Nagyberki Zsarolta vakkantásai

03. 15.
 
Lassan valamiféle tavaszkezdet előpilinckázik a kertaljából, mert már sokkal többet vagyunk kint, mint a gép mellett!
Gyakran berohangászunk ugyan, bosszantva az inast, de oda se neki! Ha sikerült eléggé felpiszkálnunk, még ki is jön velünk a napsütésre, bár a verőfényben még nem tobzódtunk olyan sokszor, hogy elunjuk.
Pénteken Domi jött, de Perec nélkül, mert másfél darab felhő mögé bújt a nap, és Perec retteg az esőtől… háát, nem lett eső, de legalább nem látta, ahogyan körbeszeretgettük kisgazdiját.
Másnap Éva tett üdvözlő látogatást a hercegnői rezidenciámban, Lui annyira szeleburdi volt, hogy majdnem kikaparta kedvenc kétlábújának a szemét… Mint egy neveletlen kandúr… helyette is szégyenkeztem, de mivel komolyabb baj nem történt, én is átadtam magam az örömködésnek. Éva azt mondta, hogy „feltöltődni” jön hozzánk, mi aztán alaposan feltöltjük minden alkalommal! Erről jut eszembe, jó lenne, ha már Csoki is elkísérné egyszer, most még a tavacskám nincs feltöltve, így a halaim sem dobhatnak hátasokat rémültükben, amint a „búvárCsoki” felbukkan közöttük…
G. észrevette, hogy mennyivel élénkebb, fürgébb vagyok, szerinte jó irányba változott az alakom. Legott ki is próbálta a „piknikes-hámmal”, ami tavaly ősszel kicsit szűköcske volt rajtam, most simán rám csatolható! Persze nem csak ezért vagyok vidám és kicsattanó, hanem mert Lui idétlenségei is kevésbé zavarnak…. Mostanában, amikor elmerül a gyíkászatban, én rá vadászom, és nekem mindig sikerül is elejtenem a „vadat”, míg neki…. jobb, ha kicsit sem ugatok a kudarcairól. Ám Luit semmilyen sikertelenség nem viseli meg, akkora lelkesedéssel fog az újabb gyík becserkészésébe, mintha az elkapásán múlna, hogy szeretik e vagy nem! Még mindig olyan, mint egy kölökvizsla! Az inas mondta is, hogy remek házőrzők vagyunk így együtt kettecskén, mert már az ajtóban feltartunk mindenkit, legyen az ismerős, vagy idegen, és az esetleges betörő sem szabadulna könnyedén szerető ölelésünkből. 
 Gyakran őrjáratozunk keresztül-kasul a kerten, és mivel nincsenek korlátok, talán ezért van, hogy B. egyelőre hiába várja azoknak a színes kis szirmoknak a felbukkanását, amik ilyentájt mosolyt csaltak az arcára… most mi csaljuk rá azt a mosolyt… A szirmocskák talán döngő lépteinktől riadoznak… nem tudom, de az őrjáratozás fontos dolog, ezt G. is megerősítheti, és ha B. zöld gazokat akar nézegetni, ültessen előnevelt mamutfenyőt, azzal talán több sikere lesz. Ezt is G. mondta, mint ahogy azt is, hogy be fogja keríteni a féltett kakifáját, mert tavaly a szép narancssárga gyümölcsökből, mire beértek, csak egy árválkodott a fa tetején… De Lui sosem bukott le…
Hétfő délelőtt Füles szomszéddal, és kétlábújaival is tudattuk, hogy az inasnak vendége van, akivel nélkülünk akart trécselni, ezért felvonultak a „vizslamentes övezetbe” mi pedig ricsajoztunk, mert kíváncsiak voltunk, meddig viselik el a hangoskodást… sokáig bírták, kedves szomszédaink nagy-nagy örömére! 
 Ennyi történt kábé mostanáig, ha esemény lesz, jelentkezem! Vizslát!

Lui "Évázik"... :-)

Jöhet a simi nekem is!