11. 07. csütörtök
Hát, tényleg november van… rengeteg eső, napok óta csak pár perces napsütés… dög unalmas… lenne az életünk, ha az inast nem utasítottam volna a két idis befogadására! De rávettem! Így ő se unatkozik, sőt! Az idegei néha vitustáncot járnak. 
Lucyt vasárnap elvitték gazdinézőbe. Amikor Heni visszahozta és újra itthagyta, a kiscsaj teljesen kétségbeesett. A személyzet elvesztette még azt a kevés bizalmát is, amit az első pár napban táplált irántuk… És ez még nem elég, de az itt feltálalt kaját sem eszi meg. Fintorogva fordul el a táp, a kutyaszalámi, a legtöbb nasi elől, és még jó, ha csak fintorog… de legtöbbször a kajástál láttán már a másik sarokba rohan. G,-nek néhányszor kézből, szemenként sikerült némi táplálékot belediktálni, a balga inas már arra gondolt, hogy valami baj van a kajanyeléssel… hát nincs! Amikor megkapta a fagyasztóból előkapart farhátat nyersen, azt bezzeg erőltetés nélkül elmajszolta! G. Hadat üzent Lucy kényes gyomrának! Erősen bízik benne, hogy előbb jön meg a kisasszony éhsége, minthogy ő belemenjen egy „B. menü” felszolgálásába… A meccs még nem dőlt el…
Közben kedden Kata elvitte Fülest ivartalanítani.
Csodák csodájára házi denevérünk jól bírta az utazást, nem engedte el a rókákat, a rendelőben szépen elaludt,… és aztán jött a meglepetés… A Dokibácsi nem találta Lucy méhét… kétszer ráaltatott, kereste-kutatta, aztán dolgavégezetlenül összezárta a sebet… Állítólag van ilyen, csak nagyon ritkán…
Füles már négylábon ért haza, de – főleg a lépcsőn lefelé – minden lépésnél nyüszögött… Mivel Kata az inas lelkére kötötte, nehogy tölcsért merjen rárakni, mert akkor a denevérfülek megbicsaklanak, B.-től kapott egy pólót, amit nem piszkál, észre se vesz, és a seb is épségben marad!
Kata azt is említette, hogy a személyzet a végtermék állagát is ellenőrizze, mert eléggé össze lettek kuszálódva a belei a nagy keresésben… nos, a hurkákban sincs hiba. G. az esőre, és Füles frissen műtött állapotára tekintettel enyhített az udvarra menés szigorán, a hurkák állapotát napjában többször is ellenőrizhette.
Szerdán már a „betegünk” vígan rohangászott, a fess pólón kívül csak az emlékeztetett a műtétre, hogy a szokottnál kevesebbszer kunyerált két lábon valamilyen kajáért.
Mivel félórára kisütött a nap, testületileg kivonultunk levegőzni az udvarra. G. Lucy reklamáló ugatására riadt, mert „házi Houdinink” megint átvetette magát a vaskerítésen, 2 méterrel odébb, mint múltkor. Szerencsére némi szőrvesztés árán vissza tudott jönni a felségterületünkre. (A neten rendelt pót-pót kerítés ma érkezik majd…)
Lucy sok más mellett csendes, visszafogott beszédre is tanítja a vén inast, még velünk szemben sem emelheti fel a hangját, különben a kisasszony pánikba esik. Pedig néha már annyira jóban van G.-vel, hogy kérésre az ölébe ugrik, ha csendespihi van, melléje bújik… de ha rájön a majré, éppúgy menekül, mit pár napja! B.-t az ördög öreganyjának nézi, nagy ívben kerüli…
Tegnap este látogatónk volt, illetve Lucyt akarta megismerni Mónika… Luit és engem G. alattomosan kicsalt a sötét udvarra, így eléször csak Füles és Lucy fogadta a vendéget. Az inasnak leesett az álla, mert a „beszari” védencünk olyan természetességgel ugrált Mónika fején, hogy még az egyre pofátlanabb Füles sem tudta mindig elnyomni a közeléből… Később szerencsére mi is beszabadultunk, és megmutattuk, milyen az igazi üdvözlés vizsla módra… Na, ekkor már nem guggolhatott köztünk újdonsült kétlábú barátunk!
Ahogy vakkantani szokás: „Folyt. köv.” Vizslát!
Lucyt vasárnap elvitték gazdinézőbe. Amikor Heni visszahozta és újra itthagyta, a kiscsaj teljesen kétségbeesett. A személyzet elvesztette még azt a kevés bizalmát is, amit az első pár napban táplált irántuk… És ez még nem elég, de az itt feltálalt kaját sem eszi meg. Fintorogva fordul el a táp, a kutyaszalámi, a legtöbb nasi elől, és még jó, ha csak fintorog… de legtöbbször a kajástál láttán már a másik sarokba rohan. G,-nek néhányszor kézből, szemenként sikerült némi táplálékot belediktálni, a balga inas már arra gondolt, hogy valami baj van a kajanyeléssel… hát nincs! Amikor megkapta a fagyasztóból előkapart farhátat nyersen, azt bezzeg erőltetés nélkül elmajszolta! G. Hadat üzent Lucy kényes gyomrának! Erősen bízik benne, hogy előbb jön meg a kisasszony éhsége, minthogy ő belemenjen egy „B. menü” felszolgálásába… A meccs még nem dőlt el…
Közben kedden Kata elvitte Fülest ivartalanítani.
Csodák csodájára házi denevérünk jól bírta az utazást, nem engedte el a rókákat, a rendelőben szépen elaludt,… és aztán jött a meglepetés… A Dokibácsi nem találta Lucy méhét… kétszer ráaltatott, kereste-kutatta, aztán dolgavégezetlenül összezárta a sebet… Állítólag van ilyen, csak nagyon ritkán…
Füles már négylábon ért haza, de – főleg a lépcsőn lefelé – minden lépésnél nyüszögött… Mivel Kata az inas lelkére kötötte, nehogy tölcsért merjen rárakni, mert akkor a denevérfülek megbicsaklanak, B.-től kapott egy pólót, amit nem piszkál, észre se vesz, és a seb is épségben marad!
Kata azt is említette, hogy a személyzet a végtermék állagát is ellenőrizze, mert eléggé össze lettek kuszálódva a belei a nagy keresésben… nos, a hurkákban sincs hiba. G. az esőre, és Füles frissen műtött állapotára tekintettel enyhített az udvarra menés szigorán, a hurkák állapotát napjában többször is ellenőrizhette.
Szerdán már a „betegünk” vígan rohangászott, a fess pólón kívül csak az emlékeztetett a műtétre, hogy a szokottnál kevesebbszer kunyerált két lábon valamilyen kajáért.
Mivel félórára kisütött a nap, testületileg kivonultunk levegőzni az udvarra. G. Lucy reklamáló ugatására riadt, mert „házi Houdinink” megint átvetette magát a vaskerítésen, 2 méterrel odébb, mint múltkor. Szerencsére némi szőrvesztés árán vissza tudott jönni a felségterületünkre. (A neten rendelt pót-pót kerítés ma érkezik majd…)
Lucy sok más mellett csendes, visszafogott beszédre is tanítja a vén inast, még velünk szemben sem emelheti fel a hangját, különben a kisasszony pánikba esik. Pedig néha már annyira jóban van G.-vel, hogy kérésre az ölébe ugrik, ha csendespihi van, melléje bújik… de ha rájön a majré, éppúgy menekül, mit pár napja! B.-t az ördög öreganyjának nézi, nagy ívben kerüli…
Tegnap este látogatónk volt, illetve Lucyt akarta megismerni Mónika… Luit és engem G. alattomosan kicsalt a sötét udvarra, így eléször csak Füles és Lucy fogadta a vendéget. Az inasnak leesett az álla, mert a „beszari” védencünk olyan természetességgel ugrált Mónika fején, hogy még az egyre pofátlanabb Füles sem tudta mindig elnyomni a közeléből…
Később szerencsére mi is beszabadultunk, és megmutattuk, milyen az igazi üdvözlés vizsla módra… Na, ekkor már nem guggolhatott köztünk újdonsült kétlábú barátunk! Ahogy vakkantani szokás: „Folyt. köv.” Vizslát!
 |
| Útban a műtétre... |
 |
| Utána... |
 |
| Öltöztetés |
 |
| Denevérünk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése