07. 06. hétfő
A múlt héten se kellett takarót követelnünk a hideg miatt, de nem mondhatnám, hogy unalmas tespedéssel teltek a napok! 
Csütörtökön Perec látogatta meg a Rezidenciát, ki tudja milyen régen nem volt már itt, de Domit sikerrel vezette a bejárathoz!
Aztán volt meglepődés, mert se Szederrel, se Mazsolával nem találkozott még. Mazsianyó nem nagyon kavarta föl, de Belzebubival azonos termetűek lévén volt egy kis összemorgás. Aztán mindegyikükben tudatosult, hogy itt nem lesz rivalizálás, később még barátnők is lehetnek, ha Perec tolerálná Belzebubi játékra-nyomulását!
Meleg volt, nem volt rohangászás, inkább a kétlábúak körül csoportosult mindegyikünk a teraszon, és simikért tülekedtünk!
Péntek este a személyzet barátai jöttek némely elmaradt névnapi köszöntésre… Szerencsére a teraszon beszélgettek, így mi négyen körülzsonghattuk őket! Sütit és simit is gyűjtöttünk, szeder pedig hangosan közölte a szomszédokkal, milyen jól érzi magát!
Szombaton pedig ismét eljött Zengő! (Az inas szívszerelme… persze remélem, csak utánam!)
Amikor Vöri-Zsófi bekísérte, (némi finomságokat is „csatolt mellé” ) elég félénknek tűnt, és Szeder hangos nyomulása sem tett jót az önbizalmának, de lassanként megismert bennünket, Lui „pokrócságát”, Mazsianyó sztoikus nyugalmát, Szeder hebrencs ordibálását, és az én visszafogott előkelőségemet!
De legjobban a kétlábúakat kedvelte, az inas példának állította elénk, hogy „így kell szótfogadni”…
A stréberség ellenére nekem „bejön” Zengő, ha többször találkozunk, biztos jókat játszunk majd!
A vacsorának annyira örült, hogy körbelocsolta a konyhát!
Este G. maga mellé vette az ágyba, na, ezt is csak szökőévenként teszi meg egy-egy „fehér hollóval”!
Éjjel Szeder szokásos hisztijét nem vette tragikusan, kiment-bejött velünk, reggel sem akart fél hét előtt ébresztőt rendezni!
A reggeli futkosás után be szerettünk volna menni, ám az álnok inas kicsukott minket, csak Mazsianyót engedte be… Kata jött, „kisebb” csoda történt! Mazsoláért, a 15 éves süket anyókáért gazdi, - akarom diktálni: GÁZDI(!) – jelentkezett! Délelőtt már utazott is végleges rezidenciájára, ahol 4 másik kistermetű, nem fiatal társával töltheti a további éveit nagy szeretetben!
Élj boldogan Mazsianyó! 
Végre bemehettünk a hűvösre, mindannyian elheveredtünk. Csak harangszókor ment ki Zengő a forróságba, kisvártatva G. utána, megnézni mit is csinál…
A kisasszony akkor jött vissza csuromvizesen, úgy gondolta, fürdik egyet az aranyhalaim között…
A személyzet megtörölgette, és még meg sem száradt, amikor Vöri érkezett, el kellett búcsúznunk Zengőtől…
Üres lett a Rezidencia! Legalább is az inasnak úgy tűnt, egészen addig, míg Szeder sipákolása nem késztette a távirányító nyomkodására…
Ma pedig Nojcsi jött, természetesen lerohantuk a szokásos nasiért, rég volt itt, arányosan többet kapott az üdvözlésünkből! Mellesleg az inas sörényét is rendbe hozta, ami a járványveszélyre tekintettel, a vírusokkal vetekedve szabadon burjánzott… Eddig…
Na, ennyit dióhéjban… Vizslát!
Csütörtökön Perec látogatta meg a Rezidenciát, ki tudja milyen régen nem volt már itt, de Domit sikerrel vezette a bejárathoz!
