01. 30.
Nem tűntünk ám el, csak csendesen túléldegéljük a telet! 
Jelentem, nem vettünk részt semmi extrém sportban, nem síeltünk 5 méteres hóban, nem túráztunk 120 kilométereket egy fagyos tó körül, sőt, a jégtáblák alatt sem búvárkodtunk! Rengeteg dolgot NEM csináltunk!
A mi extrém sportunk az volt, amikor a 10 centis szűz hóban negyed órát vircsaftoltunk… De erre csak egyszer volt alkalmunk.
Lui annál többször próbálkozhatott a maga extrém sportjával, ami nála a csepergő esőben való kirohanást és „dologvégzést” jelent… Az utolsó pillanatban mindig nagyon bátor lesz, vagy tán a szükség veszi rá az önfeláldozó tettre, mert rendes esetben először csak a fülét dugja ki az ajtón, és ha meghallja, hogy egy esőcsepp koppan a terasz tetején, már fordul is vissza a kanapéra!
Régebben vakkantottam már, hogy a Rezidencia hivatalos fotógépe beadta a kulcsot. Szépen megvárta, amíg a jótállási idő letelt, aztán annyira bekrepált, hogy csak a gép fele áráért tudnák esetleg megjavítani… Ebben G. egyáltalán nem bízott, vett egy újat… ugyanolyan márkájút, típusút… Hogy a régi akkut és a hordszíjat használhassa… Meg már nagyjából megtanulta a kezelését… Na, ez ám a jó vásár!!!
Az utóbbi időben csak Domi, és Vackorék jártak nálunk. Vackor két napja búcsúzott el hosszabb időre, ma bentlakásos kiképzőtáborba vonul két hónapra! Én szerettem volna, ha nálunk tölti ezt a gazdi nélküli időt, mindig jókat játszom vele, és tegnapelőtt az aprónépet is megpróbálta bevonni a játékba. Igaz, az ötletemre a személyzeten nem látszott azonnal a felhőtlen öröm csillogása, de könnyedén megoldottuk volna, és biztosan jól szórakoztunk volna… Mert ahol négy kis tálka elfér, ött az ötödiknek is jut hely! És hogy a személyzet ne mondhassa, hogy mostaztánmárigazánkevésahely, a neten kinéztem egy pofás kis ólacskát az inasnak, természetesen hőszigeteltet, nehogy megbetegedjen, mialatt az udvarra kirakva a rekreációs óráit tölti.
Szóval Vackor se jön mostanában, az egyetlen jó hír, hogy túl vagyunk a tél nagyobbik részén, és optimistán remélem, hogy a nehezén is! Már csak 1 hónap, és itt a TAVASZ!
De addig majd még diktálok valamiket! Vizslát!
Jelentem, nem vettünk részt semmi extrém sportban, nem síeltünk 5 méteres hóban, nem túráztunk 120 kilométereket egy fagyos tó körül, sőt, a jégtáblák alatt sem búvárkodtunk! Rengeteg dolgot NEM csináltunk!
A mi extrém sportunk az volt, amikor a 10 centis szűz hóban negyed órát vircsaftoltunk… De erre csak egyszer volt alkalmunk.
Lui annál többször próbálkozhatott a maga extrém sportjával, ami nála a csepergő esőben való kirohanást és „dologvégzést” jelent… Az utolsó pillanatban mindig nagyon bátor lesz, vagy tán a szükség veszi rá az önfeláldozó tettre, mert rendes esetben először csak a fülét dugja ki az ajtón, és ha meghallja, hogy egy esőcsepp koppan a terasz tetején, már fordul is vissza a kanapéra!
Régebben vakkantottam már, hogy a Rezidencia hivatalos fotógépe beadta a kulcsot. Szépen megvárta, amíg a jótállási idő letelt, aztán annyira bekrepált, hogy csak a gép fele áráért tudnák esetleg megjavítani… Ebben G. egyáltalán nem bízott, vett egy újat… ugyanolyan márkájút, típusút… Hogy a régi akkut és a hordszíjat használhassa… Meg már nagyjából megtanulta a kezelését… Na, ez ám a jó vásár!!!
Az utóbbi időben csak Domi, és Vackorék jártak nálunk. Vackor két napja búcsúzott el hosszabb időre, ma bentlakásos kiképzőtáborba vonul két hónapra! Én szerettem volna, ha nálunk tölti ezt a gazdi nélküli időt, mindig jókat játszom vele, és tegnapelőtt az aprónépet is megpróbálta bevonni a játékba. Igaz, az ötletemre a személyzeten nem látszott azonnal a felhőtlen öröm csillogása, de könnyedén megoldottuk volna, és biztosan jól szórakoztunk volna… Mert ahol négy kis tálka elfér, ött az ötödiknek is jut hely! És hogy a személyzet ne mondhassa, hogy mostaztánmárigazánkevésahely, a neten kinéztem egy pofás kis ólacskát az inasnak, természetesen hőszigeteltet, nehogy megbetegedjen, mialatt az udvarra kirakva a rekreációs óráit tölti.
Szóval Vackor se jön mostanában, az egyetlen jó hír, hogy túl vagyunk a tél nagyobbik részén, és optimistán remélem, hogy a nehezén is! Már csak 1 hónap, és itt a TAVASZ!
De addig majd még diktálok valamiket! Vizslát!
 |
| Elmélázva... |
 |
| Vackor látogatása |
 |
| Vackor és Boni |
 |
| Lui az esti alvóhelyén |
 |
| Kunyera... Én nem mentem oda negyediknek... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése