Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01. 10.

Na, végre ideértem, elkezdhetem az idei Diktálmány!
Eddig G. teljesen lefoglalta a gépet, nem tudtam neki telepatálni sem! (Vagy mit…). Nagyon el volt mélyedve minden más zűrös ügybe, Netes fajtatársakat próbált gazdikhoz beszuszakolni, eddig kevés sikerrel… Mivel nem a farsangi buliját szervezte, békén hagytam a Hercegnőség dolgaival, de most már itt az ideje, hogy a sarkamra álljak! (Ezt így szokták mondani a kétlábúak. Kértem G.-t, mutassa meg, hol van az, de csak lapított, és azt mondta, az csak az inasoknak van, és elengedhetetlenül szükséges a rendben tartásukhoz: Ha lassúak, a sarkukra kell lépni, ha elhanyagolják a kiszolgálásunkat, hátra kell kötni azokat! Észben fogom tartani, új év, új követelmények!)
A Szilveszterrel kell indítanom, aznap már délelőtt hallottuk az égzengést, de csak távolabbról, gondoltam, majd elmegy a vihar. Hát nem került ki bennünket! Sötétedéskor úgy gondoltuk, nem megyünk már ki ebben a dörgés-villámlásban, megpróbáltuk, de az ajtóból visszafordultunk…. egy hosszabb intimtorna-edzés vette kezdetét. Az inasok nem várták meg a nagyember éjjeli beszédét, lepihentek, elaludtak. Mi azért figyeltünk rá, hogy G. le ne maradjon a bölcsességekről és ahogy közeledett a beszéd ideje, úgy fokozódott a kinti dörgedelem is.
G. már tavaly is mondta, hogy ezt a kétlábúak primitívebb falkái művelik, de még most sem hiszem el. Mindenesetre az égzengés tetőpontján nagyobb mászkába kezdtünk, így az inas felébredve félálomban meghallgathatta a nagyember köszöntőjét, majd a kinti hisztéria csillapultával kiengedett bennünket megkönnyebbülni. Ez szerinte éjjel kettő után történt, addigra már csak elvétve hallatszott egy-egy robaj. Reggelre kelve éppúgy éhesek voltunk, mint előző nap, nem tudom, mi ez a nagy csinnadratta a Szilveszter éjjelén. Mindenesetre kevésbé szerencsés fajtársaink némelyike világgá szaladt félelmében, ami a kinti hideg, a páni félelem, és a chiphiány miatt gyötrelmes évkezdetet jelentett számukra.
A mi inasaink jól idomítottak, vizslagenerációk képezték őket, tudták, hogyan kell vigyázni ránk, nem engedtek a meggárgyult, eszement kétlábúak hatótávolságába, meg voltam elégedve velük.
Aztán folytatódott a napi rutin: Chinonak három-négyszeri farokkötözés, attól függően, hányszor sikerült a nap folyamán leoperálnunk róla azt az „ecsetkupakot”. Szeret festegetni, így én is besegítek az eltávolításba, azt hiszem, jobban csípem a mintás falakat, mint a személyzet!
Lui mostanában rászállt a kis mellényesre, nem sokat lacafacázik, naponta egyszer-kétszer alaposan leordítja a buksiját, annyira, hogy a kis festővirtuóz már nem marad meg a közelében. Én ilyenkor rosszallóan félreállok, de az inasok alaposan lehordják a rendbontót, meg kell, hogy mondjam, az a bizonyos pálca is előkerült… De ez csak tegnap volt, előtte vasárnap Nojcsi látogatta meg a rezidenciát! Felkészülve érkezett, jutifalattal tömte be a töpilesőnket, így megúszta a nagy vizslaüdvözlést. Amikor kivonultak a kajájuk beburkolására, mi is követtük őket, és nem is csalódtunk! Nojcsi maga elé vette a lábost, és marokszámra szórta a jutifalatnak használt szárazkenyérkockákat. Persze G. veszekedett, de Nojcsi nem ijedt meg, még a felemlegetett pálcától sem! Úgy látom, van még mit tanulnom tőle bátorság, és szelektív hallás ügyében. A kaja után már visszavonultunk a budoárba, és lustálkodva hallgattuk a kétlábúak pletyizését. Rendesen viselkedtünk, de Töpisnénink is ügyelt a békességre, most nem kellett a konvektorra felmásznia ijedtében. 
Visszatérve a tegnapi Lui féle attakra, szegény Chino annyira megijedt, hogy bent ment ki, és amikor B. le akarta szedni a „Fővezért” a kisebbről, még vissza is kapott rá… Mindkettőjük szerencséjére rögtön kapcsolt, de a fenyítést ezek után nem kerülhette el. Nem vette nagyon zokon, mindjárt ment puncsolni, és hamarosan kiengesztelte gazdasszonyát. Azóta is a két kakas gyakran közös ágyon fekszik, balhé csak akkor van, ha Luira rájön az ötperc. 
Hamarosan azonban a személyzet reménye szerint vége lesz az összetűzéseknek, holnapután Chino golyótlanul, és talán rövidebb farokkal jön vissza a dokinénitől…. Kedves Népemtől csütörtök fél 12-től kérek egy kis biztató drukkot! Köszönöm! Vizslát!

A nappali helyemen, amit....

..... Lui lenyúl éjszakára, és bújózsákot kreál belőle

Chino az inassal... (Nojcsi fotója)