Aztán volt meglepődés, mert se Szederrel, se Mazsolával nem találkozott még. Mazsianyó nem nagyon kavarta föl, de Belzebubival azonos termetűek lévén volt egy kis összemorgás. Aztán mindegyikükben tudatosult, hogy itt nem lesz rivalizálás, később még barátnők is lehetnek, ha Perec tolerálná Belzebubi játékra-nyomulását!
Meleg volt, nem volt rohangászás, inkább a kétlábúak körül csoportosult mindegyikünk a teraszon, és simikért tülekedtünk!
Péntek este a személyzet barátai jöttek némely elmaradt névnapi köszöntésre… Szerencsére a teraszon beszélgettek, így mi négyen körülzsonghattuk őket! Sütit és simit is gyűjtöttünk, szeder pedig hangosan közölte a szomszédokkal, milyen jól érzi magát!
Szombaton pedig ismét eljött Zengő! (Az inas szívszerelme… persze remélem, csak utánam!)
Amikor Vöri-Zsófi bekísérte, (némi finomságokat is „csatolt mellé”
) elég félénknek tűnt, és Szeder hangos nyomulása sem tett jót az önbizalmának, de lassanként megismert bennünket, Lui „pokrócságát”, Mazsianyó sztoikus nyugalmát, Szeder hebrencs ordibálását, és az én visszafogott előkelőségemet! De legjobban a kétlábúakat kedvelte, az inas példának állította elénk, hogy „így kell szótfogadni”…
A stréberség ellenére nekem „bejön” Zengő, ha többször találkozunk, biztos jókat játszunk majd!
A vacsorának annyira örült, hogy körbelocsolta a konyhát!
Este G. maga mellé vette az ágyba, na, ezt is csak szökőévenként teszi meg egy-egy „fehér hollóval”!
Éjjel Szeder szokásos hisztijét nem vette tragikusan, kiment-bejött velünk, reggel sem akart fél hét előtt ébresztőt rendezni!
A reggeli futkosás után be szerettünk volna menni, ám az álnok inas kicsukott minket, csak Mazsianyót engedte be… Kata jött, „kisebb” csoda történt! Mazsoláért, a 15 éves süket anyókáért gazdi, - akarom diktálni: GÁZDI(!) – jelentkezett! Délelőtt már utazott is végleges rezidenciájára, ahol 4 másik kistermetű, nem fiatal társával töltheti a további éveit nagy szeretetben!
Élj boldogan Mazsianyó!
Végre bemehettünk a hűvösre, mindannyian elheveredtünk. Csak harangszókor ment ki Zengő a forróságba, kisvártatva G. utána, megnézni mit is csinál…
A kisasszony akkor jött vissza csuromvizesen, úgy gondolta, fürdik egyet az aranyhalaim között…
A személyzet megtörölgette, és még meg sem száradt, amikor Vöri érkezett, el kellett búcsúznunk Zengőtől…
Üres lett a Rezidencia! Legalább is az inasnak úgy tűnt, egészen addig, míg Szeder sipákolása nem késztette a távirányító nyomkodására…
Ma pedig Nojcsi jött, természetesen lerohantuk a szokásos nasiért, rég volt itt, arányosan többet kapott az üdvözlésünkből!
Mellesleg az inas sörényét is rendbe hozta, ami a járványveszélyre tekintettel, a vírusokkal vetekedve szabadon burjánzott… Eddig… Na, ennyit dióhéjban… Vizslát!
 |
| Domit üdvözlöm! (Háttérben Perec ) |
 |
| Szeder és Perec Domin osztozik... |
 |
Zengő |
 |
| Meleg van... |
 |
| A kibővült Falka! (Hátul Zengő és Mazsi. elöl Szeder. Lui, és ÉNgyönyörűségem! |
 |
| Szeder figyeli áhítattal Mazsianyó rágcsa-fogyasztását... |
 |
| Mazsianyó pihenget az út közepén... (utolsó itteni kép róla) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése