09. 26.
Kedd reggel Perec szinte ébresztett, már hét óra után „be lett dobva”, óriási viháncot csináltunk, még kint az udvaron, mert még meleg volt. Az elején még G. is örömmel elnézegetett bennünket, de aztán berendeltük az ágyra, mert még egyikünk sem pihente ki az éjszakai alvást. Szóval bóbiskoltunk egy félórácskát G.-n elhelyezkedve, majd újra neki az udvarnak! Sajnos az nap már nem jött Perec, csak másnap délután látogatott meg újra. Mesélte, hogy új macsekja van, aki amilyen pici vakarcs, akkora nagy az egója, de Perecnek még a morgás is meg van tiltva, még akkor is, amikor ez az aprócska „gyüttment” éppen a kajástálja körül sertepertél! Teljes az elnyomás! Három macskával kell osztoznia! Még a mesebeli Frakknak sem volt ilyen sanyarú sorsa! Nagy megértéssel fogadom mindig barátnőmet, hadd panaszkodjon, és töltse ki rajtam minden elfojtott dühét. Gyakran elfekve, mellső praclijaimmal kapálózva hívom acsarkodni, ilyenkor kicsit elfelejti az otthoni elnyomást. Nem csodálkoznék, ha egyszer háborús menekültként állítana be. G.-vel biztosan befogadnánk, de lehet, hogy B. gazdasági menekültként kezelné, amiért nálam kisebb növésű. Szerintem ebben is a macskák a ludasak, elesznek előle mindent! Csütörtök reggel is „bedobódott” hozzánk, mert a főellátója félti a sicceket és a berendezést, pedig állítom, hogy Perec csak élelemért kutakodna, legfeljebb játszásiból hozná a frászt a másik háromra. Újfent örömmel dorbézoltunk, sőt, aznap még a Ledinára is eljutottam friss levegőt szívni. Pénteken nem voltunk együtt, mert egy másik nagyon kedves barátosném lepett meg. Szólt a telefon, G. nem vette fel, hanem az ajtó felé indult. Annyira ősrégi trükk, hogy egy macska is kitanulná. Ilyenkor mindig Nojcsi érkezik! Az egész telefonos álhívás azért lett kitalálva, hogy – mivel nem a csengő szólt, és akkor persze engem nem érint, - G.-nek legyen ideje őhercegnőségemet kicsukni a folyosóról, hogy ne tomboljam szét Nojcsit az első félpercben. Ennek „megfelelően”, már fent toporzékolva vártam G. komótos csalinkázását, hogy felérve eressze be már, hadd vizslassam át alaposan, mit is hozott ez alkalommal. Megtörtént, és nem bejött, hanem BEJÖTTEK! Nojcsi, és a barátja K. Ő egyelőre nem érdekelt, Nojcsit kezdtem el kicsomagolni, amíg leértünk. Amíg letelepedtünk, sikerült egy falásra bekapnom azt a nagyobb valamit, amiről azt hitték, majd elszopogatom. Rögtön K. felé fordultam, mert az ő kezében volt annak a jóízű izének a párja. Az sem tartott sokáig, előbb elszedtem tőle, mint ahogy megsimogathatott volna! Aztán ezt játszottuk egész idő alatt! Én felzabáltam az általa adogatott ropit, de egy simit sem engedtem neki! Úgy látszik, a Kispajtás nem lett kellően tájékoztatva… A kaját még elfogadom, de nem állok le bárkivel flörtölni! Nem olyan vizslány vagyok én! Nálunk van etikett! Majd ha harmadszor is bejelentkezik, és minden alkalommal leteszi elém az ajándékait, no majd akkor, de csak akkor, erősen fontolóra veszem, hogy érdemes e arra, hogy fenséges közelembe engedjem! Addig csak távolról csodálhat, elégedjen meg a közös levegő beszívásával! Közben persze Nojcsival is foglalkoztam. Amennyire tudtam, rendbe szedtem a séróját is, kicsit lenyaltam, máskor összeborzolom, épp amilyen hangulatban vagyok. Közben, mikor felment a kishelyiségbe, én vele mentem, beültem hozzá, nehogy meglógjon, és itthagyja rám a barátját. De esze ágában sem volt, együtt mentek el… Kicsit féltékeny lettem, de hamar megjött B., és vacsiztam is közben. Ilyenkor hamar kimegy a buksimból minden más, mert koncentrálnom kell. A kajára. Ma délután aztán ismét Nojcsit hallom félálomban. Se telócsörgés, se szimat. De Nojcsi szól. Hol van, hol van? G. mondta, hogy éppen Radar videóját nézi, amit most küldött át barátosném, és abból a laposból szól. Felmásztam G. ölébe, hallottam Nojcsi hangját, de biztos vagyok benne, hogy nem volt ott. Nem töprengtem tovább, kimentem szólni B.-nek, - aki az almafáról szaggatta a vadszőlőt, - hogy hagyja már a pücskörészést, gyerünk a Ledinára. Így is tettünk, kicsit Zaráztam, aztán haza, vacsi, szundi, diktálmány. Ma eddig tartott. Vizslát!
