Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 14.
 
Az elmúlt héten sem történt semmi diktálmányozásra érdemes…
Hol esett egész nap, hol meg kisütött, de nekem hideg van kint, csak akkor vagyunk az udvaron egyszer-egyszer negyedórácskányit, ha harcolós játék van beütemezve. Az pedig mindig úgy ér véget, hogy G. előballag a gépétől, és ránk förmed, hogy hagyjuk abba ezt az éktelen kajabálást, és ha nem tudunk szép csendben játszani, menjünk inkább be, de ott csak aludni, kötelet morzsolni, labdát csócsálni ajánlatos, a plüsscincálás, pokrócszabdalás hiába csendes és látványos eredménnyel járó elfoglaltság, mégsem nyeri el az inasok tetszését. Chino újabban reggel 6-6.30-kor kezdi a hangoskodást… Kismalacvisítással indít, hogy ő már nagyon, de nagyon éhezik, majd megkapva, és befalva a betevőjét, nyüszögésre vált, kikövetelve a ráfigyelést, a „csakvelefoglalkozást”. Ezt némi kihagyással vacsoráig folytatja, aztán jön megint a visítás… Ha csendben van, akkor alszik, vagy valami csintalanságon töri a fejét, vagy tényleg a rágókaját majszolja… G. tegnap észrevette, hogy Chino már nem csörög – pedig esténként jó volt neki hallani is, amikor befelé igyekszik, mert olyankor csak a kamáslijai a feltűnőek, - úgy látszik , valamikor leesett a nemrég csináltatott bilétája… vagy a harc közben, vagy komposztkukázáskor kinyúlott a kulcskarika, és leesett a biléta. Most volt, nincs! Épúgy, mint az inasok féltve őrzött datolyafügéi, amiknek ugyancsak hűlt helyük van. A napokban még B. látta mind a hetet a fán, aztán egyszercsak huss, valaki meglovasította őket. Vagy inkább megvizslásította, mert Lui a gyanúsított! Csak egyetlen szem maradt, a fa legtetején, B. szerint azt már a svábtesóm sem érte el. B. gyorsan lekapta a maradékot, mert Nojcsinak lett beígérve, nem akarta, hogy megorroljon ránk. G. szerint még nem érhettek be, csak szép aranyalma Szinűk volt, de lehet, hogy Luinak más volt a véleménye… és mivel a hasát sem csapta el, neki volt igaza. Én mindenesetre nem is láttam, nem is tudok róluk, bár én szóba sem kerültem, Chinoról meg nem feltételezték, hogy a fára kapaszkodott volna értük. Jövő tavasszal tágasabb rácsos kennelt kap a kakifa, megakadályozandó a kakik elkóborlását. Érdekes, hogy a többi, általunk produkált, szintén így nevezett végtermékünkért nem lelkesedik ennyire a személyzet. Tegnap nagy fotózásba kezdett B., ezokból Lui nemkívánatos vizslává lett nyilvánítva, száműzte az udvarról, csak az ablakból leshették G.-vel az akciót. Chinoról szólt az esemény, én csak asszisztálni kellettem. Kata kért néhány fotót a gazdikereső poszthoz, remélem házvetetőm jól teljesített, mert kattintgatni ugyan sűrűn kattintgatott, ám az eredmény nem tudom mennyire fogja lenyűgözni a potenciális gazdikat. Segítsetek „álom gazdit” találni neki, ha majd megosztom.
Remélem, ezen a héten már lesz miről beszámolnom! Vizslát!

Chino portré

Elegánsan-fehér zokniban...

"Harcolunk"

Na mi van öcskös...?

"Kivégzés" .... Othello és Desde3mona...

Most még megmenekült...