Itt van augusztus, a nyár vége, le kell zárnom megint egy évszakot.
Ez a hőmérsékleten egyáltalán nem látszik, mert már múlt hét csütörtökön is kutyameleg volt. Arról a napról nincs is sok emlékem, nyilván nem is történt semmi érdemleges. Csak az esti Perecezés volt említésre méltó, mert a kis töketlen is várta velem a barátnőmet, de egy idő után G. megint kizárta a játékunkból, mert féltette a sebét a hevességünktől. Persze, ezt a szobába becsukva nem így gondolta a kis csutak, váltig azt kaparta az ajtóra, hogy megbirkózik ő egyszerre mindkettőnkkel.
Másnap viszont dél körül érkezett Nojcsi, aki minden nálam dekkoló ebzettől el szokott búcsúzni, mielőtt az illető gazdisodik. Így tett most is, töpivel búcsúztatta Happy-Vukót, és a finomságból én sem maradhattam ki. A kétlábúak beszélgettek, mi hol sorban, hol össze-vissza járultunk simiért, közben persze megigazítottuk a haját, a fityegőket a fülében, körbenyaltuk, megtisztogattuk. gyógyító puszikkal elláttuk, szóval úgy meggondoztuk, mint egy valakit közülünk. A kis töketlen persze igyekezett megint előtérbe tolakodni, néha tiltakoztam, ennek hangot is adtam, vagy elvonultam megsértődni egy-egy percre.
Estefelé korán kaptunk vacsit, aztán az inasok kimenőt adtak maguknak, azt mondták, hogy ötven éves szülinapost kell ünnepelniük. Nem értettem, mi miért nem kellettünk oda, nélkülünk pedig minden dínom-dánom csak „szomorkás múltbamerengés”, a hangulatot én tudom igazán feldobni, és most Happyvel e téren is hatékony párost alkottunk volna. Ahogy tapasztalom, nélkülünk minden kétlábú túleszi magát, aztán jönnek a sirámok, és a tuti fogyókúrás tapasztalatok lázas csere-beréje. Ha én, vagy pláne mi ott vagyunk, csak suttyomban, lopva mernek falatozni, mert mi minden segítséget szívesen megadunk testtömegük (asszem ezt így nevezik) karbantartása érdekében…
Itthon rendesen viselkedtünk, úgy adtuk át a rezidenciát további kezelésre, ahogy három órával azelőtt átvettük.
Másnap, szombaton sem csökkent a hőség. G. már délelőtt besózta magát, őrülten nyomogatta a billentyűket, pakolgatott ide-oda. Mi hevertünk a hűvösön Happyvel néha egy kis játékos acsarkodás, de többnyire csak a fejünket forgattuk G. - a beindult vombat után. (Ő az a kis ausztráliai állatka, aki ha elindul, gőzhengerként döcög végig a bozótoson…)
Kb. fél kettőkor jött K., és elvitte egy napra Happyt, mert nem volt hivatalos a műrétje miatt a buliba. Ez is jól kezdődött! Mikor végre elindultunk, így csak én taposhattam szét G. mindenféle testi tartozékát, mert ő velem osztozott a hátsó ülésen.
Kicsit késve értünk oda, már várt ránk Bogica, tesója Bruno, és Molly, akivel hirtelen nem is foglalkoztam…. mert első ténykedésem a csöppség leteremtése volt, Persze rögtön jött Bruno válasza, aki bizonyára félreértette szeszélyes hercegnői viselkedésemet, és bőszen kezdte magyarázni, hogy hozzá ne szóljak és érjek az ő Bogicájához, mert kettéharapja a hercegnői nyakörvemet, és nem fog azzal foglalkozni, hogy előbb kihámozzon belőle. Azért hamar lenyugodtunk, aztán végrehajtottuk az etikettet Mollyval is, aki a megye legjobb vizivadásza! Kezdtem mesélni neki, hogy vizikígyót már én is fogtam, de az hiszem kiröhögött… Közben érkeztek a többiek is, és most itt diktálom be G.-nek, hogy nem fogom az összes kísérő monogramját megemlíteni A.-tól T.-ig, csak annyit, hogy kb. 14-15-en voltak. Mi, négylábúak 12-en voltunk, Bendegúz - a pumi mix, és Hailey – a labi kivételével mind vizslák. Őket is felsorolom természetesen, mert végülis értünk volt a buli! Tehát elölről: Bendegúz, Hailey, Bogica, Bruno, Molly, Maya, Max, Berci, Zsömi, Szofi, Lili, és én!
Annyian voltunk a kis árnyékos helyen, hogy a leülés is fárasztó volt, tehát kolbászoltunk ide-oda. ismerkedtünk egymással, néha egy-egy kis játék, majd sürgősen vissza a vizestálakhoz. Mégis meg kell említenem két cuki kétlábút, akik nem csak ránk, hanem a többi kísérőre is gondoltak! Csilla és Nojcsi hozott töpit, rágcsát, jutifalatot „dögivel”, fajtársaiknak pedig almáspitével és túróspogácsával kedveskedtek. Nem véletlen, hogy mindannyian náluk csoportosultunk egy kis betevőért. A pitéből és a pogiból mi nem kaptunk, pedig megkóstoltam volna… csak hallomásból tudom, hogy mindkettő finom volt. Ez a két ínyemre való süti a kétlábúak éhenveszését volt hivatva meggátolni…. mert ugye, du. 3-tól 6-ig nem bírták volna ki, hogy ne csitítsák valamivel éhező bendőjük kordulásait.
Lassan elkezdett oszladozni a társaság, de mi Haileyvel majdnem este hétig kitartottunk. Talán ennek is köszönhető, hogy nem tettem ki az autóban a behabzsolt egyveleget. Majdnem játszani is lehetett már, mert legalább egy fokot lehűlt a levegő.
Mindenesetre annyira elfáradtam, hogy a vacsit is otthagytam és aludni tértem.
Másnap hajnalban befaltam az előző napi vacsit, délben megérkezett Happy-Vuko is, visszatért minden a régi kerékvágásba. Csak Perec nem jött a szokásos esti birokra, mert ismét 30 parizercentis volt a hőség! (A parizercenti (Pcm) az a mértékegység, ami centiben mutatja a hőséget, és egyenes arányban van a nyelvem kilógásával.
Elég volt a nyári piknikekből egy időre, mert ha G. tovább folytatja, feloszlatom a csoportot!
Most valami októberi vizslabuliról ábrándozik, de ez még csak agyatlanságának egyik hátsó tekervényében lapul, és szerintem B. véleménye az, hogy maradjon, húzódjon is meg ott. Vizslát!
 |
| Nojcsi búcsúzik Happytől |
 |
| Piknik |
 |
| Piknik - tömegétkeztetés... |
 |
| Piknik |
 |
| Piknik |
 |
| Piknik - Meleg van! |
 |
| Piknik - Bogica és én |
Vannak szép dolgok földön és egen, de 4-5-6-7 vizsla együtt - a a legszebbek közé tartozik ! Örülj, hogy társak között lehetsz, úgy szép az élet !
VálaszTörlésTudod kedves A. F., G. azért szervezi a piknikeket, hogy néha ő is részesüljön abban a kegyelemben, amit a vizslatársaság jelent neki! Ha egyszer úgy érzed, Te is csatlakozhatsz hozzánk, szívesen látunk!
VálaszTörlés