Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

12. 31. péntek

Eltelt a Karácsony, és mindjárt itt van az Őrület Éjszakája, ami már tulajdonképpen el is kezdődött…

Ma van állítólag az év utolsó napja. Ilyenkor a kétlábúak egyes példányai megmutatják valódi énjüket, kiderül, mennyire „ösztönlények”, rettegnek az újtól, a változástól, ezért öntudatlanra alkoholizálják magukat, petárdáznak, tűzijátékoznak, üvegeket törnek, nem törődve a körülöttük élőkkel… Állitólag mi is „ösztönlények” vagyunk, de eszünk ágában sincs hasonlókat tenni, kivéve, ha megvesztünk… de az gyógyíthatatlan, halálos betegség…

A Karácsony nekünk már 23.-án este elkezdődött, egy valódi Angyalka jött az ajándékainkkal! Az Angyalt Kata személyesítette meg, és hiteles alakításáért hosszú percekig tartó ovációt érdemelt volna. Ha Luival ott vagyunk, tisztességesen körbe is örömködjük, de az inas megint elzárt tőle… Így csak később tudtuk meg, hogy kaptunk nasit, jutit, tápot, sőt, még a kétlábúak is ajándékban részesültet. Ezt azért nem értem, talán Kata azt gondolta, ők is jók voltak egész évben, hogy kiérdemelték? … Lenne néhány kiegészítenivalónk…

Mindenesetre szerintem a smucig személyzet Kata ajándékaiból a sajátjaként tett nekünk a fa alá…

Aztán csendesen eltelt a Karácsony, csak vasárnap délután üdvözöltük hangosabban az emeletet, amikor a kétlábúak tesója, és családja érkezett villámlátogatásra. Előzetes regisztrációjukkor, és „időpont egyeztetésükkor” valami olyasmi volt az első telefonos kérdés, hogy „ugye, a kutyák nem lesznek ott?” … Hát, nem voltunk! Egyébként is VIZSLÁK vagyunk! Sajna a falkavezérük retteg mindenkitől, akinek több lába van kettőnél…

Közben volt két napig egy kis hó is, de minket nem hozott extázisba… párszor kimentünk, és ott hagytunk néhány sárga foltot, barna kupacot, mára aztán el is tűnt. (A hó is, a kupacok is). Mivel most éppen 14 fok van pluszban, G. úgy látja, ennyi volt a tél, jöhet a tavasz… Mi se szeretnénk, ha nagyon csalódna!

Tegnap B. betoppant a szobánkba, és elég morcosan érdeklődött tőlem, hogy jól esett-e az a mézeskalács, amit az asztaláról leemeltem? Természetesen megsértődtem, hogy jön ahhoz, hogy gyanúsítgasson egy ártatlan Hercegnőt??? Nem is jártam az emeleten! … Amúgy se volt egy hatalmas darab…

Mióta Bella elment megalapítani a saját Rezidenciáját, meglehetősen unalmas az élet… Szerencsére gyakran kapunk híreket róla, és úgy tűnik, elfoglalja magát, nem hiányzunk neki!

Nos, végül hadd idézzek tavaly ilyenkor kiadott szózatomból, még aktuális…

„Kedves Népem!

Boldog és felszabadult új évet kívánok kétlábú alattvalóimnak, remélve, hogy jövőre végre levehetitek a szájkosarat, és közelebbről is megszaglászhatjátok egymást!

Kívánom, hogy tavasztól már felhőtlenül bandázhassatok, végre észre térve, hogy a Nagy Könyvetekben olvasható óhajtást, miszerint: „…hajtsátok uralmatok alá a földet…”, bizony alaposan félreértelmeztétek!

Ebtársaimnak felelős inasokat, és az év 365 napjára bőséges cupákot, velőscsontot, a diétázóknak könnyen rágható jutifalatokat kívánok!

A Rezidencia összes lakójának nevében!”

Vizslát!

 

Téli hunyorgós... 

Hagyd már a fotózást, hol az ajándék!?!? 

Nekünk is van "karifánk"!  

Bella is karácsonyozik... 

Jövőre mindenkinek legyen malaca!