12. 04. kedd
Már legalább egy hete véglegesen beköltöztünk, így elvermelve várjuk a tavaszt, ehhez mérten nem is történik a Rezidencián valami „hű de sok…”
A múlt héten B. leszüretelte a kakifa termését. A fát G. ezentúl „aranyalmafaként” emlegeti majd, tekintettel a gyümölcsei kinézetére, és mert eddig össze lehetett téveszteni a mi termésünkkel, amiket mi is odafigyeléssel, nagy gonddal érlelünk, és megérlelve elpotyogtatunk, de mivel mi egy évben nem csak egyszer termünk, tehát „gyümölcseink” „folyton érők”! B. utánunk egész évben szüretelhet! Érdekes módon a miénket G. nem akarja „aranyhurkácskáknak” nevezni…
Visszatérve az aranyalmafára, idén lett először említésre méltó termése, és mivel Lui ezúttal elfeledkezett az elő-szüretről, B. 63 darabot szedhetett le, ami kb. pontosan 10 kilót jelentett! Mi még nem kóstolhattuk meg, mert állítólag „utóérő”… Persze a személyzet suttyomban már eszegeti…
Pénteken itt volt Domi, ezúttal is Perec nélkül, kisbarátnőm nem dugja ki az orrát hidegben, esőben, inkább otthon marad macskái bundájába temetkezve, úgy gondolja, ha a cicák közé fekhet, nem hűl ki tavaszig. Mi nagyon örültünk Dominak is, a kicsik azonnal megszállták, és kikövetelték a folyamatos simogatást. Kár, hogy nem maradt hosszabb ideig…
Másnap este Z.-ék jöttek a személyzethez. Mivel mi nem voltunk hivatalosak a vendégségbe, és különben is az emeleti „Tiltott Zónában” tartották, unalmunkban egy kis adventi koncert előadásába fogtunk, csak úgy, „a capella”… Igazán halkan, zümmögve kezdtük, méltóságot adva a másnap kezdődő ünnepnek, de aztán hamar önbizalomra találtunk. Ismét rá kellett jönnöm, hogy a kétlábúak nem tudják, mi az igazán szép, ami szívből jön, mert B. egyszercsak megjelent, és rövid úton véget vetett az áhítatunknak.
Boni már szombat este is alig evett, de vasárnap semmit… Bár alapállásban is olyan, hogy megaludna a szájában a tej, (ha kapna), most ezt is hatványozta. G. szerint csak összeevett valamit az udvaron, de a biztonság kedvéért szólt Katának, ha nem javul, hétfőn készüljön egy orvosi vizitre. Tegnap reggel már falt egy kis rizst, aztán délben, amikor Nojcsi érkezett, úgy kepesztett két lábon a kolbász adagjáért, mintha mi sem történt volna! (Ennyit a betegségről, amit Boni ma reggelre már teljesen kihevert.)
Nojcsi érkezését óriási ovációval fogadtuk, természetesen mind a négyen iparkodtunk elősegíteni a mielőbbi elhelyezkedését, aztán, mivel a két csököttlábú ideiglenes teljesen kisajátította, és körbekente mindenféle bacival, amikor végre én is odafértem, akkurátusan megtisztogattam a többiek nyálától. Nem venném a lelkemre, ha itt a Rezidencián kapna el valami kórt. Épp ezért, többször is újra elvégeztem a teljes fertőtlenítést, hiszen a vizsla-kence csodaszer!
Gondolom Bogi és Boni hallottak valamit a közelgő Mikulásról, mert kirángatták a szekrényből G. cipőjét, és szépen a szoba közepére helyezve büszkén várták a dicséretet… Vizslát!
A múlt héten B. leszüretelte a kakifa termését. A fát G. ezentúl „aranyalmafaként” emlegeti majd, tekintettel a gyümölcsei kinézetére, és mert eddig össze lehetett téveszteni a mi termésünkkel, amiket mi is odafigyeléssel, nagy gonddal érlelünk, és megérlelve elpotyogtatunk, de mivel mi egy évben nem csak egyszer termünk, tehát „gyümölcseink” „folyton érők”! B. utánunk egész évben szüretelhet! Érdekes módon a miénket G. nem akarja „aranyhurkácskáknak” nevezni…
Visszatérve az aranyalmafára, idén lett először említésre méltó termése, és mivel Lui ezúttal elfeledkezett az elő-szüretről, B. 63 darabot szedhetett le, ami kb. pontosan 10 kilót jelentett! Mi még nem kóstolhattuk meg, mert állítólag „utóérő”… Persze a személyzet suttyomban már eszegeti…
Pénteken itt volt Domi, ezúttal is Perec nélkül, kisbarátnőm nem dugja ki az orrát hidegben, esőben, inkább otthon marad macskái bundájába temetkezve, úgy gondolja, ha a cicák közé fekhet, nem hűl ki tavaszig. Mi nagyon örültünk Dominak is, a kicsik azonnal megszállták, és kikövetelték a folyamatos simogatást. Kár, hogy nem maradt hosszabb ideig…
Másnap este Z.-ék jöttek a személyzethez. Mivel mi nem voltunk hivatalosak a vendégségbe, és különben is az emeleti „Tiltott Zónában” tartották, unalmunkban egy kis adventi koncert előadásába fogtunk, csak úgy, „a capella”… Igazán halkan, zümmögve kezdtük, méltóságot adva a másnap kezdődő ünnepnek, de aztán hamar önbizalomra találtunk. Ismét rá kellett jönnöm, hogy a kétlábúak nem tudják, mi az igazán szép, ami szívből jön, mert B. egyszercsak megjelent, és rövid úton véget vetett az áhítatunknak.
Boni már szombat este is alig evett, de vasárnap semmit… Bár alapállásban is olyan, hogy megaludna a szájában a tej, (ha kapna), most ezt is hatványozta. G. szerint csak összeevett valamit az udvaron, de a biztonság kedvéért szólt Katának, ha nem javul, hétfőn készüljön egy orvosi vizitre. Tegnap reggel már falt egy kis rizst, aztán délben, amikor Nojcsi érkezett, úgy kepesztett két lábon a kolbász adagjáért, mintha mi sem történt volna! (Ennyit a betegségről, amit Boni ma reggelre már teljesen kihevert.)
Nojcsi érkezését óriási ovációval fogadtuk, természetesen mind a négyen iparkodtunk elősegíteni a mielőbbi elhelyezkedését, aztán, mivel a két csököttlábú ideiglenes teljesen kisajátította, és körbekente mindenféle bacival, amikor végre én is odafértem, akkurátusan megtisztogattam a többiek nyálától. Nem venném a lelkemre, ha itt a Rezidencián kapna el valami kórt. Épp ezért, többször is újra elvégeztem a teljes fertőtlenítést, hiszen a vizsla-kence csodaszer!
Gondolom Bogi és Boni hallottak valamit a közelgő Mikulásról, mert kirángatták a szekrényből G. cipőjét, és szépen a szoba közepére helyezve büszkén várták a dicséretet… Vizslát!
 |
| Az "aranyalmafácska" |
 |
| Aranyalma, vagy paradicsom? :-D |
 |
| Nojcsi és az erőszak-brigád! |
 |
| Végre én is látszom! |
 |
| Nem melegszem, megsértődtem! |
 |
| Lui |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése