Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 28. péntek

Alig pár nap van hátra az évből, így befejezem ezévi - általában magasan szárnyaló :) - Diktálmányozásomat… 
Az elmúlt hét szombatján beállítottak Vackorék, és én kaptam tőlük egy csodalabdát, amiből madzag lóg és zörög is! Nem mellesleg csak az enyém, nem is adom senkinek! G. aggódott egy kicsit, mit fogunk öten művelni a Rezidencia így már szűkössé váló termeiben, de a kicsik kezdeti hangoskodásától eltekintve nem történt semmi atrocitás. G. tapasztalva a csököttlábúak méltatlankodását, utat nyitott mindenkinek a szabadba, ám kint hideg volt, és még Vackor se akart rohangálni, hát bevonultunk, és a kétlábúak letelepedtek, majd nekifogtak fő feladatuknak: a simik kiosztásának. Persze a Boni-Bogi páros rögtön elfoglalta Évát, én már alig fértem hozzá, úgy tűnik, ezt lassan meg kell szoknom… idén szinte nem volt egy ideiglenesek nélküli nyugodt hetem…
Vackor, a raszta lány azonnal játszani kezdett velem, nekem egy kis időbe telt, míg leesett a tantusz, és rájöttem, hogy most bent is lehet, amit eddig csak kint szoktunk. Lui oda csapódott, ahol meglátott egy szabad, rá váró kezet. Vakkanthatom, igencsak ébernek kellett lennie! Nagyon rendesen viselkedtünk, még a kétlábúakat is hagytuk beszélgetni! G. meg is jegyezte, hogy ha minden kötél szakad, Vackor ide jöhetne ötödiknek… B. asszem lenyelte a válaszát…
Aztán jött a Karácsony, ami nekünk nem volt valami nagy durranás. (G. szerint az majd Szilveszterkor lesz!) Este a személyzet kis időre felvonult a Tiltott Zónába, állítólag ott van valami nagy „karácsonyfa”, én csak éppen bepillanthattam, tényleg volt ott valami fényes színes izé…
De a személyzet szerencsére nem sok időt töltött ott nélkülünk, mert alighogy elkezdtünk bemelegíteni egy jó kis óbégatáshoz, már jöttek is, levonultunk vacsorázni. A közös vacsi mindig ünnep számunkra, olyan jó találgatni, mi lesz az „utolsó falat”, ami mindegyikünknek ősi jusson jár! Aznap még külön jutifalatokat is kaptunk, rájöttünk, hogy tényleg Karácsony van… sőőőt, mi is kaptunk egy kis világító műfenyőt a Rezidenciába… Mivel semmi ehető nincs rajta, hamar napirendre tértünk felette. 
Másnap késő délután a személyzet kimenőt kapott, elengedtük őket rokonlátogatóba. Mivel csöpögött az eső, Boni és Lui megtagadta az előtte kért egészségügyi kimenetelt, ezért G. felkészült, hogy hazaérve némi karácsonyi meglepetés-csomagokat talál, de „csalódott”, a renitensek is az ünnephez méltóan viselkedtek! (Egyébként sem szoktunk bent kimenni, és ez mindig örömmel tölti el a személyzetet… annyira lusták, hogy egy kis pluszmunkába már belebetegednének…)
Szóval, miközben az inassal örvendeztünk a hazaérkezésünknek, B. egy gyors és sikeres töréstesztet hajtott végre a Hercegnői Batárral. Elismeréssel nyugtáztuk, hogy 75 lovas szekerünk erősebb, mint egy mercedes lámpa! Miután tájékoztatta a szomszédot a teszt eredményéről, győztes sofőrünk is csatlakozott hozzánk! 
Tegnap Domi jött el, hogy kielégítse a falka mosdatási igényeit. (G. ezt már nagyon unja.) Domit alaposan - többször is – körbenyaltuk, szerintem idén már nem is kell mosakodnia! 
Mivel a csököttlábúak egyszerre már alig tudnak Domi mellé kucorodni a fotelbe, ezután ők is lájtos kaját fognak kapni! G. szerint lassan már csak gurulni tudnak, - vagy visszanő a lábuk… Bogi tényleg elmehetne újévi kismalacnak, pont beférne a tepsibe… Ha sokéig tart a tél, két visítozó szafaládé fogja köszönteni az érkező tavaszt… 
Ma már csak heverészünk, várjuk az év végi robbantósdis őrületet, az évkezdetet, a napsütéses szép napokat…
Hááát, ennyi történt kábé az utolsó héten… Vizslát 2019-ben!

Bogi és Boni,a két elhízott csököttlábú...

"ufo" Lui és a háttérben "ufo Boni

Ezt ÉN kaptam, az ENYÉM, nem adom!!! :-)