Kedd reggel Perec szinte ébresztett, már hét óra után „be lett dobva”, óriási viháncot csináltunk, még kint az udvaron, mert még meleg volt. Az elején még G. is örömmel elnézegetett bennünket, de aztán berendeltük az ágyra, mert még egyikünk sem pihente ki az éjszakai alvást. Szóval bóbiskoltunk egy félórácskát G.-n elhelyezkedve, majd újra neki az udvarnak! Sajnos az nap már nem jött Perec, csak másnap délután látogatott meg újra. Mesélte, hogy új macsekja van, aki amilyen pici vakarcs, akkora nagy az egója, de Perecnek még a morgás is meg van tiltva, még akkor is, amikor ez az aprócska „gyüttment” éppen a kajástálja körül sertepertél! Teljes az elnyomás! Három macskával kell osztoznia! Még a mesebeli Frakknak sem volt ilyen sanyarú sorsa! Nagy megértéssel fogadom mindig barátnőmet, hadd panaszkodjon, és töltse ki rajtam minden elfojtott dühét. Gyakran elfekve, mellső praclijaimmal kapálózva hívom acsarkodni, ilyenkor kicsit elfelejti az otthoni elnyomást. Nem csodálkoznék, ha egyszer háborús menekültként állítana be. G.-vel biztosan befogadnánk, de lehet, hogy B. gazdasági menekültként kezelné, amiért nálam kisebb növésű. Szerintem ebben is a macskák a ludasak, elesznek előle mindent! Csütörtök reggel is „bedobódott” hozzánk, mert a főellátója félti a sicceket és a berendezést, pedig állítom, hogy Perec csak élelemért kutakodna, legfeljebb játszásiból hozná a frászt a másik háromra. Újfent örömmel dorbézoltunk, sőt, aznap még a Ledinára is eljutottam friss levegőt szívni. Pénteken nem voltunk együtt, mert egy másik nagyon kedves barátosném lepett meg. Szólt a telefon, G. nem vette fel, hanem az ajtó felé indult. Annyira ősrégi trükk, hogy egy macska is kitanulná. Ilyenkor mindig Nojcsi érkezik! Az egész telefonos álhívás azért lett kitalálva, hogy – mivel nem a csengő szólt, és akkor persze engem nem érint, - G.-nek legyen ideje őhercegnőségemet kicsukni a folyosóról, hogy ne tomboljam szét Nojcsit az első félpercben. Ennek „megfelelően”, már fent toporzékolva vártam G. komótos csalinkázását, hogy felérve eressze be már, hadd vizslassam át alaposan, mit is hozott ez alkalommal. Megtörtént, és nem bejött, hanem BEJÖTTEK! Nojcsi, és a barátja K. Ő egyelőre nem érdekelt, Nojcsit kezdtem el kicsomagolni, amíg leértünk. Amíg letelepedtünk, sikerült egy falásra bekapnom azt a nagyobb valamit, amiről azt hitték, majd elszopogatom. Rögtön K. felé fordultam, mert az ő kezében volt annak a jóízű izének a párja. Az sem tartott sokáig, előbb elszedtem tőle, mint ahogy megsimogathatott volna! Aztán ezt játszottuk egész idő alatt! Én felzabáltam az általa adogatott ropit, de egy simit sem engedtem neki! Úgy látszik, a Kispajtás nem lett kellően tájékoztatva… A kaját még elfogadom, de nem állok le bárkivel flörtölni! Nem olyan vizslány vagyok én! Nálunk van etikett! Majd ha harmadszor is bejelentkezik, és minden alkalommal leteszi elém az ajándékait, no majd akkor, de csak akkor, erősen fontolóra veszem, hogy érdemes e arra, hogy fenséges közelembe engedjem! Addig csak távolról csodálhat, elégedjen meg a közös levegő beszívásával! Közben persze Nojcsival is foglalkoztam. Amennyire tudtam, rendbe szedtem a séróját is, kicsit lenyaltam, máskor összeborzolom, épp amilyen hangulatban vagyok. Közben, mikor felment a kishelyiségbe, én vele mentem, beültem hozzá, nehogy meglógjon, és itthagyja rám a barátját. De esze ágában sem volt, együtt mentek el… Kicsit féltékeny lettem, de hamar megjött B., és vacsiztam is közben. Ilyenkor hamar kimegy a buksimból minden más, mert koncentrálnom kell. A kajára. Ma délután aztán ismét Nojcsit hallom félálomban. Se telócsörgés, se szimat. De Nojcsi szól. Hol van, hol van? G. mondta, hogy éppen Radar videóját nézi, amit most küldött át barátosném, és abból a laposból szól. Felmásztam G. ölébe, hallottam Nojcsi hangját, de biztos vagyok benne, hogy nem volt ott. Nem töprengtem tovább, kimentem szólni B.-nek, - aki az almafáról szaggatta a vadszőlőt, - hogy hagyja már a pücskörészést, gyerünk a Ledinára. Így is tettünk, kicsit Zaráztam, aztán haza, vacsi, szundi, diktálmány. Ma eddig tartott. Vizslát!
Öröm olvasni, hogy milyen klasszul zajlik az életed ! Mindig történik valami nálatok. "Alattvalóid"-nak osztályfőnöki, vagy akár igazgatói dicséret jár !!! :-) Kezdem néha már én is azt gondolni, hogy a világ tulajdonképpen nem a Nap, hanem körülötted forog.
VálaszTörlésIgen, G. világa legalábbis körülöttem forog, de B. is megteszi, amit lehet.... Már csak egy állandó pajti hiányzik, és majdnem teljes lenne a boldogságom!
Törlés