11. 26. kedd
Na, most már tényleg hideg van, ha nem süt ide a teraszra a nap! Nem is vagyunk kint sokáig egyhuzamban, Füles bírja legtovább, de neki a bundája is tekintélyesebb, mint bármelyikünké.
Briós árnyékként követi Fülest mindenhova, de amikor este kellene kimenni a hidegbe, G.-nek már úgy kell „kihúznia” pórázzal, hogy éjjel ne történjen baleset. Persze az így is be-becsúszik, de a hurkázás már nem rendszeres, a személyzet néha napokig megússza a hajnali takarítást…
A hétvégén wellness napokat tartottunk, szombatom Mónika, másnap Nojcsi jött kényeztetni minket!
Mónikát persze lerohantuk, nehezen jutott el a fotelig, kicsit szaporán szedte a levegőt…
Mindenki megkapta a kikövetelt simijét, sőt, még a nasiról sem feledkezett meg! Az ilyen látogatót szeretjük igazán!
Elhozta a Lucyn maradt bilétát, ami a Rezidencia tulajdona, cserébe megkapta a kisasszony piros kabátkáját. Lucy nem sok időt töltött itt, de azalatt is eseménydússá tette a személyzet napjait! Most Mónika orra alá töri a borsot, ám befogadója türelmének köszönhetően egyre kevesebbet kell „prüszkölnie” az új gazdinak! Nem kell sok, és belátja a kis „Houdini”, hogy milyen jó helyre került!
Délután a személyzet pár órás kimenőt kapott, G. már előre görcsölt, hogy visszatéréskor mekkora hurka-tenger és „ezer tó vidéke” fogadja majd… hát, nem volt semmi! Meg is dicsért minket, ami ilyen előítéletek után teljességgel elvárható is volt! Igaz, a papucsát elsőre nem találta meg, de kár nem esett benne… nem úgy, mint a napokban a terasz asztalán 2 percre őrizetlenül hagyott, féltve óvott vizslás bézból sapkájában. Na, azt másnap B. találta meg a veteményes legtávolabbi sarkában, labdák, különleges faágak, és a komposztból mentett tojáshéjak társaságában… Szóval Briós kincsei között… Mindenesetre a sapek egy nagyra nőtt kék ementáli sajtra hasonlított… a régebbi fajtára, mert a mostaniakban még lyuk sincs. Na, ezen volt néhány, de az inas örült, hogy meg lett a napellenzője, és a rákent sártól megszabadítva, - „itthonra jó lesz” felkiáltással – újra a fejére csaphatta!
Vasárnap Nojcsi jött a „szokásos” töpivel, ugye nem kell vakkantanom, hogy nem tettünk el belőle estére…
Őt is szétcincáltuk, sajnos neki sincs 4 keze, hogy egyszerre simizzen bennünket, ezért többször is reklamáltam a háttérbe szorulásom miatt, de csak pillanatnyi sikerekkel… Aztán álnok módon ki lettünk zárva az udvarra, mert ha az inas szórét kurtítják, mi nem lehetünk bent… állítólag összemászkálnánk a helyszínt, és G. szőrét nehezebb lenne összegyűjteni, ami nyilván értékesebb még a birkákénál is, hiszen jóval kevesebb… 
Tegnap Kata elvitte Brióst oltásra, chipet is kapott, tehát lassan kezdhetnek a kétlábúak tolongani érte! G. szerint együtt kellene örökbe adni őket, annyira összenőttek Fülessel, aki nagyon várta vissza kis barátját, és hatalmas volt az öröm, amikor újra találkoztak… Ma kisebb megszakításokkal reggel fél 6 óta folynak a dünnyögős, morgós harci játékok… aludni sem tudunk! Vizslát!
Briós árnyékként követi Fülest mindenhova, de amikor este kellene kimenni a hidegbe, G.-nek már úgy kell „kihúznia” pórázzal, hogy éjjel ne történjen baleset. Persze az így is be-becsúszik, de a hurkázás már nem rendszeres, a személyzet néha napokig megússza a hajnali takarítást…
A hétvégén wellness napokat tartottunk, szombatom Mónika, másnap Nojcsi jött kényeztetni minket!
Mónikát persze lerohantuk, nehezen jutott el a fotelig, kicsit szaporán szedte a levegőt…
Mindenki megkapta a kikövetelt simijét, sőt, még a nasiról sem feledkezett meg! Az ilyen látogatót szeretjük igazán!
Elhozta a Lucyn maradt bilétát, ami a Rezidencia tulajdona, cserébe megkapta a kisasszony piros kabátkáját. Lucy nem sok időt töltött itt, de azalatt is eseménydússá tette a személyzet napjait!
Most Mónika orra alá töri a borsot, ám befogadója türelmének köszönhetően egyre kevesebbet kell „prüszkölnie” az új gazdinak! Nem kell sok, és belátja a kis „Houdini”, hogy milyen jó helyre került!Délután a személyzet pár órás kimenőt kapott, G. már előre görcsölt, hogy visszatéréskor mekkora hurka-tenger és „ezer tó vidéke” fogadja majd… hát, nem volt semmi! Meg is dicsért minket, ami ilyen előítéletek után teljességgel elvárható is volt! Igaz, a papucsát elsőre nem találta meg, de kár nem esett benne… nem úgy, mint a napokban a terasz asztalán 2 percre őrizetlenül hagyott, féltve óvott vizslás bézból sapkájában. Na, azt másnap B. találta meg a veteményes legtávolabbi sarkában, labdák, különleges faágak, és a komposztból mentett tojáshéjak társaságában… Szóval Briós kincsei között… Mindenesetre a sapek egy nagyra nőtt kék ementáli sajtra hasonlított… a régebbi fajtára, mert a mostaniakban még lyuk sincs. Na, ezen volt néhány, de az inas örült, hogy meg lett a napellenzője, és a rákent sártól megszabadítva, - „itthonra jó lesz” felkiáltással – újra a fejére csaphatta!
Vasárnap Nojcsi jött a „szokásos” töpivel, ugye nem kell vakkantanom, hogy nem tettünk el belőle estére…
Őt is szétcincáltuk, sajnos neki sincs 4 keze, hogy egyszerre simizzen bennünket, ezért többször is reklamáltam a háttérbe szorulásom miatt, de csak pillanatnyi sikerekkel… Aztán álnok módon ki lettünk zárva az udvarra, mert ha az inas szórét kurtítják, mi nem lehetünk bent… állítólag összemászkálnánk a helyszínt, és G. szőrét nehezebb lenne összegyűjteni, ami nyilván értékesebb még a birkákénál is, hiszen jóval kevesebb…
Tegnap Kata elvitte Brióst oltásra, chipet is kapott, tehát lassan kezdhetnek a kétlábúak tolongani érte!
G. szerint együtt kellene örökbe adni őket, annyira összenőttek Fülessel, aki nagyon várta vissza kis barátját, és hatalmas volt az öröm, amikor újra találkoztak… Ma kisebb megszakításokkal reggel fél 6 óta folynak a dünnyögős, morgós harci játékok… aludni sem tudunk! Vizslát! |
| Füles és Briós |
 |
| Briós kisajátította Mónikát |
 |
| Azért én is ott vagyok! |
 |
| Felirat hozzáadása |
 |
| ÉN nem maradhatok le! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése