Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 05.
Na, most hétfő délelőtt van, akad egy kis szusszanásnyi időm a Diktálmány folytatásához. Szombaton, ahogy sejtettem, úgy itthon hagytak, mint az a bizonyos eb a Szaharát… vagy mit… Kezdődött mindenféle székpakolással, labdás-zacskó előkészítésével, aztán kaptam egy préselt-csontot kiengesztelésül, és mindkét alkalmazottam távozott. Miután jó három óra múlva végre visszajöttek tudtam csak meg, merre jártak! Persze, mikor megérkeztek, nagyon örömködtem, volt minden, pusziosztás, ölbemászás, nyüszögés… de aztán G. elmesélte hol jártak, és szívesen vérig sértődtem volna! Mindenféle vírusos pillangóra – vagy papillómára – hivatkozva, kihagytak a saját bulimból! Én szervezem már egy éve a világ legjobb vizslabulijait szerintem, - igaz másikon még nem voltam, de fényűzőbb az sem lehet, - és akkor galád módon a hátam mögött, a csoportomat előre tájékoztatva, egyszerűen kihagynak belőle!!! Eb ura fakó! G. nem az inasom többé! Leváltom! De leváltom az összes admint, leváltom a csoportot, leváltom a Fészbukot is! Visszavonulok! A gyeplők közé dobom a lovat, lássuk, mit csinálnak Őhercegnőségem nélkül! Ilyenek jutottak eszembe első felindulásomban, de aztán odafigyeltem kicsit G. elbeszélésére is. Elmondta, hogy ilyen sokan még nem gyűltek össze, (az én szervezésem, biztos engem akartak ünnepelni…) Annyian volta, hogy a két – jelenleg még regnáló – inasom sem volt biztos abban, hogy mindenkit megjegyzett, és megemlített nekem. Ott volt a kísérőivel Lili, Szofi, Zsömi, Bende, Lüszi, Csitri, Riley, Zara, Loki, Bogica, Bruno, Mangó, Sushy, Maya, Jenny, Becky, Csibész... és még lehet, hogy ki is maradt valaki. Volt nagy töpizabálás, jutifalat- és keszetetés, (majd privátban kérdőre vonom Nojcsit, Csillát, Tamarát, és mindenkit, aki nem küldött nekem ajándékcsomagot…), aztán volt vihánc, kergetőzés, meg ugrabugra… De legfőképpen töpizabálás! Én biztos jól éreztem volna magam! A kétlábúakról most nem tudok nyilatkozni, mert G. beszámolója ezen a téren elég zavaros. Annyit kihámoztam belőle, hogy általában jókedvűen érkeztek, és többnyire vidáman is távoztak, tehát nem okozott lelki törést az életükben a hiányom….
Egészen másnap reggelig töprengtem, hogy felszámolom hercegnői udvartartásomat, amikor végre egy igazi lovag megvigasztalt! Eljött Zsinór, és két kedves kísérője: Sz., és L.! Az első meglepődés után ott folytattuk, ahol nyáron abbahagytuk! Zsinór udvarolt, közben csak beszélt, beszélt, hogy én milyen csini vagyok, meg bűbáj, meg hogy milyen jól áll nekem a télire felszedett pár deka… (Ja, ez nem ő volt, hanem Sz., de nem sértődtem meg…) Ismét megnéztük a kertet, legjobban az aranyhalastavam érdekelte Zsinit, így nagylelkűen felajánlottam, hogy egy-két példányt szívesen odaajándékozok neki, de a kísérők mereven elzárkóztak ez elől. Nem értem, a kétlábú arisztokrácia paripát, meg sólymot ad egymásnak, az én aranyhalaim is érnek annyit, mint azok…. Akkor pláne, ha a három kívánságra is gondolok… Sajnos útban hazafelé voltak, így sok időt nem tölthettünk együtt, pedig igazán élveztem sármos társaságát.
És estefelé még egy meglepetés ért! Beállított Suzy, aki egy ideig velem fog lakni. Még kisebb, mint Happy volt, és legalább annyira próbára teszi a türelmemet! Miután ismerkedéskor felém kapott, egyszerűen felmászott G. ölébe, és szíve szerint azóta is ott ücsörögne, vagy a fülét, nyakát nyalná, teljesen elbitorolná a jogaimat! Szerencsére G. észnél volt, és hagyott bennünket tovább ismerkedni… Ót perc múlva egy nagy ágyonhancúrral ünnepeltük meg békekötésünket. Azóta barátnők vagyunk, mindenhova együtt járunk, éjjel pedig övé az ágy, mert én visszavonulok a fotelomba. Fotókat is készíttetek majd, de ez G.-nek hosszabb előkészületeket igényel. Este mindjárt meg is „operálták” a kis „tollasfülűt”, mert beleütközött egy ocsmány fűfélébe, olyanba, ami a kétlábúak zoknijára, nadrágjára szokott ragadni, és csak szemenként lehet onnan levadászni. Hát egy ilyennel találkozott Suzy füle, annak is a leghosszabb, legselymesebb szőrű része. Néhány szőrszál bánta, de átesett a „műtéten”. Ilyenkor bezzeg dicséretet kap az én sima, bársonyos fülecském is. Remélem, nem csak a könnyebb karbantartás miatt!
Ma reggel jött Perec is! Nagy volt a meglepetés, borzolt is rögtön rendesen, de aztán némi rendberakás ztán elfogadta, hogy Suzy is itt lakik. Olyannira, hogy kis idő múlva már hármasban reggelitornáztunk az esőtől felázott udvaron, nem kis örömöt szerezve B.-nek, hogy elkezdtük neki behordani a konyhába a virágföldet, hátha ott lesz rá legközelebb szükség. De G. hamar beparancsolt bennünket, megtörölgette a kislány kissé elszíneződött tappancsait, mert azt a színváltozást még ő is észrevette! A mienkkel persze nem sokat törődött. A következő percben már G.-n elhelyezkedve pihiztük ki az ugra-bugrát! Nagyon élvezte, hogy a két vendég jobbról-balról a fülébe szuszog félig rajta elnyúlva, én pedig szokott helyemen elhelyezkedve, lábai között morgolódtam, hogy csituljanak már, hagyjanak szundizni. Ha rajtam múlik, ez így tartott volna délig, de jöttek Perecért, így útjára engedtük, és G. is kikászálódhatott az élvezetből. Ne, ennyi történt, holnap és holnapután is jön Perec tudtommal így lesz esemény, lesz diktálnivaló is, ha hagyjuk az írnokot géphez ülni! Vizslát!

Töpizés... erről bizony lemaradtam...

És erről is...

Zsinórral

Suzy bóbiskol