11. 02. szombat
A legutóbbi jelentkezésem óta, az októberi utolsó hét egyforma hidegen, néha esővel telt… nem mászott bele egyikünk szívecsücskébe se!
Borókától ismét kaptunk fotókat, szerencsére jól érzi magát örökbefogadóinál!
Fülest nehéz lefárasztani, főleg, ha bent vagyunk, mert egyedül ő se szeret kint lenni, mi pedig esőben vagy hidegben legfeljebb az első fűcsomóig vagyunk hajlandóak kiszaladni, ha már minden kötél szakad!
G. bevezette Füles éjjel 1 órai kikísérését, és hajnalban is kiengedi, ha felébred a kis tappancsok halk elindulására. Így egyre többször hurkamentesek maradnak a Rezidencia belső termei!
Csütörtökön B. elment Bajára, és ugye, ha nincs itthon a „macska”, cincognak az „egerek”!
Tehát G.-nek azonnal megakadt a szeme a neten egy segítségre váró apróságon.
Délután már itt is volt Lucy, Heni és Kata társaságában. G. megpróbált bennünket egyesével kiengedni, maradjunk annyiban, majdnem sikerült neki…
Lucy még kisebb, mint Füles, aki nagy ovációval fogadta a reménybeli bunyópartnert! Mi megnéztük, de én elsőre mindig távolságot tartok az ilyen vakarcsoktól, Luit pedig senki nem izgatja, ha nem lát benne vetélytársat.
Lucy gyorsan bevackolta magát az inas által mutatott ágyra, és szinte észrevétlen maradt egész este.
Másnap délutánig kellett várnia Fülesnek, hogy a vágyai valóra váljanak, és a kis tacsilányban lelkes bunyópartnerre akadjon! Alaposan bele is kezdtek, Lui persze dörmögve tiltakozott, mert elvileg a számítógép melletti ágy fele az ő örökös jussa, de a törpéket semmiféle morgolódás nem izgatta, így hamar feladta, és elvonult a foteljába. Én eleve nem bírom a hebrencskedést magam körül… (Csak ha én kezdeményezem… )
Az eltelt 2 nap alatt rá kellett jönnünk, hogy Lucy meglehetősen összetett személyiség!
Egyelőre néhány dologtól fél… Attól nem, hogy bekuckózzon az inas megvetett, - és mindenki számára, mindenkor tabu – ágyába, majd az erőteljes felszólításra onnan az éjjeliszekrényen keresztülgázolva (telefont, távirányítót, rádiót felrúgva) telepedjen vissza a kanapéra Füles mellé…
Attól se tart, hogy végigslattyogjon az íróasztalon, és bevackoljon a monitor mögé, vagy a könyvszekrénybe…
És attól se fél, hogy megszökjön!
Mert ma megszökött!
Ugyanott, ahol régebben Boniék, és amit már B. – állítása szerint – „szökésbiztossá” tett akkor! Hát nem, Lucy kisebb is Boni-Bogiéknál, és lábaiban valódi acélos rugók rejtőznek. Szerencsére a személyzet tudta hol keresse, és a szomszédos zárt területről még ő se tud megpattanni! Így csak hamar múló izgalmat okozott, B. pedig tovább javította az ominózus kerítés-szakaszt.
Bezzeg attól még fél, hogy hívásra bejöjjön az udvarról, ha meglátja a személyzetet, inkább visszafordul… Pont úgy kell tenni a kétlábúaknak, mint Füles és Duma ideérkezésekor. Eltávolodni a nyitott ajtótól, és türelmesen várni, amíg méltóztatik befáradni… Csak akkor még langyosabb idő volt kint…
Bent már nincs gond, szívesen bújik a személyzethez, osztja a puszikat, hamarosan a bejövetel is megszűnik probléma lenni… Vizslát!
Borókától ismét kaptunk fotókat, szerencsére jól érzi magát örökbefogadóinál!
Fülest nehéz lefárasztani, főleg, ha bent vagyunk, mert egyedül ő se szeret kint lenni, mi pedig esőben vagy hidegben legfeljebb az első fűcsomóig vagyunk hajlandóak kiszaladni, ha már minden kötél szakad!
G. bevezette Füles éjjel 1 órai kikísérését, és hajnalban is kiengedi, ha felébred a kis tappancsok halk elindulására. Így egyre többször hurkamentesek maradnak a Rezidencia belső termei! Csütörtökön B. elment Bajára, és ugye, ha nincs itthon a „macska”, cincognak az „egerek”!
Tehát G.-nek azonnal megakadt a szeme a neten egy segítségre váró apróságon.
Délután már itt is volt Lucy, Heni és Kata társaságában. G. megpróbált bennünket egyesével kiengedni, maradjunk annyiban, majdnem sikerült neki…
Lucy még kisebb, mint Füles, aki nagy ovációval fogadta a reménybeli bunyópartnert! Mi megnéztük, de én elsőre mindig távolságot tartok az ilyen vakarcsoktól, Luit pedig senki nem izgatja, ha nem lát benne vetélytársat.
Lucy gyorsan bevackolta magát az inas által mutatott ágyra, és szinte észrevétlen maradt egész este.
Másnap délutánig kellett várnia Fülesnek, hogy a vágyai valóra váljanak, és a kis tacsilányban lelkes bunyópartnerre akadjon! Alaposan bele is kezdtek, Lui persze dörmögve tiltakozott, mert elvileg a számítógép melletti ágy fele az ő örökös jussa, de a törpéket semmiféle morgolódás nem izgatta, így hamar feladta, és elvonult a foteljába. Én eleve nem bírom a hebrencskedést magam körül… (Csak ha én kezdeményezem…
)Az eltelt 2 nap alatt rá kellett jönnünk, hogy Lucy meglehetősen összetett személyiség!
Egyelőre néhány dologtól fél… Attól nem, hogy bekuckózzon az inas megvetett, - és mindenki számára, mindenkor tabu – ágyába, majd az erőteljes felszólításra onnan az éjjeliszekrényen keresztülgázolva (telefont, távirányítót, rádiót felrúgva) telepedjen vissza a kanapéra Füles mellé…
Attól se tart, hogy végigslattyogjon az íróasztalon, és bevackoljon a monitor mögé, vagy a könyvszekrénybe…
És attól se fél, hogy megszökjön!
Mert ma megszökött!Ugyanott, ahol régebben Boniék, és amit már B. – állítása szerint – „szökésbiztossá” tett akkor! Hát nem, Lucy kisebb is Boni-Bogiéknál, és lábaiban valódi acélos rugók rejtőznek. Szerencsére a személyzet tudta hol keresse, és a szomszédos zárt területről még ő se tud megpattanni! Így csak hamar múló izgalmat okozott, B. pedig tovább javította az ominózus kerítés-szakaszt.
Bezzeg attól még fél, hogy hívásra bejöjjön az udvarról, ha meglátja a személyzetet, inkább visszafordul… Pont úgy kell tenni a kétlábúaknak, mint Füles és Duma ideérkezésekor. Eltávolodni a nyitott ajtótól, és türelmesen várni, amíg méltóztatik befáradni… Csak akkor még langyosabb idő volt kint…
Bent már nincs gond, szívesen bújik a személyzethez, osztja a puszikat, hamarosan a bejövetel is megszűnik probléma lenni… Vizslát!
 |
| Boróka |
 |
| ÉN! |
 |
| Lui |
 |
| Lucy és Füles |
 |
| Éucy |
 | ||
| Lucy bevackolt a könyvszekrénybe... |
Bunyó van :-)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése