07. 20. hétfő
Szombaton Vizsla-Pikniken voltam! 
A személyzet kicsit aggódott az esetleges égszakadás miatt, de késő délelőttre kisütött a nap, nem volt akadálya a délutáni indulásnak!
A harangszó után megérkezett Perec és vele Domi, hogy legyen kis idő egy utolsó szocializálódásra, mert Szedert is magammal akartam vinni, nehogy távollétünkben szétordibálja a szomszédok idegeit! Így Lui egyedül maradt itthon, amit először nehezen értett meg, de G. extra rágcsáival hamar vigasztalódott.
Az utat a strandra szolid nótázás kísérte Perec és Szeder előadásában… (Természetesen!)
Odaérve Belzebubi izgatottsága csak fokozódott, Dominak igencsak bele kellett kapaszkodnia a pórázba, nehogy úgy járjon, mint Károly bácsi Frakkal… Aztán szabadultunk mindhárman a pányvától, és Szeder elviharzott, mint egy zsákmányát felfedező tatár horda. Mindent egyszerre akart megismerni, lerohanni, megugatni. Aránylag hamar kitombolta magát, és a személyzet számára meglepően jól beleilleszkedett az egyre növekvő társaságba! Márpedig, ha nem is özönlöttek, de szép számmal érkeztek a találkozóra! A végére tizenhárman jöttünk össze ebtársak, és természetesen a kiszolgáló-személyzet is növelte a létszámot. Ők hozták a labdákat, gumicsirkét, nasit, töpit, italt, ami nélkül nem piknik a Piknik!
Ahogy szoktam ilyenkor, szemlélődő előkelőségemmel nyűgöztem le a gyülekezetet: Mindenkit finoman lemorogtam, aki épp arra haladt el, amerre engem simogattak… (Kivéve Botit, de ő kétszer akkora, mint én…)
Kisvártatva azonban felbukkant Zara! ZARA
aki kölyökkorom legkedvesebb játszópajtása volt, kölcsönösen minden olyant megengedtünk egymásnak, ami mástól elképzelhetetlen volt! Néhány másodperc kellett csak a felismeréséhez, pedig G. szerint legalább két éve nem találkoztunk! Kísérőjének, Krisztának is nagyon örültem, de örültek neki a kétlábúak is, mert (állítólag) finom pogácsával kínálta őket. (Azért „állítólag”, mert a pogiból nem kaptunk, nem tudtuk lemeózni 
)
Sajnos nem sokkal ezután a napsütést zápor váltotta, és nem akart abbamaradni! A többség fedél alá húzódott, csak néhány vakmerő fajtársam nem zavartatta magát. Mi Szederrel és a többiekkel az asztal alatt, fedett padon ücsörögve próbáltuk kibekkelni a zuhé végét, de csak nem akart elállni!
Amikor kicsit csitult, és Zara beúszott egy-egy kopaszcsirkéért, elé mentem, és négy(!) lábbal a vízben állva vártam a kiérkezését! (nem szoktam önként összevizezni magam, de az együttlét Zarával teljesen elkábított! )
Mivel az eső egy óra múlva sem akart elállni, befejezettnek nyilvánítottuk a Pikniket!
Az inas szerint a zápor ellenére is az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb találkozója volt, hasonlóan gondoljuk mi is Szederrel, akinek összehasonlítási alapja nincs, de ha gazdásítása ilyen ütemben halad, majd lesz! (5. hónapja van velünk… )
Visszaérve Pécsre, láttuk, hogy itt alig esett. Lui kitörő örömmel fogadott bennünket, ami persze szólhatott a közelgő vacsinak is!
Szeder se pörgött már este, végre nyugton hagyott, az ő duracellje is lemerült kissé…
Már most várjuk az augusztusi „tűzijátékot”, amit kivételesen nem a kétlábúak, hanem mi rendezünk majd a következő találkozón!
A személyzet kicsit aggódott az esetleges égszakadás miatt, de késő délelőttre kisütött a nap, nem volt akadálya a délutáni indulásnak!
A harangszó után megérkezett Perec és vele Domi, hogy legyen kis idő egy utolsó szocializálódásra, mert Szedert is magammal akartam vinni, nehogy távollétünkben szétordibálja a szomszédok idegeit! Így Lui egyedül maradt itthon, amit először nehezen értett meg, de G. extra rágcsáival hamar vigasztalódott.
Az utat a strandra szolid nótázás kísérte Perec és Szeder előadásában… (Természetesen!)
Odaérve Belzebubi izgatottsága csak fokozódott, Dominak igencsak bele kellett kapaszkodnia a pórázba, nehogy úgy járjon, mint Károly bácsi Frakkal… Aztán szabadultunk mindhárman a pányvától, és Szeder elviharzott, mint egy zsákmányát felfedező tatár horda.
Mindent egyszerre akart megismerni, lerohanni, megugatni. Aránylag hamar kitombolta magát, és a személyzet számára meglepően jól beleilleszkedett az egyre növekvő társaságba! Márpedig, ha nem is özönlöttek, de szép számmal érkeztek a találkozóra! A végére tizenhárman jöttünk össze ebtársak, és természetesen a kiszolgáló-személyzet is növelte a létszámot. Ők hozták a labdákat, gumicsirkét, nasit, töpit, italt, ami nélkül nem piknik a Piknik! Ahogy szoktam ilyenkor, szemlélődő előkelőségemmel nyűgöztem le a gyülekezetet: Mindenkit finoman lemorogtam, aki épp arra haladt el, amerre engem simogattak…
(Kivéve Botit, de ő kétszer akkora, mint én…)Kisvártatva azonban felbukkant Zara! ZARA
aki kölyökkorom legkedvesebb játszópajtása volt, kölcsönösen minden olyant megengedtünk egymásnak, ami mástól elképzelhetetlen volt! Néhány másodperc kellett csak a felismeréséhez, pedig G. szerint legalább két éve nem találkoztunk! Kísérőjének, Krisztának is nagyon örültem, de örültek neki a kétlábúak is, mert (állítólag) finom pogácsával kínálta őket. (Azért „állítólag”, mert a pogiból nem kaptunk, nem tudtuk lemeózni )Sajnos nem sokkal ezután a napsütést zápor váltotta, és nem akart abbamaradni! A többség fedél alá húzódott, csak néhány vakmerő fajtársam nem zavartatta magát. Mi Szederrel és a többiekkel az asztal alatt, fedett padon ücsörögve próbáltuk kibekkelni a zuhé végét, de csak nem akart elállni!
Amikor kicsit csitult, és Zara beúszott egy-egy kopaszcsirkéért, elé mentem, és négy(!) lábbal a vízben állva vártam a kiérkezését! (nem szoktam önként összevizezni magam, de az együttlét Zarával teljesen elkábított!
)Mivel az eső egy óra múlva sem akart elállni, befejezettnek nyilvánítottuk a Pikniket!
Az inas szerint a zápor ellenére is az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb találkozója volt, hasonlóan gondoljuk mi is Szederrel, akinek összehasonlítási alapja nincs, de ha gazdásítása ilyen ütemben halad, majd lesz! (5. hónapja van velünk…
)Visszaérve Pécsre, láttuk, hogy itt alig esett. Lui kitörő örömmel fogadott bennünket, ami persze szólhatott a közelgő vacsinak is!
Szeder se pörgött már este, végre nyugton hagyott, az ő duracellje is lemerült kissé…
Már most várjuk az augusztusi „tűzijátékot”, amit kivételesen nem a kétlábúak, hanem mi rendezünk majd a következő találkozón!
Tegnap este óta újra négyen vagyunk! „Törpilla” inkognitóban tartózkodik nálunk, vele kapcsolatban egyelőre hírzárlat van! Az intézkedés visszavonásáig a Rezidencia sajtószolgálata sem fotót, sem információt nem közöl róla! Vizslát!
Töpiosztás Nojcsi módra... mm
mm |
| Szeder |
 |
| Szeder és a Nagy Viz... |
 |
| vízi-kommandó |
 |
| Ide azzal a töpivel! |
 |
| Zarával |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése