Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01. 25.

Észrevétlenül telnek a napok, nagyon unalmas, itt lenne már az ideje egy kis tavasznak…
Ez a hónap úgy tűnik Chino körül „forog”. Vasárnap reggel lebukott a kis csutkafarkú… Luival heverésztek az ágyon, de elég messze egymástól, én ott sem voltam, és amikor az inas rövid távollét után visszajött, a farkán a kupak már ki volt bontva! Végre rájött a személyzet is, hogy mi legfeljebb csak a már előcsócsált kötést ízlelgetjük tovább, nem minket kell szankciókkal fenyegetni! A kis mellényes a varratszedést is megoldotta, de nagyon kontár módon, épphogy csak a farokvéget érte el a tölcsérből, így persze nem végezhetett szakszerű munkát…. hát, nem is végzett… Mivel úgyis letelt a tiz nap, másnapra Kata bejelentette a dokinénihez, hátha ő tud kezdeni vele valamit. Hétfő délután el is kísérte Chinot, és mivel csak sokára jöttek vissza, sejtettük, hogy a kis „menekült” ott sem volt könnyű eset. Hát, nem is volt! Mint megtudtuk, a golyótlanítás helye még csak-csak rendben van, bár ott is ki tudott még a hisztije alatt préselni magából néhány vércseppet, de a farka bizony nem adott okot semmi örömre. Visszakerült a kötés, valami „összehúzó kenőccsel” kell majd istápolni… és ezután jött a füle, amit eddig sem hagyott nagyon megvizsgálni… be van gyulladva, és a csöpögtetéskor olyan nyüszítést, hisztit produkált, hogy az utca összefutott egy kis ingyen kóstoló reményében a „disznóvágás” hangjaira. Chinot hárman fogták le, csak hogy bele tudjanak szuszakolni némi cseppecskéket a számára különösen értékes kagylóiba. Amikor abbahagyták a tortúrát egycsapásra elhallgatott, és vidáman indult hazafelé Katával. És itt kezdődött az izgalom számunkra is, mert nem csak Kata és Chino állt hamarosan az ajtónkban, hanem Éva is, Csoki gazdija, nem mellesleg Lui szerelme! És amikor ezt Lui észlelte az üvegen keresztül, bizony extázisba esett… és ez az extázis, - bevallom – engem, és az érkező fehérzoknist is magával ragadta… Finoman szólva felborítottuk a rezidenciát! Az inas már sok mindent látott, de ekkora őrjöngést még ő sem! Éva lekűzdötte magát a budoáromba, és mosolyogva, megadóan tűrte csokitesóm áradását. Mi is igyekeztünk a régen látott kedves vendég közelébe kerülni, de ez az elején lehetetlen volt! Lui volt a közelében mindenhol, és ez nem amolyan „ melletteülökés lenemveszemaszememetróla” közelség volt! Lui birtokba vette, ahogyan csak tudta! Elég sokáig tartott az „önkívület” ahhoz képest, hogy általában már öt perc múlva csillapulni szoktunk… Most „kicsit” tovább elhúzódott Éva „kezelése” Lui mester szépségszalonjában!  Így jár az, aki imádott vendég létére hosszan elkerüli a rezidenciát! Mivel Éva megígérte, hogy holnap is meglátogat bennünket, már kulturáltan búcsúztunk tőle.
Hétfő óta Chino toalettje újabb darabbal bővült… Kata hozott egy nagyobb méretű tölcsért, így az inas napi rutinja kiegészült a kis mellényes öltöztetésével… Reggel lekerül róla a 30-as tölcsér, és rákerül evés idejére a felfújható gallér, majd nappalra a 25-ös tölcsér az esti etetésig, amikor újra a felfújható, majd éjjelre ismét a 30-as… Közben napi kétszer a fül miatti hiszti, G. ragadja grabancon a „halálos sebtől szenvedőt”, B. közben a cseppek fülbejuttatásával próbálkozik… Chino olyan jajveszékelést csap, hogy Lui is megszólal a védelmére kelve, na, akkor már tényleg van hangzavar, én félre is vonulok, tudva, hogy utána én következem, és nekem sem kedvencem a fülembe-matatás. 
Chino kezd tényleg olyan lenni, mint egy elkényeztetett migráns, a gallérja védelmében követelőzik, ha hozzáérnek, visítozik, ha tehetné, a médiát is riasztaná, a köztes időben pedig jóétvággyal zabál, nagyokat horkol az ágyamon terpeszkedve, rohangászik, incselkedik, igazi kis duracell, nyoma sincs már a sutaságának! 
Itt be is fejeztem volna, ha B. nem pont most, a kaja alatt érkezett volna haza… de most érkezett, amikor Chinon a felfújható gallér volt… és mivel Luival „összekülönbözés” történt az üdvözlésénél, Chino toalettje két darabra fogyott, G.-nek nem kell a kipukkasztott „úszógumi” felrakásával tovább bíbelődni….! Vizslát!