06. 29. hétfő

Na, most aztán van hőség, kánikula, meg „kutyameleg”! Olyannyira, hogy délelőtt 10 után már mi se bírjuk ki a teraszon, nemhogy az edzetlen vén inas! Ilyenkor egyelőre hűs termeinkbe vonulunk, Szeder és Mazsola a folyosó kövén, mi bentebb, a szintén kemény parkettán próbáljuk hűsíteni habtestünket.
Igaz, hogy van 2 gyári „hűsítőmatrac”, de azokra rá nem feküdnénk, utáljuk a szagukat!
Visszatérve a múltkori „csendes áhítatra”, Szeder nekünk elárulta, hogy egy hosszabb Wagner opera előadására készül, meglepetésként Katának, amúgy „szedresítve”! Kata, mint szakmabeli, bizonyára értékelné… De az itteni körülmények erre nem alkalmasak, még tisztességesen beénekelni sem tud, a kétlábúak, - élükön G.-vel – mindenféle retorzióval (ugatásgátló-, kiképző nyakörvvel) torolják meg apró próbálkozásait is!  … És a próbákat is csak az udvaron lehet megtartani, ott az akusztika sokkal jobb, mint a szobában! Igazi „amfiteátrum” :) (y) Mi lennénk a kórus Luival… De ez a projekt bizonytalan időre elnapolva… Még nem tudom mi lesz, ha 2-3 hét múlva vizsla-piknikre megyek… A személyzet be akarja csukni a távollét idejére a belső termeimbe, (onnan talán kevésbé hallatszik ki a gajdolása), de én szívesen magammal vinném a strandra. Persze ez a kétlábúak pillanatnyi lelkiállapotától is függ! :)
Mazsola változatlanul (talán jogosan) a „tök süket” karakterében szerepel. A fültisztítás tovább folyik, már nem is harcol ellene, amint kézben van, de amíg kézre kerül… Nagyon nem szereti, ha a hámjához, vagy a hátához nyúlnak…
Egyik este Lui elvesztette a türelmét, és odakapott a füléhez. Vér nem volt, de a kis öreganyó nagyon zokon vette! Másnap elvonult, és szinte egész nap nem jött közénk, egyedül napozott, szundizott,
tőlünk jó messzire. Csak B. érkezésekor kocogott elő. B. az „Istene”, ha ő felbukkan, komótosan követni kezdi bárhová… Igaz, ha fényképezőgépet lát a kezében, tőle is elfordul, távolodik… Allergiás a fotózásra is! :)
Most már újra „minden rendben”, jön-megy, ahogy eddig, változatlanul Szeder csikar ki érdeklődést belőle.
Remélem, Luival együtt most már mi is megkapjuk az inastól a nekünk kijáró figyelmet és tiszteletet! Kis félresiklás után mára rájöhetett, hogy a vizsláknak nincs párja! :) (Tisztelet a mindig létező kivételeknek! =D ) Vizslát!

Mazsola és Szeder ellenőrzés alatt :) 

Luival "térfigyelünk" :) <3

Mazsianyó "suhanása" a fotózás elöl... 

Szépséges ÉNem... =D <3 =D

 B. lemaradt... Mazsi is játszott előtte, de ahogy meglátta "Istenét", már csak ő érdekelte, Szeder még finoman próbálkozott... :)

06. 21. vasárnap.

Ma van a csillagászati nyár első napja!
Hát, tényleg, G. szerint „csillagászatilag” fényévekre vagyunk a nyártól, most például már majdnem dél, és 17 fok „forróság” van kint, mi pedig „hűsítő” takaróért rimánkodunk itt bent… Négyen!... Merthogy szerda óta négyen vagyunk!
Aznap ugyanis Kata beállított Mazsolával, a 15 éves anyókával, akit Siklóson találtak, és megtalálójának vissza kellett mennie külföldre dolgozni … hát, Kata a gondjainkra bízta… Mazsola chipes, gazdája egy Tolna megyei falucskában lakott, amíg ki nem lakoltatták… Hogy az apró anyóka hogyan került Siklósra, azt nem tudni, nem keresik, nem ismerős senkinek. A fülei rettenetesen elhanyagoltak, gyulladtak, a sok rázástól „karfiolossá” váltak, és talán ezért, talán a kor miatt Mazsola teljesen süket… G. az elején aggódott, hogyan fogja behívni, hogy fog utána menni az udvaron, de Mazsinéni meglepően önállóan oldja meg ezeket a dolgokat. Luival és velem nem sokat törődik, a kanapéra, ágyra simán felpattan, és mivel süket, Lui morgása sem zavarja, amikor mellette landol. Csokitesóm ezt meglepően toleránsan fogadja, inkább ő áll odébb, pedig máskor ennek következményei lennének!
Szeder csal ki némi érdeklődést belőle, néhány szökkenés erejéig még „játszanak” is… Igaz, Szeder nem nézi levegőnek, mint mi, de azért mi sem menekülünk már előle, mint az első napon…
A napirendje elég rapszodikus, az éjszakát átalussza, de nappal néha nekiindul, egy fél óra alatt csinál néhány kört a teraszon, ritkábban az udvaron, majd utána visszamegy a kisajátított kanapéra, - ott fogadja az inas közeledési próbálkozásait, és a napi kétszeri fülcseppentés tortóráját is ott vészeli át… A kanapé lett Mazsianyó tőlünk elrekvirált helye, ahol a napi durmolásait is letudja... Aztán, ha felébred, folytatja az őrjáratot… Előkelően külön étkezik, G. megpróbálta „betörni”, a Kata által hozott senior táppal kínálgatta két napig, de Mazsi éppoly csökönyös, mint a kétlábúak öregjei. Mazsianyó konzervet, rizst, töpit, Zsiros kenyeret és néhány szem „magot” hajlandó csak elfogadni, azt is csak akkor, amikor kedve van hozzá… Bezzeg mi! Másodpercre pontos a gyomrunkban levő kakukkos óra, és erélyesen figyelmeztetjük a személyzetet, ha kellő időben nem halljuk a tálacskáink zörgését!
Pénteken a személyzet kimenőt adott magának, - velünk nem beszélték meg - és elmentek a tesójukhoz elmaradt szülinapot ünnepelni… G. lelkiismeretesen felcsatolta Szederre az ugatásgátló nyakörvet, és jószerencséjükben bízva, útnak indultak… Mi pedig „cincogtunk”, mint amikor nincs itthon a „macska”… Szeder vezényletével talán a kelleténél kicsit hangosabban is, mert B.-t felhívták a szomszédok, hogy G. nem lett-e rosszul, és azért üvölt nálunk több tucat kutya, farkas sakál és hiéna… ott Kertvárosban nem hallatszott a Rezidencián folyó szerenád, egyébként is G. azokban a pillanatokban már nem az első kupica gyóccert öntötte magába, tehát a szomszédok bizonyára a személyzet egészségéért eldúdolt csendes áhítatot értették félre… :O =D
Mindenesetre a Szeder előtti 30 ideiglenes ittlétekor ilyen „szomszéd-riasztás” nem fordult elő…
Hazaérte után G. beígérte, hogy szobafogság vár ránk ezután, ha a személyzet elhagyja a Rezidenciát!
Vizslát!

Kicsit ijedten... 

"Vajon mi lesz velem?" <3

Séta a "napozón" 

Ismerkedés Szederrel <3

Mazsola <3 Az "Öreg Ballagi" 

Szeder mindenféle pózban tud dolgozni... =D

ÉN! 

ÉS MEGINT ÉN! <3 <3 <3

Lui pihenget a "forró nyárban" :) 

06. 15. hétfő

Eddig kifogtuk a napos júniust, de lehet, hogy most jön a feketeleves…
Kertészkedtünk, Lui és Szeder pinceásásba kezdett a ház oldalánál, előbb megkeresik az alapokat, aztán aláásnak… ez a terv… Éberen tarják a személyzetet! =D
Szeder néhány hete új produkcióval stimulálja G. vérnyomását, amiről még nem meséltem… Minden nap éjfél és 2 között, ha meghallja, hogy az inas mocorog, ki akar menni… de minden nap… és nemcsak hogy kikéretőzik, de őrjöngve, visítva követeli az ajtónyitást. Ilyenkor nem érdekli, hogy rajta van az ugatásgátló nyakörv! (G. a tapasztalatain okulva csak ezután szokta leszedni.)
Kirohan, mint Zrínyi annak idején, illetve még úgyabbul, mert ha a török ezt a visítást élte volna át Szigetváron, fejvesztve menekült volna, és a történelem máshogy alakul. :)
Persze ez a harci riadó minket is lázba hoz, és követjük a „fekete veszedelmet”, ám hamarosan ismét nyugovóra térünk, míg Belzebubira G.-nek várnia kell, hiszen ilyenkor átvizsgálásra kerül a komposzttól a tavacskáig a Rezidencia minden külbirtoka…
Szombaton voltam vizsla-találkozón, elvittem magammal mindkét kétlábút. Csak kevesen voltunk, hatan, pedig többre számítottam… És Nojcsi sem volt, így az éhenhalás veszélye is kerülgetett! Szerencsémre a szimatom nem hagyott cserben, társaim kísérőit figyelmeztethettem, hogy a zsebek, táskák, tartók mélyén még lapul valami ehető… Észrevettem, hogy hajlamosak ezekről az „utolsó falatokról” megfeledkezni… Határozottan rájuk kell szólni, hogy azokat azonnal kaparják elő! Így éltem túl azt a 3 órát!
A vízbe nem mentem, nekem túl nedvesnek tűnt. És nem azért van a strandnak „partja”, hogy ott ne lehessen nézelődni, kötelező legyen a halak és békák közé ugrani… itthon sem szoktam… Megtették helyettem a többiek! :)
Igaz, a csoportunkból kevesen voltak, de a strandon elég sokan! Többekre rá kellett szólnom, egy csinos doberman fiút meg is ugrasztottam! Nehogy má’ azt higgye, hogy egy könnyűvérű fruska vagyok, és az első találkozás második pillatatában már a faroktövem szimatolgatásába kezdjen… Az egy hercegnői farok! És a hercegnői töve!
Nincs helye semmi bizalmaskodásnak, nem őriztünk együtt töpis zsákot!
De ő is, és a többiek is értettek a szóból, és ismeretlenül nem tolakodtak mégegyszer az intim-szférámba!
Én szeretek kezdeményezni, és csak szép lassan, nálam az ismerkedésnek is meg vannak a szabályai… pl. ha meghívnának egy közös töpifalatozásra, mindjárt szelídebb lennék… :)
De azért jól éreztem magam, az idő szép volt, sütött a nap, árnyék is volt, szaladgáltam is kicsit… igaz, tényleg kicsit… Ha több ismerős lett volna, talán jobban megerőltetem magam… :) De majd júliusban!
Mikor hazaértünk, Lui és Szeder már kiéhezve vártak bennünket, hiszen a vacsoraidő fél órával elmúlt! Persze a magamét én is besöpörtem, nem lett volna udvarias dolog, ha csak nézem, ahogy esznek… :) Vizslát!

Ritkán közösködöm velük az ágyon...

Szeder így szüretel...

Készül a pince...

A rózsához és a levendulához nem nyúlunk!

Strandon...

Bogyóéknál érdemes megállni

Füles kimentette a csirkéket, engem mása érdekel...