Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 08.
Képzeljétek, a múlt héten G.-t felhívta az unokatesója, és mesélte neki, hogy előző nap, a strandbezárás napján a Pécsi Pollack Strandon voltak, és záráskor, a vízleengedés előtt a négylábúakat is megúsztathatták a gazdáik! És ez már hagyomány! Évente egyszer „természetesen”, de akkor is! Itt volt, ebben a városban, nem kellett volna messzire menni…. Bár nem voltam eddig egy csobbanós vizsla, de kipróbálnám… No, majd jövőre szorgalmazni fogom, hogy valahová vízpartra is vigyenek lusta inasaim, mert már lassan mindenki úszott, pancsikált az ismerőseim közül, csak én – a Hercegnő – nem tudom, mi fán terem az ilyesmi…. Igenis frusztrál!
Most, hogy lehűlt a levegő, Perec is minden nap jön, én pedig utána még elmegyek Zarázni is gyakran. Ma is így történt, estefelé sokan vagyunk a Ledinán most Zarával, Bizsuval és Csokival képviseltük a vizslatársadalmat. Gondolom, a többiek ilyenkor hogy irigykednek, mert mindig kimegyünk a ketrecből, és a finom füvön sétáltatjuk a kísérőket, mi pedig ott szabadon, nem rácsok között élvezzük a játékot. Itthon előkerült Happy játéka, amit nem tudtam már neki adni az útra, így most nagy élvezettel cibáljuk a vastag kötelet Pereccel, aki holnap egész délelőtt itt lesz, és ráadásul Nojcsi is jön, töpit is hoz, nagy buli lesz! Vizslát!