Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 21. vasárnap.

Ma van a csillagászati nyár első napja!
Hát, tényleg, G. szerint „csillagászatilag” fényévekre vagyunk a nyártól, most például már majdnem dél, és 17 fok „forróság” van kint, mi pedig „hűsítő” takaróért rimánkodunk itt bent… Négyen!... Merthogy szerda óta négyen vagyunk!
Aznap ugyanis Kata beállított Mazsolával, a 15 éves anyókával, akit Siklóson találtak, és megtalálójának vissza kellett mennie külföldre dolgozni … hát, Kata a gondjainkra bízta… Mazsola chipes, gazdája egy Tolna megyei falucskában lakott, amíg ki nem lakoltatták… Hogy az apró anyóka hogyan került Siklósra, azt nem tudni, nem keresik, nem ismerős senkinek. A fülei rettenetesen elhanyagoltak, gyulladtak, a sok rázástól „karfiolossá” váltak, és talán ezért, talán a kor miatt Mazsola teljesen süket… G. az elején aggódott, hogyan fogja behívni, hogy fog utána menni az udvaron, de Mazsinéni meglepően önállóan oldja meg ezeket a dolgokat. Luival és velem nem sokat törődik, a kanapéra, ágyra simán felpattan, és mivel süket, Lui morgása sem zavarja, amikor mellette landol. Csokitesóm ezt meglepően toleránsan fogadja, inkább ő áll odébb, pedig máskor ennek következményei lennének!
Szeder csal ki némi érdeklődést belőle, néhány szökkenés erejéig még „játszanak” is… Igaz, Szeder nem nézi levegőnek, mint mi, de azért mi sem menekülünk már előle, mint az első napon…
A napirendje elég rapszodikus, az éjszakát átalussza, de nappal néha nekiindul, egy fél óra alatt csinál néhány kört a teraszon, ritkábban az udvaron, majd utána visszamegy a kisajátított kanapéra, - ott fogadja az inas közeledési próbálkozásait, és a napi kétszeri fülcseppentés tortóráját is ott vészeli át… A kanapé lett Mazsianyó tőlünk elrekvirált helye, ahol a napi durmolásait is letudja... Aztán, ha felébred, folytatja az őrjáratot… Előkelően külön étkezik, G. megpróbálta „betörni”, a Kata által hozott senior táppal kínálgatta két napig, de Mazsi éppoly csökönyös, mint a kétlábúak öregjei. Mazsianyó konzervet, rizst, töpit, Zsiros kenyeret és néhány szem „magot” hajlandó csak elfogadni, azt is csak akkor, amikor kedve van hozzá… Bezzeg mi! Másodpercre pontos a gyomrunkban levő kakukkos óra, és erélyesen figyelmeztetjük a személyzetet, ha kellő időben nem halljuk a tálacskáink zörgését!
Pénteken a személyzet kimenőt adott magának, - velünk nem beszélték meg - és elmentek a tesójukhoz elmaradt szülinapot ünnepelni… G. lelkiismeretesen felcsatolta Szederre az ugatásgátló nyakörvet, és jószerencséjükben bízva, útnak indultak… Mi pedig „cincogtunk”, mint amikor nincs itthon a „macska”… Szeder vezényletével talán a kelleténél kicsit hangosabban is, mert B.-t felhívták a szomszédok, hogy G. nem lett-e rosszul, és azért üvölt nálunk több tucat kutya, farkas sakál és hiéna… ott Kertvárosban nem hallatszott a Rezidencián folyó szerenád, egyébként is G. azokban a pillanatokban már nem az első kupica gyóccert öntötte magába, tehát a szomszédok bizonyára a személyzet egészségéért eldúdolt csendes áhítatot értették félre…

Mindenesetre a Szeder előtti 30 ideiglenes ittlétekor ilyen „szomszéd-riasztás” nem fordult elő…
Hazaérte után G. beígérte, hogy szobafogság vár ránk ezután, ha a személyzet elhagyja a Rezidenciát!
Vizslát!