10. 31. szombat

 

A hét elején kicserélték a garázs tetejét, a munkálatokat nagy lelkesedéssel próbáltunk követni, sajnos nem sok sikerrel…
Szinte hermetikusan el voltunk rekesztve, erre tehát kár is több vakkantást vesztegetni!
Aztán meg jött… itt van… itt van a téli álom kezdetének az időszaka… Jó, ha tíz percekre kimegyünk 1-2 kört futni, mert az inas nélkül az udvari játék sem az igazi, ő pedig csak akkor jön ki hosszabban, ha látja, hogy a napocskla is kíváncsi ránk… Luit a legnehezebb kicsalogatni, igazi „kanapé-vizsla” lett belőle. Persze leginkább Szeder akar folyamatosan ki-be járni, aztán mikor rájön, hogy nem tartunk vele, sőt, Gombi is cidrizik kint vele, akkor inkább bekérezkedik, hogy 5 perc múlva újra kinyivákolja magát. Ilyenkor ugat egy sort, abban a meggyőződésből, hogy valaki elfelejtette, hogy itt van, amíg csöndben volt…
Szerencsére a szomszédok ablakai ilyenkor már csukva vannak, és - ha követték a trendet a hő- és hangszigetelt ablakok alkalmazásával – talán eléggé megszűrve érkezik hozzájuk Belzebubi üvöltözése… Szedernek már be lett ígérve, hogy G. kiviszi az erdőbe, és „ottfelejti”…
Február óta volt ideje az inasnak belefáradnia a Szederrel vívott meddő küzdelembe, a „Fekete Veszedelemnek” egy aktív gazdira, és egy (szomszédok nélküli) nagy terület re van szüksége… Vagy a vén inasnak egy kies diliházra… :P
Mert eddig a személyzet mindegyikünkkel megtalálta a hangot, Gombival is tizedannyi a problémájuk, pedig ő még igencsak kölyök, nem beszélve Csipikéről, akit alig lehet észrevenni! Csipke amúgy tegnap ivartalanításra utazott, a fülét is megnézték altatásban, találtak is benne egy betokozódott kemény izét, amiről a Dokibácsi se tudta micsoda. Szerencsére az „Öreg Hölgy” jól viselte a hercehurcát, kapott egy kis ruhácskát is a biztonság kedvéért, de G. szerint elég éjjel hordania.
Szedernek épp most lett beígérve, hogy megnyúzva kerül holnap ki az erdőre, mert újra nekiállt „fotelozni”… Vizslát!

 

Esti csendélet Szeder és Gombi által bemutatva... 

Csipike és Szeder élvezik az utolsó sugarakat :)

Fenséges ÉNségem! :) 

Gombi 

Az ÉN fotelom!!! :( :( :( .... Szeder újra dolgozik... Takaró felhajtva, karfa, szivacs, huzat, huzatvédő-huzat szétrágva... :( :( :(

Csipike B. rezidenciáján élvezkedik, ahova csak ő mehet be... :) 

 

 

10. 21. szerda

 

Naugye! Csak erélyesen rá kellett förmednem az esős időre, és másnapra már javulni is kezdett!
Ezen a héten már majdnem elviselhetőnek is vakkanthatnám, ha reggel és estefelé nem hűlne vissza a cidrizés szintjére… de nem vagyok telhetetlen, amíg az inas is kijön velünk az udvarra, addig nem reklamálok tovább!
Szedernek kezd kitelni a becsülete… A múlt héten megint nekiállt lebontani a fotelom karfáját! Amikor G. észrevette, megfenyegette, hogy kioperáltatja a hangszálait és kiköti az udvarra! Belzebubit nem nagyon hatotta meg a kilátásba helyezett büntetés, mert két perc múlva – a takarót gondosan félretolva - újra szenvedélyesen hámozta a szövetet, szivacsot… Előkerült a nádpálca, az inas kiporolta a fekete bundát… Ebből értett, ugyanúgy, mint fél éve, G. kalkulációja szerint remélhetőleg újabb fél évre békén hagyja az alvóhelyemet, és Lui fotelját sem akarja átalakítani… Ő a Rezidencia „fekete báránya”, bár már nem ordibál folyamatosan, ha kint vagyunk, de kétpercenként figyelmeztető vakkantást ad le, ha nincs esemény, megzavarva a délelőtti-kora délutáni napozó idillünket. Ha pedig megérzi az alsó szomszéd négylábú feltűnését, olyan őrjöngésbe csap, majd’ bedönti a kerítést, elborul az agya, se lát, se hall, mi már rég bent vagyunk G. hívására, ő még kint rázza a vasat. Hosszabban tartó nyugalom csak akkor van, mikor este az inas mellé telepedik tévét nézni, olyankor elernyedve, kéjesen fogadja a simogatásokat…
Gombi tegnap megkapta a még hiányzó oltását, 3 hét múlva utazhatna, de fuvar csak később lesz, még egy hónapig nálunk marad. Vasárnap B. le is mérte, az itt töltött idő alatt 2 kilót nőtt, már lehagyta Csipike 5 kilóját. Csipike továbbra sem partner a játékban, így a Törpeveszedelem kénytelen Szederre és rám fanyalodni, no és kajaosztásnál a személyzetet „támadja”! Még nem torokra megy, csak bokára, de olyan átéléssel teszi, olyan műmorgással, hogy a kétlábúak nem rejthetik el a mosolyt, hiába próbálják szigorúan leparancsolni a nadrágjukról. :)
Csipike füle is lassan javul, már csak 1 pálcát kell felhasználni a régebbi 4-5 helyett. (Igen, arról a fültisztító pálcáról van szó, amit be fognak tiltani, G. reméli, addigra kitalálnak valami mást!) Az öreglány amúgy elég válogatós, pedig a rizses tápra még konzervet is kap, amit mi sosem, és még azzal a finomsággal se hajlandó sokszor elfogyasztani… ma azonban kétszer kinyalta a tálkát reggel, mert B. hirtelen ötlettől vezetve a friss paprikás krumpliból is tett a magokra… Mi is befaltuk volna… Vizslát!

 

Élvezzük a napocskát! 

Gombi földhöz teremtette Szedert! =D <3

A három "ideiglenes" <3 (Csipke, Gombi. Szeder)

ÉN, a Herceglány! 

Lui a bérelt helyén... Csak akkor megy föl a székre, ha párna is van... =D <3 :)

Csipike szerint itt a sarkon még van egy kis napocska... 

Szeder... alias Belzebubi =D <3

Fenségességem! 

Csipike "szelfi" 

 

 

10. 13. kedd

 

Elég volt az esőből! Mindannyian nagyon unjuk! Mind a hatan!
Nem elég, hogy a kétlábúak időjósdája már vasárnap délutánra záporokkal fenyegetett, és ezért a balga inas lemondta a találkozót (persze akkor még nem esett), de bezzeg aznap estétől ki se tudunk menni, mert vizesek leszünk!!! Úgy kell az inasnak kilesni azt a fél percet, amikor nem esik, hogy a dolgunkat szép nyugodtan el tudjuk végezni! Lui így is kifüleli, ha két csepp koppan a tetőn, és már iszkol is vissza, félbehagyva, vagy kutyafuttában végezve sürgős teendőit…
Gombi is… Egy hónapja van nálunk „balesetmentesen”, tegnap reggel amikor kiözönlöttünk, orrba vágta az eddig nem tapasztalt sarkvidéki hideg, úgy döntött, visszasomfordál. Aztán szépen óvatosan felosont az emeletre, és B. szőnyegére három kolbászkát „töltögetett”… lehet az egyik hurka volt… és szépen meg is locsolta, nehogy kiszáradjanak! =D
Mi Luival nagyjából átaludtuk ezt a két napot, enni azért felkeltünk, . ha már az inas nem hozza fotelba a reggelit - de Szeder és Gombi szinte folyamatosan ténykedik, nyúzzák egymást, és az éppen szabad takarókat, ezzel pezsgetve G. stressz hormonjait. Csipike is szundikál általában, kivéve amikor átrendezi a kanapé felületét…
Szerencsére a múlt héten volt még néhány szép nap, B., és egykori neveltje: A. dolgoztak, a folyosó tetejét cserélték ki, mi segítettünk nekik, G. pedig mindannyiunknak dirigált! Szerencse, hogy az egész Rezidencia békességet árasztott, és az inast a kioktatottak nem küldték egy fejessel a halacskáim közé… =D
Fotó pedig nincs, majd akkor lesz, ha felébredünk! Vizsláz!

 10. 06. kedd

Szerencsére még mindig nem köszöntött be a napokig tartó eső, de már közeledik… Néha már kivillantotta a foga fehérét, akárcsak Gombi…
Gombi villantását az inas ujja bánta, majd egy koki landolt Gombi buksiján, amit ő nagy nyivákolással és sértődéssel vett tudomásul! :) Annyira azért nem volt megzakkanva, hogy ne ácsingózzon egy újabb falatért, miután G. leragasztotta halálos sérülését! :)
Gombiról nem lehet elmondani, hogy válogatós, mindenfajta ehetőt szívesen fogad, beleértve a személyzet szabadon hagyott testrészeit is… Eddig a két törpének a teraszon volt felszolgálva a kaja, a konyhától az „étkezdéig” vezető 6 métert a terrorgombóc az inas nadrágjába csimpaszkodva, kerregve teszi meg, miközben Csipike már előreszaladva várja az adagját. Kint Gombi már szépen leül, és úgy várja, hogy megkapja a tálkáját, aztán Csipke is enni kezd, de ő sokkal komótosabb. A törpetornádó amint befejezte, máris ott terem, az a legbiztosabb, ha az inas ölbe veszi, és együtt szurkolnak Csipikének, hogy nyugalomban el tudja majszolni az utolsó falatját is.
Még mindig szinte egész nap kint játszunk, kivéve, amikor csepeg, vagy zuhog! Olyankor Csipike is leereszkedik közénk, és ha szabad a kanapé, azonnal elfoglalja. Ezt úgy hozza tudomásunkra, hogy pillanatok alatt összegyömöszöli a kanapét beborító takarót, és az alatta levő lepedőt! Az inas ennek kevésbé örül, de újra és újra rezignáltan visszaigazítja… Csak az megy nehezen a fejébe, hogyan képes egy 5 kilós „plüss” másodpercek alatt ugyanarra, mint a 30 kilós Lui… Mert Lui allűrjeit már megszokta a személyzet, ő nem tűr meg semmi félrekaparhatót maga alatt. Amikor – majdnem 5 évvel ezelőtt - érte mentek, és elhozták, akkor is a kutyaházból kifötört rongykazallal fogadta őket… :)
Gombi is elszórakozik bent, ő a fotelokról rángatja le a takarókat, hacsak mi nem alszunk éppen rajtuk. Mert mi bizony Luival durmolunk többnyire, amikor kint ázik a kert. Igaz, a Terrorgombóc még mindig nem rágott szét semmit, G. nem győz ámuldozni, de meg lesz még ennek a böjtje, szerintem a szeme se áll jól a törpének, csak az alkalomra vár! =D Hajnalonta nekem is erélyesen figyelmeztetnem kell, hogy hagyjon még aludni! Luit is zaklatja, nem hiszi el, hogy nála a tűzzel játszik, bár Lui egyre inkább szereti a békességet… Mivel Gombi még mindig G. ágyában alszik, (ugye a felügyelet kedvéért), és úgy dönt, hogy ideje felkelni, egyszerűen átgázol Lui foteljába, ami az ágyhoz legközelebb van. Szegény Lui egy kis morranással azonnal leugrik, és előzékenyen végignézi, amíg a terrorista lekászálódik a földre, és tovább folytatja a hajnali ébresztőt! Fél 7-kor! Mert neki akkor kezdődik a nap! Nekünk pedig szerencsés esetben van még fél óránk, így Lui visszamászik, ki nem hagyná azt a fél órát… és én sem! Vizslát!

 

A Terrorgombóc épp most nyakazza le Szedert! 

Törpék... <3

Napelemek feltöltése... :) 

 

Csak a játék... <3 =D 

Gombi elfáradt... <3 

Csipke szereti a napot és a nyugalmat... <3 :)

Lui csak ritkán vesz részt a tombolásban... 

Gombi és Szeder imádják egymást! <3

Néha - fél órára - én is szeretnék hátat fordítani mindenkinek! 

 

 

Gyakran én is beszállok!