Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 27.
Bizony, jó néhány nap eltelt utolsó jelentkezésem óta, de hol én nem értem rá megfogalmazni a diktálmányt, hol G. merült bele a maga fészbukos fertőjébe. Már mondtam neki, hogy nem fészelni kell, ne kommentelgessen, meg osztogasson mindenfélét a nevemben, csak összezavarja a kétlábúakat. Hiába ugattam neki, hogy inkább szálljon be harmadiknak a játékba, azt mondta, hogy elég port verünk fel ketten is, nem kell, hogy B. még e miatt is zsörtölődjön. Így hát kettesben „gyűrtük az ipart” Suzyval, illetve inkább csak én szaggattam a nyakánál fogva egész nap, így azonban telemegy a szám szőrrel, győzöm köpködni. Az utóbbi napokban olyan szép idők voltak hogy kint töltöttük az időnket az udvaron, sőt, kétszer Perec is eljött délelőtt. Perec azt hiszem megfeledkezett Suzyról, pedig régebben együtt horkoltunk hármasban G.-n, de most vaslamin összekaptak az elején, és attól fogva nem volt hajlandó kijönni a terítő alól. Másodszor sem volt sokkal jobb, hiába csábítottam egy kis birkózásra, inkább G. ölébe kapaszkodott fel. Suzy erre Perec kisgazdiját Krisztit választotta, le sem lehetett volna az öléből vakarni, így én a meleg kövön egy labdával vigasztalódtam. Viszont, VISZONT(!), ma már harmadszor voltunk B.-vel a Ledinán! Hármasban! Mivel pár napja látta, hogy Suzy mennyire kiveri a hisztit, amikor én elmegyek a futira, ő meg itthon marad G.-vel, következő nap megszánta és magunkkal vittük a nagyok közé! Odafelé sem rántottuk ki B. karját (pedig nagyon igyekeztünk, mert meséltem útközben, milyen is ott az élet, és nekem rendesen viselkedjen, ne hozzon rám szégyent!), így szerencsésen oda is értünk. Előbb a ketrecbe mentünk, hogy szokja a szabadságot (hi). Mivel ott jól viselkedett, és Zara is megjött, így elkezdtük kint járni a köröket. Suzy nagy hanggal rohangászott, B. hiába mondta, hogy itthon a hangját is alig lehet hallani, Amúgy nagyon jól viselkedett, nem kellett nekem gyámolítani, a nála sokkal nagyobbakat leugatta, ha közelebb jöttek, hanyatt dobta magát, ha otthagyták, uzsgyi, tovább… Igaz, hogy a labda nem érdekli, csak utánunk rohangál, ha elindulunk. Mivel szinte mindegyikünk nagyobb nála, apróbb méretét hangossággal egészíti ki, gondolom, nehogy valamelyikünk rálépjen. Lassan annyira besötétedett, hogy minket látni sem lehetett, csak akinek villogója volt. Suzynak is volt én itthon gyakran bekapcsoltam, amikor nyakon ragadtam, de most már odafelé kiesett, a pici izé a gallérjából. még szerencse, hogy B. megtalálta az úton. Ennek ellenére őt jól lehetett követni a világos bundája és a hangjelzései alapján. Mire hazaértünk, tök sötét lett, ezért B. elhatározta, hogy nekem is beszerez egy ilyen világítót, hogy mindenki lássa, merre jár a hercegnő. Ki voltunk purcanva, vacsi után rögtön lefeküdtünk, az inasok átöltöztek, és itthagytak bennünket. azt hiszem, ahhoz is fáradt voltam, hogy eltöprengjek, nem szándékos volt e a lefárasztásunk ütemezése, hogy ők leléphessenek… Azt hiszem, végigaludtuk a távollétüket, csak a jöttükre ébredtünk egy kis üdvözlésre. Másnap sokkal korábban Ledináztunk. De kevesebben voltak. Zara elhappolta előlem a nyalánkságomat, belefeküdt, és alaposan szétkente magán. B. szerencséjére nem én, és nem Suzy találta meg, mert én csak elszopogattam volna amit egy kétlábú otthagyott, de Suzy ez irányú elkötelezettségét még nem ismerjük. K., Zara gazdája három méterről követte kedvencét hazáig. Ma is elmentünk hármasban a futóra, de az óra visszaállítás miatt már szürkületben értünk ki. Hiába, az időt nem tudják a kétlábúak visszatömködni sehová, mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy időzónával odébb „költöztetnének” minket a „falkavezéreink”. (Ezt B. említette, aki nálam biztosan jobban ért ehhez, mert engem aztán nem érdekel, hogy éppen hol áll a kismutató, tudom, amit tudok! Tudom, mikor van reggeli, mikor van Perec-idő, Zara-idő – ezt B. külön is jelzi a „nadrágom” felhúzásával – és tudom, mikor kell vacsiznom! ) Visszatérve a Ledinán történtekhez, ma nagyon sokan voltunk. Ahogy B. összeszámolta, tizenegyen voltunk kint, és még akik a ketrecben „senyvedtek”. Volt nagy rohangálás, minden újonnan érkező megvizslatta Suzyt is, és gyakran őt kergették meg, így eléggé le is fáradt. Én közben begyűjtöttem a nekem járó bókokat és simiket, majd Zarával futosgáltunk a labdája után. A végén már a legtöbben villogtak, persze én is, csak ezt B. a sötétben nem látta, így mindinkább be akarja szerezni azt a karácsonyfa izzósort a nyakamra. Állok elébe, csak valami szép, hozzám illó színűt válasszon. Vizslát!