11. 12. kedd
Na, csak néhány nap telt el, és újra itt vagyok! Bár még mindig november van, sehol a napsütés, sehol a tavasz, de szombat délelőtt újra itt volt Mónika Lucy-nézőben, és legnagyobb meglepetésünkre eltüntette a kisasszonyt! Az inas azt mondta, hogy a törpe „Houdini” próbagazdis lett… Mi nem szólhattunk bele, mert G. megint kicsukott bennünket, csak kívülről kajabálhattunk, mindhiába…
Persze Füles bent maradhatott, így ketten gyorsan lefárasztották a „próbagazdit”. Füles egész délután nyüszögött a barátnője után, nem volt kivel játszania, mert mi bizony szundikáltunk. (Ha kint esik, mi bent alszunk! Ez olyan vizslaszokás mifelénk…) Nem tudom, Lucy mikor jön vissza, vagy egyáltalán visszajön-e még, hiszen ha megbecsüli magát, (és nem pisili le a gazdi ágyát többé…) aranyélete lenne Mónikáéknál… de ha nem jön vissza, a vén inasnak kerítenie kell Fülesnek egy új partnert, aki nem vizsla, és akit a kinti pocsék idő nem kerget álomkórba. Denevérfülű hurkagyártó kisiparosunk egyébként hanyagolja a benti munkáját, - G. legnagyobb örömére – egyre gyakrabban az udvaron készíti el szebbnél szebb termékeit.
Az inas Lucy ittléte idején kényszerből visszafogta fegyelmezési próbálkozásait, hát most szabadon üvöltözik néha… Egyáltalán nem értettük eddig, hogy minek óbégat, ha akarjuk, és van kedvünk, úgyis megcsináljuk, amit kér…
Egyébként végül is maga látja mindennek a kárát, mint ahogy vasárnap este is, mikor Lui ijedtében nekiugrott a sípcsontjának… na, a vadszamár ordítása ahhoz képest…
(Persze nem tudom, a vadszamár mekkorát ordít, de az inast hallva el tudom képzelni… )
Mivel továbbra is esik az eső, folytatom az alvást!
Vizslát!
Persze Füles bent maradhatott, így ketten gyorsan lefárasztották a „próbagazdit”. Füles egész délután nyüszögött a barátnője után, nem volt kivel játszania, mert mi bizony szundikáltunk. (Ha kint esik, mi bent alszunk! Ez olyan vizslaszokás mifelénk…) Nem tudom, Lucy mikor jön vissza, vagy egyáltalán visszajön-e még, hiszen ha megbecsüli magát, (és nem pisili le a gazdi ágyát többé…) aranyélete lenne Mónikáéknál… de ha nem jön vissza, a vén inasnak kerítenie kell Fülesnek egy új partnert, aki nem vizsla, és akit a kinti pocsék idő nem kerget álomkórba. Denevérfülű hurkagyártó kisiparosunk egyébként hanyagolja a benti munkáját, - G. legnagyobb örömére – egyre gyakrabban az udvaron készíti el szebbnél szebb termékeit.
Az inas Lucy ittléte idején kényszerből visszafogta fegyelmezési próbálkozásait, hát most szabadon üvöltözik néha… Egyáltalán nem értettük eddig, hogy minek óbégat, ha akarjuk, és van kedvünk, úgyis megcsináljuk, amit kér…
Egyébként végül is maga látja mindennek a kárát, mint ahogy vasárnap este is, mikor Lui ijedtében nekiugrott a sípcsontjának… na, a vadszamár ordítása ahhoz képest…
(Persze nem tudom, a vadszamár mekkorát ordít, de az inast hallva el tudom képzelni…
)Mivel továbbra is esik az eső, folytatom az alvást!
Vizslát! |
| Lucy is gumicsont imádó, akárcsak én! |
 |
| Véletlen-hármasban... |
 |
| Lucy |
 |
| Mónika Fülessel és Lucyvel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése