07. 29. szerda

Gyorsan múlik az idő, ismét eltelt egy hét… És micsoda hét! Volt égszakadás, szélvihar, éjjeli monszuneső… most pedig hőség van, napközben inkább bejövünk a hűsre. Csak Szeder nem nyugszik, kimászkál a legnagyobb forróságban is, hogy tudassa az utcával: ő még itt van, lehet rá számítani! :)
Bezzeg Csipke, azaz – G. szerint – Törpilla nem ugat, mióta tíz napja idekerült, még egy vakkantását se sikerült elcsípnünk. Most már ugyan nyüszög, ha csukott ajtót talál, és hiányolja a személyzet társaságát, de az utcára ez nem nagyon hallatszik ki.
Jövetele másnapján három órás műtéttel megszabadították a loncsaitól, a beleragadt – immár elpusztult - bolharegimenttől, toklászoktól és egyéb szeméttől. Egy egészen más formátumú ebecske érkezett vissza a kozmetikából! Mint egy igazi kis „muki”! Boldogult kölyökkoromban ilyesmiket cincáltam szét „szakmányban”… igaz, azok nem mozogtak! :)
B. se nézi kutyának, valami „egérkét” emleget…
Mindez Csipit nem zavarja, egyre bátrabban közlekedik közöttünk, egyelőre csak Szeder próbál vele kapcsolatot teremteni, a kis zsebcirkáló még nem veszi a lapot, inkább csak a személyzettel huncutkodik. Mi, Luival, nem keresztezzük az útját, bár néha kíváncsiságból megvizslatjuk, nőtt-e már tegnap óta… Az biztos, hogy Lui ebtársat lát benne, mert tőle is féltékenyen őrzi a konyhaasztal alatti pozícióját. A mormogásra Csipke odább is megy, G. pedig azzal riogatja a csokitesót, csak éberen őrködjön a helye felett, mert egyszercsak Törpilla bekapja, és volt Lui, nincs Lui… =D
Csipke egyre bátrabb, ahhoz képest, hogy az elején a házba se mert bejönni, most már a vén inasnak újra be kell ágyazni nappalra, és felteríteni a zörgő kínai viaszosvászon „takarót”… ez kicsit visszatartja Csipit a „Tiltott Ágyban” fetrengéstől…
Múlt héten még zajlott a vén inas ünneplése, vendégeket fogadtunk a teraszon. Szeretjük a vendégeket, még akkor is, ha nekik az elején „sokak vagyunk”. :) De hagytuk őkez beszélgetni, és Szeder is megkönyörült rajtuk, nem ordibált bele folyamatosan a társalgásba!
Szeder tegnap kirándulni volt, régi gazdáival sétált a Mecseken, és ha nem is hullafáradtan, de kicsit „letompulva” ért vissza! :) Vizslát!

Csipke (Törpilla) :) 

Kata szülinapi ajándéka a vén inasnak... meg se érdemli! :O <3

Csipke, a "plüssmuki"... 

Csipke és Szeder :) <3

Hol egy nagyítóóó???? 

Szigorúan ne, összebújva... Csipke, Lui és ÉN! :)

A fotó homályosságán is élesen áttündökölök... :) 

Lui: CSak azért se nézek oda! =D 

07. 20. hétfő

Szombaton Vizsla-Pikniken voltam! :)
A személyzet kicsit aggódott az esetleges égszakadás miatt, de késő délelőttre kisütött a nap, nem volt akadálya a délutáni indulásnak!
A harangszó után megérkezett Perec és vele Domi, hogy legyen kis idő egy utolsó szocializálódásra, mert Szedert is magammal akartam vinni, nehogy távollétünkben szétordibálja a szomszédok idegeit! Így Lui egyedül maradt itthon, amit először nehezen értett meg, de G. extra rágcsáival hamar vigasztalódott.
Az utat a strandra szolid nótázás kísérte Perec és Szeder előadásában… (Természetesen!) =D
Odaérve Belzebubi izgatottsága csak fokozódott, Dominak igencsak bele kellett kapaszkodnia a pórázba, nehogy úgy járjon, mint Károly bácsi Frakkal… Aztán szabadultunk mindhárman a pányvától, és Szeder elviharzott, mint egy zsákmányát felfedező tatár horda. :) Mindent egyszerre akart megismerni, lerohanni, megugatni. Aránylag hamar kitombolta magát, és a személyzet számára meglepően jól beleilleszkedett az egyre növekvő társaságba! Márpedig, ha nem is özönlöttek, de szép számmal érkeztek a találkozóra! A végére tizenhárman jöttünk össze ebtársak, és természetesen a kiszolgáló-személyzet is növelte a létszámot. Ők hozták a labdákat, gumicsirkét, nasit, töpit, italt, ami nélkül nem piknik a Piknik! :)
Ahogy szoktam ilyenkor, szemlélődő előkelőségemmel nyűgöztem le a gyülekezetet: Mindenkit finoman lemorogtam, aki épp arra haladt el, amerre engem simogattak… :) (Kivéve Botit, de ő kétszer akkora, mint én…)
Kisvártatva azonban felbukkant Zara! ZARA <3 aki kölyökkorom legkedvesebb játszópajtása volt, kölcsönösen minden olyant megengedtünk egymásnak, ami mástól elképzelhetetlen volt! Néhány másodperc kellett csak a felismeréséhez, pedig G. szerint legalább két éve nem találkoztunk! Kísérőjének, Krisztának is nagyon örültem, de örültek neki a kétlábúak is, mert (állítólag) finom pogácsával kínálta őket. (Azért „állítólag”, mert a pogiból nem kaptunk, nem tudtuk lemeózni :( )
Sajnos nem sokkal ezután a napsütést zápor váltotta, és nem akart abbamaradni! A többség fedél alá húzódott, csak néhány vakmerő fajtársam nem zavartatta magát. Mi Szederrel és a többiekkel az asztal alatt, fedett padon ücsörögve próbáltuk kibekkelni a zuhé végét, de csak nem akart elállni!
Amikor kicsit csitult, és Zara beúszott egy-egy kopaszcsirkéért, elé mentem, és négy(!) lábbal a vízben állva vártam a kiérkezését! (nem szoktam önként összevizezni magam, de az együttlét Zarával teljesen elkábított! =D )
Mivel az eső egy óra múlva sem akart elállni, befejezettnek nyilvánítottuk a Pikniket!
Az inas szerint a zápor ellenére is az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb találkozója volt, hasonlóan gondoljuk mi is Szederrel, akinek összehasonlítási alapja nincs, de ha gazdásítása ilyen ütemben halad, majd lesz! (5. hónapja van velünk… :) )
Visszaérve Pécsre, láttuk, hogy itt alig esett. Lui kitörő örömmel fogadott bennünket, ami persze szólhatott a közelgő vacsinak is! :)
Szeder se pörgött már este, végre nyugton hagyott, az ő duracellje is lemerült kissé… :)
Már most várjuk az augusztusi „tűzijátékot”, amit kivételesen nem a kétlábúak, hanem mi rendezünk majd a következő találkozón!

Tegnap este óta újra négyen vagyunk! „Törpilla” inkognitóban tartózkodik nálunk, vele kapcsolatban egyelőre hírzárlat van! Az intézkedés visszavonásáig a Rezidencia sajtószolgálata sem fotót, sem információt nem közöl róla! Vizslát!

                                                     Töpiosztás Nojcsi módra... :) mm

Szeder <3

Szeder és a Nagy Viz... 

vízi-kommandó 

Ide azzal a töpivel! =D

Zarával <3 <3 <3