12. 21. péntek
Csend, és nyugalom…
Mióta a személyzet határkérdéssel megbízott szekciója bepréselt néhány acéllemezt a kerítés 15 cm-res nyílásai közé, azóta a „csököttlábú kommandó” nem tud kijutni a Rezidenciáról! Az elején még próbálgatták, - G. hallotta a fém zörgését, - de már erről is letettek. A bosszúakciójuk abban merül ki, hogy éjjel, kb. fél 2 tájt, amikor Luival kivonulnak egészségügyet intézni, Bogi öt percig, Boni pedig negyedórákig várakoztatja a folyosón pólóban, gatyában cidriző inast, aki nem mer addig visszabújni a jó meleg ágyikójába, míg mindenki nincs az alvóhelyén. Mire Boni bekényelmeskedik, Lui már kétszer megfordult álmában a foteljában… De G. nem mer éjjel hangosabban reklamálni, a behívás azonnali teljesítésére bizony kevés gondot fordított a melegebb időkben, pedig már megtanulhatta volna, mit jelent az „ideiglenesen itt állomásozó”…
Domi volt itt tegnap, és a múlt héten is, persze Perec nélkül, mert kisbarátnőm tavaszig csak a legszükségesebb esetekben dugja ki az orrát otthonról.
Domi tegnap muffint is hozott a személyzetnek, amit a csillagok szerencsés együttállása folytán én is megkóstoltam, hiszen amíg az inas bement egy telefoncsörgésre, a félbehagyott és letett sütit eltüntettem! Papirosostól! Tanúsíthatom, hogy nagyon finom volt!
A héten váratlanul beugrott Kriszta, Zara – kölyökkori pajtásom – gazdija, akivel nagyon régen találkoztunk már, és akit ennek megfelelően kezdtünk el köszönteni… Amikor sajnos idő előtt a „tiltott zónába” menekítették, nem tehettünk mást, mint a folyosóról áhítatos karácsonyi dalocskákkal tudtára adni töretlen szeretetünket… A botfülű személyzet azonban hamar véget vetett lelkes, szívből fakadó előadásunknak…
A Rezidencia „Udvari Fényképezőgépe” bekrepált, szépen kivárta a jótállási idő leteltét, nagyszerű példánya a fogyasztói társadalom termékeinek!
A személyzet valahonnan majd előbogarássza a nyugdíjazott régebbi apparátot, addig mellőznöm kell a fotók csatolását…
Tegnap volt állítólag Lui negyedik szülinapja, bár G. kételkedik egy kicsit a dátum hitelességében, de a csokitesó erősen bizonygatta, hogy márpedig így van, papírja is van róla! Való igaz, az útlevele ezt támasztja alá.
Tehát kapott néhány külön-rágcsát… legyen vele boldog… De azt kikötöttem, hogy amikor az állítólagos tesója, - Csoki, - a szülinapját tartja, itt semmiféle ünneplés nem lesz! Hogyne… Hogy másnak egy évben kétszer legyen szülinapja…
Végül, mivel nyakunkon a Karácsony, és ezt az ünnepet a kétlábúak a Szeretet Ünnepeként is ünneplik, hát én is hadd kívánjak Kedves Népemnek Boldog, Békés Karácsonyt a Rezidencia minden lakója nevében! Azt is kívánom, hogy a Kétlábúak ne csak ezekben a napokban, hanem egész évben szeressék egymást, minket – négylábúakat, - különösen minket: vizslákat, és FŐLEG ENGEM! … Vizslát!
Mióta a személyzet határkérdéssel megbízott szekciója bepréselt néhány acéllemezt a kerítés 15 cm-res nyílásai közé, azóta a „csököttlábú kommandó” nem tud kijutni a Rezidenciáról! Az elején még próbálgatták, - G. hallotta a fém zörgését, - de már erről is letettek. A bosszúakciójuk abban merül ki, hogy éjjel, kb. fél 2 tájt, amikor Luival kivonulnak egészségügyet intézni, Bogi öt percig, Boni pedig negyedórákig várakoztatja a folyosón pólóban, gatyában cidriző inast, aki nem mer addig visszabújni a jó meleg ágyikójába, míg mindenki nincs az alvóhelyén. Mire Boni bekényelmeskedik, Lui már kétszer megfordult álmában a foteljában… De G. nem mer éjjel hangosabban reklamálni, a behívás azonnali teljesítésére bizony kevés gondot fordított a melegebb időkben, pedig már megtanulhatta volna, mit jelent az „ideiglenesen itt állomásozó”…
Domi volt itt tegnap, és a múlt héten is, persze Perec nélkül, mert kisbarátnőm tavaszig csak a legszükségesebb esetekben dugja ki az orrát otthonról.
Domi tegnap muffint is hozott a személyzetnek, amit a csillagok szerencsés együttállása folytán én is megkóstoltam, hiszen amíg az inas bement egy telefoncsörgésre, a félbehagyott és letett sütit eltüntettem! Papirosostól! Tanúsíthatom, hogy nagyon finom volt!
A héten váratlanul beugrott Kriszta, Zara – kölyökkori pajtásom – gazdija, akivel nagyon régen találkoztunk már, és akit ennek megfelelően kezdtünk el köszönteni… Amikor sajnos idő előtt a „tiltott zónába” menekítették, nem tehettünk mást, mint a folyosóról áhítatos karácsonyi dalocskákkal tudtára adni töretlen szeretetünket… A botfülű személyzet azonban hamar véget vetett lelkes, szívből fakadó előadásunknak…
A Rezidencia „Udvari Fényképezőgépe” bekrepált, szépen kivárta a jótállási idő leteltét, nagyszerű példánya a fogyasztói társadalom termékeinek!
A személyzet valahonnan majd előbogarássza a nyugdíjazott régebbi apparátot, addig mellőznöm kell a fotók csatolását…
Tegnap volt állítólag Lui negyedik szülinapja, bár G. kételkedik egy kicsit a dátum hitelességében, de a csokitesó erősen bizonygatta, hogy márpedig így van, papírja is van róla! Való igaz, az útlevele ezt támasztja alá.
Tehát kapott néhány külön-rágcsát… legyen vele boldog… De azt kikötöttem, hogy amikor az állítólagos tesója, - Csoki, - a szülinapját tartja, itt semmiféle ünneplés nem lesz! Hogyne… Hogy másnak egy évben kétszer legyen szülinapja…
Végül, mivel nyakunkon a Karácsony, és ezt az ünnepet a kétlábúak a Szeretet Ünnepeként is ünneplik, hát én is hadd kívánjak Kedves Népemnek Boldog, Békés Karácsonyt a Rezidencia minden lakója nevében! Azt is kívánom, hogy a Kétlábúak ne csak ezekben a napokban, hanem egész évben szeressék egymást, minket – négylábúakat, - különösen minket: vizslákat, és FŐLEG ENGEM! … Vizslát!
 |
| Domit elfoglalta a csipet-csapat... |
 |
| Domiiii! Adhatok egy pzsziiiiiit? :-) |
 |
| Na, ezután krepált bea fotózógép.... rájött, hogy ennél gyönyörűbbet többet nem tud csinyááni... :-) |
 |
| Boldog Karácsonyt! |
Ezúton is, itt is boldog ünnepeket, finom csontokat és rágcsákat kívánok a négylábúaknak ! A kétlábúaknak a boldog ünnepre esetleg husit/sütit... :-)
VálaszTörlés