Elkezdődött az ősz, de még nem lehet észrevenni. Kedd este itthagytam Happyt, és elvittem B.-t a Ledinára. Végre – hosszú idő után - találkoztam Zarával, nagy örvendezés volt! Rengeteg ebzet volt a futin, de feltűnt egy addig ismeretlen vizsla is, Bizsu, aki még azt is megígérte, hogy másnap vizslabarátot is hoz magával! Persze, hogy hazaérkeztemkor a gazdiját – J.-t – rögtön felvettem a pécsi vizsicsoportba! Hadd legyenek „imádóink” minél többen! Happy itthon le akarta verni rajtam a port, amiért egyedül hagytam, de még őt is kiengeszteltem egy kis közös hancúrral. Másnap elérkezett az idő, hogy Happy elinduljon tőlünk a hosszú útra, nem tudtam mikor jönnek érte, így este gyorsan elszaladtam a futira tovább ismerkedni Bizsuval, és bemutatkozni Kópénak. Ha így haladunk, egész kasztot fogunk alkotni mi vizsik, és magunk közé csak egyes kivételezettet fogunk engedni, akik tudják az etikettet! Mert vannak egypáran, akik nem tudnak viselkedni, meg olyanok is, akiknek gazdái rémületükben a fejük fölé kapdossák fel előlünk a velünk játszani akaró csöppségeket… . No komment… . Aki egy (kettő, három, négy, öt, …) VISLÁval nem engedi játszani a kiskedvencét, annak van még mit tanulnia … Persze kivétel mindig akad, nálunk Kalóz, aki állandó szerelmi lázban ég, nem hajlandó igazi vizsiként szabadon futkározni. Szóval Éppen négyen voltunk vizslák, Csoki éppen másfelé császkált, amikor a népes kísérősereg egyik tagja elhatározta, hogy le fog fotózni minket. Naivság! Gondolom, még nem látott négy vizslát együtt! Persze nem kitaníttatott, iskolákba járatott Dr. Vizslát, hanem olyan Szabad Vizslát, mint mi! Mozgásban a fotózás persze nem ment, ezért leültettek szép sorban. Ülni is tudunk, de nem a Világ végezetéig! Végül csak sikerült kattintgatni néhány érdemlegeset. Mikor hazaértem, Happy még szerencsére itthon volt, és elmesélte, hogy távollétemben Perec meglátogatta és egy jóízű bunyóval búcsúztatta. Nemsokára jöttek K.-ék, és velem együtt G.-nek is örökre el kellett válnia a kishavertől.
Jó utat, és szerető gazdit, hosszú, boldog életet kívánunk Happy-Vukó!
Ma kora délután beállított egyedül Perec, örültünk egy negyedórát egymásnak, de aztán G.-vel hármasban elvonultunk csendespihenőzni. Én mindjárt bevetettem magam G. virgácsai közé, Perec meg felugrott G. mellkasára, így mindhárman kényelmesen pihentünk! Érdekes, hogy otthon Perec mostanában nem akar felmenni az ágyra. Itt nem volt semmi skrupulusa. De alighogy elszundítottam, már vitték is haza kis barátnőmet. Azt hiszem, ma ennyi jutott nekem, visszasírom még a kishavert is, meg most van öt óra, már nyüszögök G.- nek, – mert ilyenkor szoktam, – hogy vacsit adjon, vagy játszótársat, de ízibe! Vizslát!
 | ||
| Viszlát Happy- Vuco |
 |
| Én, Bizsu, Zara és Kópé |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése