11. 21.
Délelőtt még úgy volt, hogy az elmúlt hétről nem diktálok semmit, mert ugye, ami nincs, (esemény), abból nem lehet habot verni sem! A semmibőlhabotverést csak a kétlábúak művelik, mint tudjuk! Vesztemre inasom G. pont kétlábú, és rám förmedt, (ezt majd figyelembe veszem esetleges béremelés-követelésekor), hogy Kedves Népem nem maradhat a Diktálmány legújabb fejezete nélkül ma sem. Hát, lássuk, de csak azért, hogy ne szakadjon meg a lánc… Ez nem az a lánc, aminek igenis szakadnia kellene minden fajtársam gigáján, ez csak jelképes, míg a másik igenis valóságos… „köszönhetően” a magát „teremtés koronája”-ként becézgető fajnak….
Ha azt plántálnám írnok-inasom fejébe, hogy egész héten csak unalom volt, nem ugatnék igazat! De semmi egetverő nagykaland nem jut eszembe! Úgy telnek a napok, mint máskor, napsütésben kint bulizunk, esőben bent durmizunk. Szerencsére az utóbbi napokban több a napsütés. Ja, annyi történt azért, hogy előkerült Chino bilétája, mégpedig a közös ágyunkból bújt felszínre, hiába keresték botor alkalmazottaim a külső játszóterünkön. Ma már B. meghozta a strapabíró kulcskarikát, így kis bicebócánk újra csilingel G. örömére.
A héten megjelent Chino gazdikereső posztja is, amihez „idegenbe szakadt” hazánk fia, az én legkedvesebb extestőröm (más nem is volt…) - Lucky S. Pécshegyaljai Sondriese - költeménye szolgáltatja a veretet! „Persze G. ebbe is belekontárkodott, azért lett olyan bicegős, de ez legalább passzol is Chinohoz. Még a nagy Dió, a „Dió kutya blogja” tulajdonosa is osztotta, és közben kinevezte dublőrének, ezúton köszönöm a Falka nevében, igazi uralkodói gesztus volt! Chino egyébként megint hízott egy kilót, most már 17, G. örül, bár a delikvensen nem látszik a nagy változás… Az elhízástól szerencsére messze van, nem tenne jót a gerincének a súlyfelesleg.
Jaa….., és Lui egyik nap tett róla, hogy vaksi inasom megtépázott idegrendszere tovább amortizálódjon… Történt ugyanis, miközben G. a nevemben tájékoztatta Kedves Népemet, hogy a Csokigyerek – mintegy kedveskedve – odakönyökölt, jobban vakkantva odaállazott a billentyűzetre, és valami olyan komplexitással sikerült megnyomnia a buksija alá került gombokat, hogy a monitoron levő kép, ha nem is tótágast állt, de derékszögben elfordult! És az egér sem tudta merre van a jobbraát! Én már előzékenyen egy macska után akartam nézni, hogy tanítsa móresre azt a cincogót, ám G. büszkén leintett, hogy majd ő megoldja… Mindhárman végignéztük szerencsétlenkedését - emlékét fedje jótékony homály, - de végül átvágta azt a bizonyos gordiuszit, sikerült neki visszaállítani a szerkentyűt egy előző időpontra. Hercegnői dicséretben részesítettem, amiért egyedül megoldotta, és nem kért telefonos segítséget sem, amivel erősen blamálta volna rezidenciám felkészültségét!
Háááát, ennyit sikerült „haboztatni” a semmit, talán a következő adag Diktálmány szólni is fog valamiről…. Vizslát!
Ha azt plántálnám írnok-inasom fejébe, hogy egész héten csak unalom volt, nem ugatnék igazat! De semmi egetverő nagykaland nem jut eszembe! Úgy telnek a napok, mint máskor, napsütésben kint bulizunk, esőben bent durmizunk. Szerencsére az utóbbi napokban több a napsütés. Ja, annyi történt azért, hogy előkerült Chino bilétája, mégpedig a közös ágyunkból bújt felszínre, hiába keresték botor alkalmazottaim a külső játszóterünkön. Ma már B. meghozta a strapabíró kulcskarikát, így kis bicebócánk újra csilingel G. örömére.
A héten megjelent Chino gazdikereső posztja is, amihez „idegenbe szakadt” hazánk fia, az én legkedvesebb extestőröm (más nem is volt…) - Lucky S. Pécshegyaljai Sondriese - költeménye szolgáltatja a veretet! „Persze G. ebbe is belekontárkodott, azért lett olyan bicegős, de ez legalább passzol is Chinohoz. Még a nagy Dió, a „Dió kutya blogja” tulajdonosa is osztotta, és közben kinevezte dublőrének, ezúton köszönöm a Falka nevében, igazi uralkodói gesztus volt! Chino egyébként megint hízott egy kilót, most már 17, G. örül, bár a delikvensen nem látszik a nagy változás… Az elhízástól szerencsére messze van, nem tenne jót a gerincének a súlyfelesleg.
Jaa….., és Lui egyik nap tett róla, hogy vaksi inasom megtépázott idegrendszere tovább amortizálódjon… Történt ugyanis, miközben G. a nevemben tájékoztatta Kedves Népemet, hogy a Csokigyerek – mintegy kedveskedve – odakönyökölt, jobban vakkantva odaállazott a billentyűzetre, és valami olyan komplexitással sikerült megnyomnia a buksija alá került gombokat, hogy a monitoron levő kép, ha nem is tótágast állt, de derékszögben elfordult! És az egér sem tudta merre van a jobbraát! Én már előzékenyen egy macska után akartam nézni, hogy tanítsa móresre azt a cincogót, ám G. büszkén leintett, hogy majd ő megoldja… Mindhárman végignéztük szerencsétlenkedését - emlékét fedje jótékony homály, - de végül átvágta azt a bizonyos gordiuszit, sikerült neki visszaállítani a szerkentyűt egy előző időpontra. Hercegnői dicséretben részesítettem, amiért egyedül megoldotta, és nem kért telefonos segítséget sem, amivel erősen blamálta volna rezidenciám felkészültségét!
Háááát, ennyit sikerült „haboztatni” a semmit, talán a következő adag Diktálmány szólni is fog valamiről…. Vizslát!
Utóirat: A ma készült videón látszik, hogy Chino nem hagyja magát!
😀
Nos, tény, hogy Chino egész jól belejött az udvari szertartásokba. Nekem az tetszett, hogy te, voltál a meccset ellenőrző bíró. Még csak véletlenül se keveredtél bele a bunyóba :-)
VálaszTörlésMint mindig, G. lekésett rólam!!!
Törlés