Nagyberki Zsarolta vakkantásai

04. 13.
Múlik az idő, idegesítően noszogatom G.-t, hogy essen már neki a Diktálmánynak, megint elmaradásban vagyok…. Az utóbbi napokban számolatlanul gyűjtöttem a simiket, és erről mindenkinek tudomást kell szereznie!
A múlt hét keddjén reggel beállított A., segíteni jött kertészkedni. Nem mintha ezt a feladatot Luival nem tudnánk maradéktalanul ellátni, de B. jobban bízik a kétlábú beosztottakban, mint bennünk, a négylábú alkalmazóiban. Természetesen már A. megérkezését nagy ovációval ünnepeltük, azt hiszem mindjárt lenyúltuk a reggelijét is. G. ilyenkor kissé visszahúzódik, mert nehezen viseli A. hangos lelkendezését, ami egész ittléte alatt vibráltatja rezidenciám – amúgy máskor jóval csendesebb – légkörét. Igaz, mi is gyakran hangosabban kommunikálunk, de annak mindig oka van! (Ezt G. tudja, és elviseli)
Délelőtt, mikor B. nyitott ajtónál magyarázta, hogy a ház tövében hol kellene elvégezni a gazolás embert próbáló feladatát, Lui is kióvakodott meghallgatni az utasításokat. Ez a kióvakodás olyan jól sikerült, hogy a kétlábúak észre sem vették, bejöttek, becsukták az ajtót, és más elfoglaltságot találtak maguknak. Lui – gondolom - egy darabig laposakat pislantva töprengett, vajon a cselédség komolyan gondolta e, hogy őt, mint a ház úrnőjének a barátját, egyszerűen kiebrudalják társuralkodói regnálásából… Rájött, hogy ez lehetetlen, ezért először csak halkan, majd mind hangosabban kezdett ordítozni a bebocsátást követelve. 10 perc után tűnt fel A.-nak, hogy a Svábcsoki valahol valamiért erőteljesen követelőzik. Miután végigkutatták a bent fellelhető zugokat, - a komposztládát, Lui kedvenc helyét sem kihagyva, - végre eszükbe jutott, hogy kívül is körülnézzenek. Lui vágtatva érkezett a második szomszédtól. Én és G. az egészről nem tudtunk semmit, B. csak este mesélte el, engem nem nagyon izgatott fel – rossz pénz nem vész el, - de G.-nek volt hozzáfűzni valója, igaz, annak jó részét lenyelte.
A múlt héten jött Mnéni is, már kint, a teraszon tudjuk fogadni a vendégeket, állítólag így mi sem örömködünk nekik olyan látványosan. Mnéni csak az én kedvemért jött, bár a simijéből jutott egy kicsi a csokigyereknek is, mégis, nála tényleg érzem, hogy Lui hiába tolakszik, én vagyok a libling. ( Micsoda szavakat tanulok Luitól… ) Lui előbb-utóbb meg lesz fürdetve, mert Mnéni szerint kopik a festék róla.
Megjött a G. által rendelt két hám is, ami eddig B. előtt titok volt, mert az árukat biztos fölöslegesen kidobott pénznek tartja.
Voltak itt egyik este az inasok barátai is, de őket már megszoktuk, tudjuk, hogy nem hozzánk jönnek, a kapott préselt csonttal szépen elvonultunk, és amikor elmentek, akkor is csak lentről figyeltük őket, G. nagyon megdicsért bennünket.
Tegnap délután aztán beugrott egy rövid időre Nojcsi is K.-val. K.-tól most nem tartottam, nyomultam hozzá a simiért, Lui pedig egyenesen kipécézte a világos nadrágját. Folyamatosan inni ment, majd a szájában eltárolt vizet mindenáron a nadrágra akarta csepegtetni… Klassz táncot jártak, K. ugrott hátra, jobbra, balra, csokihaverom meg ügyesen lekövette a táncot. Nojcsi és G. nagyon élvezte a rögtönzött bemutatót. Nem maradtak sokáig, ám mi sem maradtunk vendég nélkül, mert jött Gina, elhozta Nikolettet is. Ők először voltak nálunk, ez meg is látszott Ginán. Mi persze vizslásan üdvözöltük mindkettőjüket, de a rokon inkább ölbe menekült. Jórészt a széket sajátította ki, nem nagyon tágított róla. Pedig Lui mindenképpen le akarta csábítani egy kis játékra. Aztán persze nem bírt a hasával, elcsórta Gina csontját is, amivel pedig G. akarta lekenyerezni a vizslahölgyet. Gina folyamatosan ült és pacsizott, engedte, hogy az inasom megsimogassa, de közénk csak véletlenül tévedt. Remélem legközelebb bátrabb lesz, ami nagyon is elképzelhető, mert amint kissé faragatlan barátomat hátrahagyva kikísértem, és elbúcsúztam tőlük, a ház előtt már sokkal felszabadultabbnak mutatkozott. Mi azért Nikitől megkaptuk a nekünk kijáró simi-áradatot, így mindenképpen visszavárom őket.
Ma reggel korán keltünk, és mivel nem voltunk hajlandóak bejönni az udvarról, G. – vesztére – visszafeküdt, és visszaaludt. Persze az okostojás, a „bölcs szakállas”, előtte ki is csukott minket, így egyáltalán nem volt miért csodálkoznia, amikor az előző este kint felejtett párnát felrobbanva találta. Lui eddig is gyakorolta a terrorizmust, de most végleg kinyírta inasom ülőfelületének komfortossá tevőjét…. Szegény párna… G. rezignáltan siratta, B. haragosan összetakarította, fotóriporter nem érkezett, sajnos most mindenki lemaradt a szivacsdarabok impulzív látványáról.
Ma délelőtt ismét Nojcsi jött, kint múlattuk az időt a napsütésben, bemutattuk a csicsás hámokat neki, (fotókat is készített),de hamar megszabadítottak tőlük, nagyon meleg volt. Lui be is vonult a hűvösbe, a kedvenc lábtörlőjére, miután elcsócsált valami felismerhetetlent, amit a komposztból mentett. A kétlábúak beszélgettek, mi néha egy bottal huzakodtunk, néha megpróbáltam tessék-lássék lemorogni a társam Nojcsiról, szóval fárasztó délelőtt volt! Azóta nyugisan telt a nap, csak a szomszédokat kellett figyelmeztetni néhányszor a délután folyamán, nehogy azt higgyék, nem figyelünk. Vizslát!

Gina és Nikolett

Ez "szerelem..." (Gina és Nikolett)

Hármasban.... (Gina, Nikolett és én)

Nagyon menő!!!

G.-vel

Lui gyíkot les