11. 26. kedd

Na, most már tényleg hideg van, ha nem süt ide a teraszra a nap! Nem is vagyunk kint sokáig egyhuzamban, Füles bírja legtovább, de neki a bundája is tekintélyesebb, mint bármelyikünké.
Briós árnyékként követi Fülest mindenhova, de amikor este kellene kimenni a hidegbe, G.-nek már úgy kell „kihúznia” pórázzal, hogy éjjel ne történjen baleset. Persze az így is be-becsúszik, de a hurkázás már nem rendszeres, a személyzet néha napokig megússza a hajnali takarítást…
A hétvégén wellness napokat tartottunk, szombatom Mónika, másnap Nojcsi jött kényeztetni minket!
Mónikát persze lerohantuk, nehezen jutott el a fotelig, kicsit szaporán szedte a levegőt… =D
Mindenki megkapta a kikövetelt simijét, sőt, még a nasiról sem feledkezett meg! Az ilyen látogatót szeretjük igazán! :)
Elhozta a Lucyn maradt bilétát, ami a Rezidencia tulajdona, cserébe megkapta a kisasszony piros kabátkáját. Lucy nem sok időt töltött itt, de azalatt is eseménydússá tette a személyzet napjait! :) Most Mónika orra alá töri a borsot, ám befogadója türelmének köszönhetően egyre kevesebbet kell „prüszkölnie” az új gazdinak! Nem kell sok, és belátja a kis „Houdini”, hogy milyen jó helyre került!
Délután a személyzet pár órás kimenőt kapott, G. már előre görcsölt, hogy visszatéréskor mekkora hurka-tenger és „ezer tó vidéke” fogadja majd… hát, nem volt semmi! Meg is dicsért minket, ami ilyen előítéletek után teljességgel elvárható is volt! Igaz, a papucsát elsőre nem találta meg, de kár nem esett benne… nem úgy, mint a napokban a terasz asztalán 2 percre őrizetlenül hagyott, féltve óvott vizslás bézból sapkájában. Na, azt másnap B. találta meg a veteményes legtávolabbi sarkában, labdák, különleges faágak, és a komposztból mentett tojáshéjak társaságában… Szóval Briós kincsei között… Mindenesetre a sapek egy nagyra nőtt kék ementáli sajtra hasonlított… a régebbi fajtára, mert a mostaniakban még lyuk sincs. Na, ezen volt néhány, de az inas örült, hogy meg lett a napellenzője, és a rákent sártól megszabadítva, - „itthonra jó lesz” felkiáltással – újra a fejére csaphatta! :)
Vasárnap Nojcsi jött a „szokásos” töpivel, ugye nem kell vakkantanom, hogy nem tettünk el belőle estére…
Őt is szétcincáltuk, sajnos neki sincs 4 keze, hogy egyszerre simizzen bennünket, ezért többször is reklamáltam a háttérbe szorulásom miatt, de csak pillanatnyi sikerekkel… Aztán álnok módon ki lettünk zárva az udvarra, mert ha az inas szórét kurtítják, mi nem lehetünk bent… állítólag összemászkálnánk a helyszínt, és G. szőrét nehezebb lenne összegyűjteni, ami nyilván értékesebb még a birkákénál is, hiszen jóval kevesebb… =D (y)
Tegnap Kata elvitte Brióst oltásra, chipet is kapott, tehát lassan kezdhetnek a kétlábúak tolongani érte! :) G. szerint együtt kellene örökbe adni őket, annyira összenőttek Fülessel, aki nagyon várta vissza kis barátját, és hatalmas volt az öröm, amikor újra találkoztak… Ma kisebb megszakításokkal reggel fél 6 óta folynak a dünnyögős, morgós harci játékok… aludni sem tudunk! Vizslát!

Füles és Briós

Briós kisajátította Mónikát

Azért én is ott vagyok!

Felirat hozzáadása

ÉN nem maradhatok le!

