Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 15.
Na, már megint elmaradtam a diktálmánnyal, de annyi a lustálkodni valóm, hogy nehezen szánom rá magamat… Valami rendszerességet kellene beleszuszakolni diktálás tekintetében is a buksimba, éppúgy, mint a Perec-látogatások idejének jelzésekor. Lényeg az, hogy egy hete reggel Perec be lett „dobva” hozzánk, de kétlábújának meg lett mondva, hogy csak délben engedjük vissza, mert Nojcsi is élvezni akarja a társaságunkat. Hát, élvezte is! Megint felpakolva érkezett, de ebből mi csak a töpiért lelkesedtünk! Mikor elfogyott, kipucováltuk legkedvesebb barátosnémat, majd egy kis bemutatót tartottunk mindennapi szórakozásunkból, a bunyóból. Eztán megjött M. is, Perec inasa és karbantartója, váltott néhány vakkantást a három kétlábú is, aztán feloszlott a társaság.
Másnap már harangszó után itt volt Perec, G. azt hitte, hogy majd elszórakoztatjuk egymást, de én úgy dóntöttem, hogy csendespihenőt tartunk! Mivel erre Perec is ráállt, G.-nek nem volt más választása, mint a helyére heveredni, hogy mi ide-oda megkereshessük göcsörtös felszínén a legjobb helyeket. Ez némi vitával járt, de hamar megegyeztünk Pereccel, és már csak a halk jajgatások zavarták békés álmunkat. G. ilyenkor bizonyára dorombol… Perec mondta, hogy a macskái is szoktak, ha nem is ilyen hangon. Éppen időben ébredtünk, hogy egy negyedórát még játszhassunk is, aztán már jöttek is kis barátnőmért… A héten már nem sok történt, hacsak az nem, hogy B. valami hülye löttyöt öntött a füleimbe, amit bele is masszírozott, aztán mikor kiráztam, megdicsért. Nem értem, mert eddig is ráztam az utóbbi időben reggelente, de akkor semmi örömet nem láttam inasaim fizimiskáján. Még Nojcsi kérdezte G.-t, hogy mi az a búb a nózim alatt, de persze ővaksisága nem tudta odafókuszálni a dioptriáit, igy vasárnapig kellett várni, míg B. alaposan megvizslatja. Sajnos kiderült, hogy belül több is van, így hétfőre doki lett betervezve. G. szerint – mostani tudását folyamatosan a netről frissíti… na hiszen…, - valami pillangóim vannak! (Papilliomatosis…. de ennek nincs semmi értelme.) Persze ez csak az ő diagnózisa volt, meg kellett várnunk az igazi dokit. Tegnap előtte még betoppant I. is a kisfiával Ákossal, akikkel eddig jóban voltam. Most nem. Egyszerűen nem fogadtam a hódolatukat. Talán I. ruhájának a színe zavart, de hogy Ákossal mi volt a bajom, azt magamnak sem árultam el. Nem is maradtak sokáig, Még egy búcsúsimire sem jöttem elő. Aztán esteledett, B. hazaért. és indultunk a dokibácsihoz. És G. miatt volt egy potya utunk! Mert ha felhívta volna előtte, akkor kiderül, hogy egész héten nem rendel. Ennyit G.-ről! Lassan már csak ágybetétnek jó. Kénytelen B. ma új helyre vinni, de erről még nem tudok semmit, így este, ha megjöttünk, beszámolok majd a fejleményekről.
Na, hát B. elvitt valahova a közelbe délután, ahol rögtön éreztem a fajtársak és mások néha beijedt voltát…. Én is kicsit tartózkodó voltam, de a néni levettette a pórázt, és mondta, hogy nézzek körül. Körülnéztem, feloldódtam, végigszaglásztam a másik nénit is, aztán megmutattam a számat, majd B. megtudta, hogy alapjában véve „szépséghiba”, ha bódításban leveszik az egyiket, akkor a többi hamarabb eltűnhet, mert a szervezet felismerve a vírust, elkezd ellenanyagot termelni. Ha nem nyúlnak hozzá, 2-6 hónapig is eltarthat, de el is fertőződhet rosszabb esetben. Szép kilátások! Utasítottam G.-t, hogy kérdezősködjön a csoportokban is, mert így a mosolyom nem tökéletes. G. azt is mondta B.-nek, kérdezze meg, fertőző e? Erre azt mondta, a dokinéni, hogy ez egy jó kérdés, eddig ezt senki nem kérdezte tőle. Előszedett pár könyvet, nézte a jegyzeteket, de egyenes választ nem adott. Márpedig, amit G. nézett, azt a Papova vírus okozza. És ha vírus, akkor fertőz valahogy, nem? Na ezen még gondolkodnom kell, de ma eddig nem értem rá, mert előbb Pereccel játszottam, majd egy ifjú ikerpár érkezett – egyikük Fészes ismerősöm, aki ma sajnálatos módon suli után elvesztette az igazolványait, és hozzám jött segítségért, hogy hazajuthassanak. Miután B. elvitte őket a buszhoz, megrendeltem a vacsimat, és most nyugodtan, diktálva szundítok! Mára ennyi volt! Vizslát!