12. 01. szerda
Sejtettem, hogy ez az idilli állapot nem tart sokáig, és az inas tönkreteszi a téli álmunkat! Tegnap este Kata és Leila ide akart csempészni egy 40 kilós fruskát, aki ráadásul „pont” úgy néz ki, mint Sári, azaz Kisgenyó!
A csempészés persze nem sikerült nekik, bár az elején szinte észre se vettük a sötét udvaron, inkább a kétlábúaknak örültünk!
Aztán megláttuk Bellát, és köpni-nyelni nem tudtunk, azt hittük, Sári nőtt ekkorára egy hónap alatt…
De nem, csak a színe és az arcberendezése hasonlít Sáriéra, a természete szerencsére alapjában véve teljesen nyugodt. Igaz, a termete miatt Lui sem akar minden piszlicsáré ügyön összeakaszkodni vele, én pedig, mint az összes új befogadottat, kerülöm egy kis ideig…
Mindenesetre este már elfoglalta a nappali ágyunkat, reggel pedig póráz kellett hozzá, hogy méltóztasson lekászálódni róla, és megsétáltatni a méretes fenekét egészségügyileg…
Aztán reggeli, és Bella vissza az ágyra, de ott már Lui morgolódott. Mikor végre elhelyezkedtek, az inas azt remélte, nyugodtan szentelhet néhány percet a Fészbuk oltárán… Hát, nem jött be! Bella kolbászolt fel-alá, „mint az Orbán lelke” (Ez az Orbán nem a „mi” Orbánunk! )
Mindenesetre a vén inasnak az a szerencsétlen ötlete tánadt, hogy ő is leheveredik az ágyra, és „karja alá” veszi új védencét, hogy kicsit megnyugodjon, mint ahogy általában ez be szokott válni, az ebéd utáni csendespihik alkalmával…
Nos, a „kar alá vétellel” nem is volt hiba, Bella ment, mint egy tank, és G.-nek az első öt percben igazi „tankcsatát” kellett vívnia a termetes kis asszonnyal,és eközben akkora nyelvvel találkozott, amely két csapással körbezuhanyozta az egész fejét. A törölközés végeztével egy kis nyugi költözött a Rezidenciába…
Kata szerint van már a kisasszony örökbefogadására jelentkező, ami annál is inkább üdvös, mert ha hosszabb ideig maradna, egyszercsak arra eszmélnénk, hogy le van az inas feje nyalva a helyéről… Eddig se lehetett büszkélkedni se az inassal, se a fejével, de egy fejetlen szolgával végképp nem tudnánk mit kezdeni…
A fényképezőgéptől viszont retteg, tehát az első fotók csak dokumentálásra valók… Vizslát!
Remélem, találtok neki gazdit. A várható (állítólag hideg) télen jobb lenne békességben élnetek és kivárni a tavaszt.
VálaszTörlésReménykedünk mi is Bella mielőbbi gazdisodásában, amúgy nagyon nyugodt, békeszerető busafejű, az inas se gondolta volna, már próbálkoztunk a közös játékkal is! :-)
Törlés