11. 15. péntek

Na, megint ide kell ültetnem G.-t a Diktálmányomhoz, mert amit ő „odapök” az oldalamra, abban nincs semmi köszönet!
Szóval, nem gondoltam volna, hogy Füles óhaja az új felforgató-partnerre, ilyen gyorsan teljesül!
Szerda este Kata beállított egy apró, maga alá pisilő kis izével, akiről az első pillanatban azt sem tudtuk eldönteni, hogy ebtárs-e…
Félelmében, és megilletődöttségében csak csúszott-mászott a kövön, amíg Luival szemrevételeztük, körbevizslattuk. Amint lábra állt, (4 volt neki is) azonnal hátrébb vonultam, mert nem lehet tudni, hogy a személyzet milyen merénylettel akarja megtorpedózni uralkodói beosztásomat… annyi mindenről hallani manapság…
Az éjjel nem várt nyugalomban telt, másnap a kis „futóbogár” elkezdett rohangálni, de olyan kiszámíthatatlanul, hogy az inasnak mindig a lába elé kell néznie!
Katától a „Briós” nevet kapta, de ezt az alakzatot csak alvás közben produkálja. Fülessel napközben úriási háborúkat imitálnak, meglehetős csatazajjal. Általában árnyékként követ mindenkit, de az esti és hajnali szürkületben már az ajtóból visszalohol a melegbe. Ilyenkor G.-nek kell kivonszolnia pórázon, ami első nap a nyakába kötött cipőfűzőhöz csatlakozott… Hiába, ilyen apró nyakörvre a Rezidencia nem volt felkészülve… Most már B. jóvoltából szép kis kék nyakörvben vontatja magát, kékben, hiszen fiúcska… Na, épp ezért, ha Lui felfedezné benne a vetélytársat, elvesztené a jóindulatát…
De ez valószínű csak hónapok múlva derülne ki számára, addigra remélhetőleg Briós már régesrég egy gazdi kanapéját nyüstöli! :)
Érdekes módon, szinte szobatiszta, néhány foltocskától eltekintve az inasnak mindig sikerült eddig kiterelnie a nagyobb dolgok elvégzéséhez, éjjel pedig alszik, nem úgy, mint Füles, aki akkortájt még néha munkába áll.
Briósról egyelőre lehetetlen külső felvételeket készíteni, ahhoz kicsit enyhébb időre, és a teljes személyzetre szükség lenne… talán a hétvégén…
Tegnap Kata kaját is hozott neki, igazi apró kölyökbogyót, amit persze mi is szívesen megennénk, de nekünk „nem jár” … állítólag Füles kaphat belőle… Felháborító!
Mára ennyi! Vizslát!

2019. 11. 13.

Az első pillanatok...

 

 

                                                                     Másnapi játék...

Pocaksimit kérek!

"ÖlbeBriós"

Brióska

11. 12. kedd

Na, csak néhány nap telt el, és újra itt vagyok! Bár még mindig november van, sehol a napsütés, sehol a tavasz, de szombat délelőtt újra itt volt Mónika Lucy-nézőben, és legnagyobb meglepetésünkre eltüntette a kisasszonyt! Az inas azt mondta, hogy a törpe „Houdini” próbagazdis lett… Mi nem szólhattunk bele, mert G. megint kicsukott bennünket, csak kívülről kajabálhattunk, mindhiába…
Persze Füles bent maradhatott, így ketten gyorsan lefárasztották a „próbagazdit”. Füles egész délután nyüszögött a barátnője után, nem volt kivel játszania, mert mi bizony szundikáltunk. (Ha kint esik, mi bent alszunk! Ez olyan vizslaszokás mifelénk…) Nem tudom, Lucy mikor jön vissza, vagy egyáltalán visszajön-e még, hiszen ha megbecsüli magát, (és nem pisili le a gazdi ágyát többé…) aranyélete lenne Mónikáéknál… de ha nem jön vissza, a vén inasnak kerítenie kell Fülesnek egy új partnert, aki nem vizsla, és akit a kinti pocsék idő nem kerget álomkórba. Denevérfülű hurkagyártó kisiparosunk egyébként hanyagolja a benti munkáját, - G. legnagyobb örömére – egyre gyakrabban az udvaron készíti el szebbnél szebb termékeit. =D
Az inas Lucy ittléte idején kényszerből visszafogta fegyelmezési próbálkozásait, hát most szabadon üvöltözik néha… Egyáltalán nem értettük eddig, hogy minek óbégat, ha akarjuk, és van kedvünk, úgyis megcsináljuk, amit kér…
Egyébként végül is maga látja mindennek a kárát, mint ahogy vasárnap este is, mikor Lui ijedtében nekiugrott a sípcsontjának… na, a vadszamár ordítása ahhoz képest…
(Persze nem tudom, a vadszamár mekkorát ordít, de az inast hallva el tudom képzelni… =D )
Mivel továbbra is esik az eső, folytatom az alvást! :) Vizslát!

Lucy is gumicsont imádó, akárcsak én!

Véletlen-hármasban...

Lucy

Mónika Fülessel és Lucyvel

11. 07. csütörtök

Hát, tényleg november van… rengeteg eső, napok óta csak pár perces napsütés… dög unalmas… lenne az életünk, ha az inast nem utasítottam volna a két idis befogadására! De rávettem! Így ő se unatkozik, sőt! Az idegei néha vitustáncot járnak. :)
Lucyt vasárnap elvitték gazdinézőbe. Amikor Heni visszahozta és újra itthagyta, a kiscsaj teljesen kétségbeesett. A személyzet elvesztette még azt a kevés bizalmát is, amit az első pár napban táplált irántuk… És ez még nem elég, de az itt feltálalt kaját sem eszi meg. Fintorogva fordul el a táp, a kutyaszalámi, a legtöbb nasi elől, és még jó, ha csak fintorog… de legtöbbször a kajástál láttán már a másik sarokba rohan. G,-nek néhányszor kézből, szemenként sikerült némi táplálékot belediktálni, a balga inas már arra gondolt, hogy valami baj van a kajanyeléssel… hát nincs! Amikor megkapta a fagyasztóból előkapart farhátat nyersen, azt bezzeg erőltetés nélkül elmajszolta! G. Hadat üzent Lucy kényes gyomrának! Erősen bízik benne, hogy előbb jön meg a kisasszony éhsége, minthogy ő belemenjen egy „B. menü” felszolgálásába… A meccs még nem dőlt el…
Közben kedden Kata elvitte Fülest ivartalanítani.
Csodák csodájára házi denevérünk jól bírta az utazást, nem engedte el a rókákat, a rendelőben szépen elaludt,… és aztán jött a meglepetés… A Dokibácsi nem találta Lucy méhét… kétszer ráaltatott, kereste-kutatta, aztán dolgavégezetlenül összezárta a sebet… Állítólag van ilyen, csak nagyon ritkán…
Füles már négylábon ért haza, de – főleg a lépcsőn lefelé – minden lépésnél nyüszögött… Mivel Kata az inas lelkére kötötte, nehogy tölcsért merjen rárakni, mert akkor a denevérfülek megbicsaklanak, B.-től kapott egy pólót, amit nem piszkál, észre se vesz, és a seb is épségben marad!
Kata azt is említette, hogy a személyzet a végtermék állagát is ellenőrizze, mert eléggé össze lettek kuszálódva a belei a nagy keresésben… nos, a hurkákban sincs hiba. G. az esőre, és Füles frissen műtött állapotára tekintettel enyhített az udvarra menés szigorán, a hurkák állapotát napjában többször is ellenőrizhette. =D
Szerdán már a „betegünk” vígan rohangászott, a fess pólón kívül csak az emlékeztetett a műtétre, hogy a szokottnál kevesebbszer kunyerált két lábon valamilyen kajáért.
Mivel félórára kisütött a nap, testületileg kivonultunk levegőzni az udvarra. G. Lucy reklamáló ugatására riadt, mert „házi Houdinink” megint átvetette magát a vaskerítésen, 2 méterrel odébb, mint múltkor. Szerencsére némi szőrvesztés árán vissza tudott jönni a felségterületünkre. (A neten rendelt pót-pót kerítés ma érkezik majd…)
Lucy sok más mellett csendes, visszafogott beszédre is tanítja a vén inast, még velünk szemben sem emelheti fel a hangját, különben a kisasszony pánikba esik. Pedig néha már annyira jóban van G.-vel, hogy kérésre az ölébe ugrik, ha csendespihi van, melléje bújik… de ha rájön a majré, éppúgy menekül, mit pár napja! B.-t az ördög öreganyjának nézi, nagy ívben kerüli…
Tegnap este látogatónk volt, illetve Lucyt akarta megismerni Mónika… Luit és engem G. alattomosan kicsalt a sötét udvarra, így eléször csak Füles és Lucy fogadta a vendéget. Az inasnak leesett az álla, mert a „beszari” védencünk olyan természetességgel ugrált Mónika fején, hogy még az egyre pofátlanabb Füles sem tudta mindig elnyomni a közeléből… :) Később szerencsére mi is beszabadultunk, és megmutattuk, milyen az igazi üdvözlés vizsla módra… Na, ekkor már nem guggolhatott köztünk újdonsült kétlábú barátunk! =D
Ahogy vakkantani szokás: „Folyt. köv.” Vizslát!

Útban a műtétre...

Utána...

Öltöztetés

Denevérünk

11. 02. szombat

A legutóbbi jelentkezésem óta, az októberi utolsó hét egyforma hidegen, néha esővel telt… nem mászott bele egyikünk szívecsücskébe se!
Borókától ismét kaptunk fotókat, szerencsére jól érzi magát örökbefogadóinál!
Fülest nehéz lefárasztani, főleg, ha bent vagyunk, mert egyedül ő se szeret kint lenni, mi pedig esőben vagy hidegben legfeljebb az első fűcsomóig vagyunk hajlandóak kiszaladni, ha már minden kötél szakad! :) G. bevezette Füles éjjel 1 órai kikísérését, és hajnalban is kiengedi, ha felébred a kis tappancsok halk elindulására. Így egyre többször hurkamentesek maradnak a Rezidencia belső termei! :)
Csütörtökön B. elment Bajára, és ugye, ha nincs itthon a „macska”, cincognak az „egerek”! =D
Tehát G.-nek azonnal megakadt a szeme a neten egy segítségre váró apróságon.
Délután már itt is volt Lucy, Heni és Kata társaságában. G. megpróbált bennünket egyesével kiengedni, maradjunk annyiban, majdnem sikerült neki… :)
Lucy még kisebb, mint Füles, aki nagy ovációval fogadta a reménybeli bunyópartnert! Mi megnéztük, de én elsőre mindig távolságot tartok az ilyen vakarcsoktól, Luit pedig senki nem izgatja, ha nem lát benne vetélytársat.
Lucy gyorsan bevackolta magát az inas által mutatott ágyra, és szinte észrevétlen maradt egész este.
Másnap délutánig kellett várnia Fülesnek, hogy a vágyai valóra váljanak, és a kis tacsilányban lelkes bunyópartnerre akadjon! Alaposan bele is kezdtek, Lui persze dörmögve tiltakozott, mert elvileg a számítógép melletti ágy fele az ő örökös jussa, de a törpéket semmiféle morgolódás nem izgatta, így hamar feladta, és elvonult a foteljába. Én eleve nem bírom a hebrencskedést magam körül… (Csak ha én kezdeményezem… =D )
Az eltelt 2 nap alatt rá kellett jönnünk, hogy Lucy meglehetősen összetett személyiség!
Egyelőre néhány dologtól fél… Attól nem, hogy bekuckózzon az inas megvetett, - és mindenki számára, mindenkor tabu – ágyába, majd az erőteljes felszólításra onnan az éjjeliszekrényen keresztülgázolva (telefont, távirányítót, rádiót felrúgva) telepedjen vissza a kanapéra Füles mellé…
Attól se tart, hogy végigslattyogjon az íróasztalon, és bevackoljon a monitor mögé, vagy a könyvszekrénybe… =D
És attól se fél, hogy megszökjön! :O Mert ma megszökött!
Ugyanott, ahol régebben Boniék, és amit már B. – állítása szerint – „szökésbiztossá” tett akkor! Hát nem, Lucy kisebb is Boni-Bogiéknál, és lábaiban valódi acélos rugók rejtőznek. Szerencsére a személyzet tudta hol keresse, és a szomszédos zárt területről még ő se tud megpattanni! Így csak hamar múló izgalmat okozott, B. pedig tovább javította az ominózus kerítés-szakaszt.
Bezzeg attól még fél, hogy hívásra bejöjjön az udvarról, ha meglátja a személyzetet, inkább visszafordul… Pont úgy kell tenni a kétlábúaknak, mint Füles és Duma ideérkezésekor. Eltávolodni a nyitott ajtótól, és türelmesen várni, amíg méltóztatik befáradni… Csak akkor még langyosabb idő volt kint…
Bent már nincs gond, szívesen bújik a személyzethez, osztja a puszikat, hamarosan a bejövetel is megszűnik probléma lenni… Vizslát!

Boróka

ÉN!

Lui

Lucy és Füles

Éucy

Lucy bevackolt a könyvszekrénybe...

                                                                       Bunyó van :-)...