08. 05. szerda
Esik. Eddig nem esett, csak néha, akkor is inkább éjjel. Alszunk, unatkozunk, én pedig diktálok egy kicsit…
Az elmúlt héten se történt sok említésre érdemes, Szeder mintha kevesebbet ordibált volna a nappali hőségben, de ez nagyon viszonylagos. Mindenesetre B. gyakran talál bányagödröket, tehát Belzebubi dolgozik, és bizonyára azért ordibál kevesebbet, hogy a por kevésbé kaparja ékesszóló torkát.
Törpilla lassan falkataggá válik, bár múltkor nézeteltértek Luival. G. azonnal megtorolta Csokitesón, pedig Lui nem is nyúlt hozzá komolyan, hiszen akkor az apróság nem úszta volna meg sértetlenül. Lui okos, itthon nem kötözködik, de ragaszkodik a tornasorban elfoglalt pozíciójához!
Törpillát a személyzet hatásosan szoktatja rá a tápra, bár eleinte csak nyámmogta a magokat, de egy kis paradicsomleves néha csodákat tesz! Egy kanálnyi a tálba, és máris üresre nyalva! Igaz, hogy lassan, komótosan falatozik, ráadásul kipakolja a kaját a tál köré, így nem velünk eszik, a személyzet nem kívánja tőlünk, hogy Csipke nyámmogását tétlenül végigszenvedjük.
B. tegnap annyi fekete szedret szüretelt, hogy befőzésre gondol, említette, hogy Szedert is hozzácsapja, legalább nem lesz több üvöltözés se nappal, ae éjszaka… Mert az éjszakai visítozó kirohanásai mindennaposak, G. nehezen tolerálja, de azért egyszer kinyitja neki az ajtót, különben senkit nem hagyna nyugodni. Egynél többször nem is akar kimenni, így az inas tulajdonképpen olcsón megússza a „Zrínyi-kirohanásokat”. Ma éjjel megviccelte Szedert, éjfélkor szakadt az eső, ezt G. hallotta is, de Szeder a saját hangjától nem, így amikor bőszen kirobbant, igencsak meglepődött, és szinte azonnal vissza is fordult… G. kárörvendve fogadta a csendben visszasompolygó delikvenst, ezúttal mi se mentünk utána, vizes bundában még aludni is utálunk!
Most épp kisütött egy kicsit a nap, vége a diktálásnak!
Vizslát!
Az elmúlt héten se történt sok említésre érdemes, Szeder mintha kevesebbet ordibált volna a nappali hőségben, de ez nagyon viszonylagos. Mindenesetre B. gyakran talál bányagödröket, tehát Belzebubi dolgozik, és bizonyára azért ordibál kevesebbet, hogy a por kevésbé kaparja ékesszóló torkát.
Törpilla lassan falkataggá válik, bár múltkor nézeteltértek Luival. G. azonnal megtorolta Csokitesón, pedig Lui nem is nyúlt hozzá komolyan, hiszen akkor az apróság nem úszta volna meg sértetlenül. Lui okos, itthon nem kötözködik, de ragaszkodik a tornasorban elfoglalt pozíciójához!
Törpillát a személyzet hatásosan szoktatja rá a tápra, bár eleinte csak nyámmogta a magokat, de egy kis paradicsomleves néha csodákat tesz! Egy kanálnyi a tálba, és máris üresre nyalva! Igaz, hogy lassan, komótosan falatozik, ráadásul kipakolja a kaját a tál köré, így nem velünk eszik, a személyzet nem kívánja tőlünk, hogy Csipke nyámmogását tétlenül végigszenvedjük.
B. tegnap annyi fekete szedret szüretelt, hogy befőzésre gondol, említette, hogy Szedert is hozzácsapja, legalább nem lesz több üvöltözés se nappal, ae éjszaka… Mert az éjszakai visítozó kirohanásai mindennaposak, G. nehezen tolerálja, de azért egyszer kinyitja neki az ajtót, különben senkit nem hagyna nyugodni. Egynél többször nem is akar kimenni, így az inas tulajdonképpen olcsón megússza a „Zrínyi-kirohanásokat”. Ma éjjel megviccelte Szedert, éjfélkor szakadt az eső, ezt G. hallotta is, de Szeder a saját hangjától nem, így amikor bőszen kirobbant, igencsak meglepődött, és szinte azonnal vissza is fordult… G. kárörvendve fogadta a csendben visszasompolygó delikvenst, ezúttal mi se mentünk utána, vizes bundában még aludni is utálunk!
Most épp kisütött egy kicsit a nap, vége a diktálásnak!
Vizslát! |
Csipke-Törpilla  |
 |
| Nyámmogás... |
 |
Lui... "Most se nézek oda!"  |
 |
| Mindennapi játék |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése