06. 15. hétfő
Eddig kifogtuk a napos júniust, de lehet, hogy most jön a feketeleves…
Kertészkedtünk, Lui és Szeder pinceásásba kezdett a ház oldalánál, előbb megkeresik az alapokat, aztán aláásnak… ez a terv… Éberen tarják a személyzetet!
Szeder néhány hete új produkcióval stimulálja G. vérnyomását, amiről még nem meséltem… Minden nap éjfél és 2 között, ha meghallja, hogy az inas mocorog, ki akar menni… de minden nap… és nemcsak hogy kikéretőzik, de őrjöngve, visítva követeli az ajtónyitást. Ilyenkor nem érdekli, hogy rajta van az ugatásgátló nyakörv! (G. a tapasztalatain okulva csak ezután szokta leszedni.)
Kirohan, mint Zrínyi annak idején, illetve még úgyabbul, mert ha a török ezt a visítást élte volna át Szigetváron, fejvesztve menekült volna, és a történelem máshogy alakul.
Persze ez a harci riadó minket is lázba hoz, és követjük a „fekete veszedelmet”, ám hamarosan ismét nyugovóra térünk, míg Belzebubira G.-nek várnia kell, hiszen ilyenkor átvizsgálásra kerül a komposzttól a tavacskáig a Rezidencia minden külbirtoka…
Szombaton voltam vizsla-találkozón, elvittem magammal mindkét kétlábút. Csak kevesen voltunk, hatan, pedig többre számítottam… És Nojcsi sem volt, így az éhenhalás veszélye is kerülgetett! Szerencsémre a szimatom nem hagyott cserben, társaim kísérőit figyelmeztethettem, hogy a zsebek, táskák, tartók mélyén még lapul valami ehető… Észrevettem, hogy hajlamosak ezekről az „utolsó falatokról” megfeledkezni… Határozottan rájuk kell szólni, hogy azokat azonnal kaparják elő! Így éltem túl azt a 3 órát!
A vízbe nem mentem, nekem túl nedvesnek tűnt. És nem azért van a strandnak „partja”, hogy ott ne lehessen nézelődni, kötelező legyen a halak és békák közé ugrani… itthon sem szoktam… Megtették helyettem a többiek!
Igaz, a csoportunkból kevesen voltak, de a strandon elég sokan! Többekre rá kellett szólnom, egy csinos doberman fiút meg is ugrasztottam! Nehogy má’ azt higgye, hogy egy könnyűvérű fruska vagyok, és az első találkozás második pillatatában már a faroktövem szimatolgatásába kezdjen… Az egy hercegnői farok! És a hercegnői töve!
Nincs helye semmi bizalmaskodásnak, nem őriztünk együtt töpis zsákot!
De ő is, és a többiek is értettek a szóból, és ismeretlenül nem tolakodtak mégegyszer az intim-szférámba!
Én szeretek kezdeményezni, és csak szép lassan, nálam az ismerkedésnek is meg vannak a szabályai… pl. ha meghívnának egy közös töpifalatozásra, mindjárt szelídebb lennék…
De azért jól éreztem magam, az idő szép volt, sütött a nap, árnyék is volt, szaladgáltam is kicsit… igaz, tényleg kicsit… Ha több ismerős lett volna, talán jobban megerőltetem magam… De majd júliusban!
Mikor hazaértünk, Lui és Szeder már kiéhezve vártak bennünket, hiszen a vacsoraidő fél órával elmúlt! Persze a magamét én is besöpörtem, nem lett volna udvarias dolog, ha csak nézem, ahogy esznek… Vizslát!
Kertészkedtünk, Lui és Szeder pinceásásba kezdett a ház oldalánál, előbb megkeresik az alapokat, aztán aláásnak… ez a terv… Éberen tarják a személyzetet!
Szeder néhány hete új produkcióval stimulálja G. vérnyomását, amiről még nem meséltem… Minden nap éjfél és 2 között, ha meghallja, hogy az inas mocorog, ki akar menni… de minden nap… és nemcsak hogy kikéretőzik, de őrjöngve, visítva követeli az ajtónyitást. Ilyenkor nem érdekli, hogy rajta van az ugatásgátló nyakörv! (G. a tapasztalatain okulva csak ezután szokta leszedni.)
Kirohan, mint Zrínyi annak idején, illetve még úgyabbul, mert ha a török ezt a visítást élte volna át Szigetváron, fejvesztve menekült volna, és a történelem máshogy alakul.
Persze ez a harci riadó minket is lázba hoz, és követjük a „fekete veszedelmet”, ám hamarosan ismét nyugovóra térünk, míg Belzebubira G.-nek várnia kell, hiszen ilyenkor átvizsgálásra kerül a komposzttól a tavacskáig a Rezidencia minden külbirtoka…
Szombaton voltam vizsla-találkozón, elvittem magammal mindkét kétlábút. Csak kevesen voltunk, hatan, pedig többre számítottam… És Nojcsi sem volt, így az éhenhalás veszélye is kerülgetett! Szerencsémre a szimatom nem hagyott cserben, társaim kísérőit figyelmeztethettem, hogy a zsebek, táskák, tartók mélyén még lapul valami ehető… Észrevettem, hogy hajlamosak ezekről az „utolsó falatokról” megfeledkezni… Határozottan rájuk kell szólni, hogy azokat azonnal kaparják elő! Így éltem túl azt a 3 órát!
A vízbe nem mentem, nekem túl nedvesnek tűnt. És nem azért van a strandnak „partja”, hogy ott ne lehessen nézelődni, kötelező legyen a halak és békák közé ugrani… itthon sem szoktam… Megtették helyettem a többiek!
Igaz, a csoportunkból kevesen voltak, de a strandon elég sokan! Többekre rá kellett szólnom, egy csinos doberman fiút meg is ugrasztottam! Nehogy má’ azt higgye, hogy egy könnyűvérű fruska vagyok, és az első találkozás második pillatatában már a faroktövem szimatolgatásába kezdjen… Az egy hercegnői farok! És a hercegnői töve!
Nincs helye semmi bizalmaskodásnak, nem őriztünk együtt töpis zsákot!
De ő is, és a többiek is értettek a szóból, és ismeretlenül nem tolakodtak mégegyszer az intim-szférámba!
Én szeretek kezdeményezni, és csak szép lassan, nálam az ismerkedésnek is meg vannak a szabályai… pl. ha meghívnának egy közös töpifalatozásra, mindjárt szelídebb lennék…
De azért jól éreztem magam, az idő szép volt, sütött a nap, árnyék is volt, szaladgáltam is kicsit… igaz, tényleg kicsit… Ha több ismerős lett volna, talán jobban megerőltetem magam…
De majd júliusban!Mikor hazaértünk, Lui és Szeder már kiéhezve vártak bennünket, hiszen a vacsoraidő fél órával elmúlt! Persze a magamét én is besöpörtem, nem lett volna udvarias dolog, ha csak nézem, ahogy esznek…
Vizslát! |
| Ritkán közösködöm velük az ágyon... |
 |
| Szeder így szüretel... |
 |
| Készül a pince... |
 |
| A rózsához és a levendulához nem nyúlunk! |
 |
| Strandon... |
 |
| Bogyóéknál érdemes megállni |
 |
| Füles kimentette a csirkéket, engem mása érdekel... |
Mi lenne, ha Belzebubit kizárnátok éjszakára ? Szétszedné a házat ? Vagy a szomszédok kihívnák miatta a rendőrséget ? Valahogy meg kellene próbálkozni a "megnevelésével"....
VálaszTörlésAddig van nyugalom, amíg bent van! Itt csak a kajaosztásnál visítozik, de ha kiszabadul, minsdn neszre reagál, és ha észreveszi, hogy ki van zárva, hát reklamál... és az nem azt jelenti, hogy a panaszkönyvbe írogat... :-)
VálaszTörlés