Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 08. szombat
 
A csököttlábú kommandó szerdán tett róla, hogy a Rezidencia nyugalmas légköre elillanjon pár órára!...
Történt pedig, hogy G. dél körül, – mivel sütött a napocska – kizavart bennünket, hogy ő nyugodtan tudjon pletykálkodni egy másik kétlábúval a messzendzseren. Nem hagyták egyhamar abba, és amikor már nagyon üvöltöztünk, hogy nyisson már ajtót, mérgesen kiballagott. Ám csak mi fogadtuk a teraszon, és épp magyarázni kezdtük, hogy a törpebanda eltűnt, amikor valahonnan a kerítés túloldaláról megszólaltak a delikvensek. Az inas leballagott a sarokhoz, és konstatálta, hogy vaksi szeme nem csalta meg, tényleg nincsenek a Rezidencia területén. 
A két töpörtyű próbált visszajönni, de sehogy sem sikerült nekik. Az inas, mint háromlábú pók a falon, jött-ment fel s alá, telózgatott, de hát délben nincs otthon senki épkézláb kétlábú… Közben a szókős banda is távolodott a kerítés túloldalán levő elvadult orgonabozóttól, egyre ritkábban kiabáltak. G. félt, hogy valahogy kikeverednek az utcára a mellettünk levő kertből, hívogatta őket, miközben halkan hulldogáltak egyre őszülőbb hajszálai a derengő napsütésben… 
Kb. másfél óra múlva Füles gazdija személyében megérkezett a „felmentő sereg”! Gy. szétszedte a kerítést, átmászott, ás visszaadogatta a meglehetősen ijedt törpéket. Az, hogy hol, hogyan mászhattak át, nem derült ki, és hogy két nap után újra felbátorodtak, az is bizonyítja, hogy pénteken újra végrehajtották az akciót! G. ekkor már „rutinosan” nem kapkodott fűhöz-fához, B. épp hazafelé tartott, és az „ideiglenes migráncsok” hamarosan visszagyűjtésre kerültek….
Talán holnap, ha a csillagok állása, és a körülmények kedvezőek lesznek, sor kerül a kerítés röntgenes átvilágítására és trezorosítására… mert holnapra eltelik az újabb két nap… Vizslát!