A „bravúrost” Szeder pillanatnyi mozdulatlanságára értem…)Várjuk az álomgazdik jelentkezését!
Vizslát!
Sosem hagy békén...😅
 |
| Egy újabb fogpisukáló készül... |
 |
| "Csak nézek szerteszét..." |
 |
| "Rághatom én is egy kicsit?" |
 |
| "Bravúrfotó 1." |
 |
| "Bravúrfotó 2." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése