Azt még elfelejtettem diktálmányozni legutóbb, hogy pár napja Kata is itt volt az Alapítványtól, azt hittem engem jött meglátogatni, de csak Suzyt akarta fotózni, videózni, közben meg bosszankodott, hogy nem elég fotogén a kisasszony. Hiába tolakodtam néha a prücsök elé, - jobban mondva szerénységemet helyeztem az előtérbe, - mégse kellettem neki! Végül sikerült egy kis nyúlfarknyi videót összekaparnia, és feltenni az oldalukra, hogy Suzyt annak alapján majd jól kiárusítják, de nem jelölte meg melyikünk is a gazdikereső! Így bizonyára mindenki engem csodál, és nem érti, hogy a pici bársonyfülű mit is keres ilyen előkelő társaságban, mint én! Kármen meg Külön „alapítványi” combikákat küldött neki, mintha itt hiányt szenvedne! Igaz, ha nem igyekszik belapátolni a részét, és közben megy egy két kört, mire visszaér, nem talál már semmit a tálkájában. Mert nálam, ha evés van, akkor evés van! Ha végzek, rohanok hozzá, hátha ki tudom nézni a szájából, és félre áll, hogy a maradékot bekebelezhessem.
Tegnap megint nagy öröm ért, hiszen országos barátosném látogatott meg! Persze nem vártuk meg, hogy kihámozza magát a kabátjából, a nasi azonnal kellett! És ott bénázott a zacsival, nem bírta kibontani! Mi persze segíteni akartunk, így néha hármasban összegabalyodtunk, de nem mentünk a tasak közeléből Suzyval, mígnem G. ollója megkönyörült rajtunk. Mi megkaptuk, ami jár nekünk, Nojcsi meg piheghetett kettőt, és fél percre leülhetett a fotelba. Rá kellett jönnie azonban, hogy így csak a karmolásai szaporodnak, mert igyekezetünkben bizony nem finomkodtunk megmászása közben.
Mikor végre áttelepedett szokott helyére, végre körbevehettük, puszilhattuk. Ekkor nem látszott a méretbeli különbség köztem és Suzy között, mert ő is akkora elánnal látott neki a fürdetésnek, mintha legalább a faterja vizsla lett volna… Pedig nem… Csak annyi volt a különbség, hogy súlyban nem versenyezhetett velem, így ha én odatettem magam valahova Nojcsira, akkor oda voltam téve! Igaz, őt könnyebb volt ölbe venni, és ezt ki is használta a kis kéjenc, mert magát hanyatt dobva – néha gurgulázva - élvezte a pocija vakargatását. ilyenkor persze vérig sértődtem, és csak fél perc múlva kúsztam fel a kanapéra egy újabb simiért. Lassan mi is elfáradtunk, sőt, el is bóbiskoltunk, csak Nojcsi indulásakor élénkültünk fel. De hiába akartuk visszatartani, csak elment…
Ma délután asz inasok is egyedül hagytak bennünket, de rendesen viselkedtünk, Suzy is életben maradt. Mikor visszaértek, jött Aranyos Fodorka (a későbbiekben csak AF.) És kölcsön kért engem! Ő az, aki szerelmes volt Lilijébe, és az ő lányába – Borcsiba, - aki az elődöm volt. És ő volt az, aki mereven ellenállt minden meghívásnak, csak mert G. egy hercegnő inasa lett… De most már kölcsönkért egy rövid sétára, hogy elmegyek e vele, mert akkor rendszeressé teszi az alkalmakat! Én ne mennék? Megyek én mindenkivel, nem csak megyek, húzom is! De ő azt mondta, majd megtanít, hogyan kell két úrhölgynek együtt sétálni. Na, kíváncsi vagyok! Miután negyed óra alatt kirángattam a karját a helyéből. még elvitte Suzyt is egy körre, de hát az a séta már nem az én irányításom alatt történt, így említésre sem méltó.
Eztán Ledináztunk is, ahol Zaráztunk, Csokiztunk, Lénáztunk, Lejláztunk, meg még sok mindenkivel játszottunk aztán sötét lett, B. bekapcsolta a fényeimet, és kiragyogtam a tömegből! Mert narancssárga színű villogója senkinek sem volt, csak nekem, a Hercegnőnek! Vizslát!
 |
| Nojcsit köszöntjük |
 |
| "Adjusztálás" |
 |
| Ropizunk |
 |
| A haja még nincs rendben |
 |
| Édeshármasban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése