Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01. 26.
Nehéz G.-t mostanában rászorítani arra, hogy az én Diktálmányommal foglalkozzon, de most a csendespihi alatt nem engedjük leheveredni közénk, mert amúgy is kint dorbézolunk a már-már tavaszt idéző szépidőben.
a múlt héten pont akkor keresett Mnéni telefonon, amikor éppen a futin voltam B,-vel, meg akart látogatni a rezidenciámon egy kis vizslapuszit kunyerálni…. G. mondta, hogy simigyűjtő körúton vagyok, csak Lui tartózkodik otthon, és örömmel ugrálna össze bárki betoppanó vendéget. Mnénit azonban Lui nem érdekelte, csak értem epedezett, és elindult a Ledinára, hogy találkozzon Őhercegnőségemmel. Annyira ki volt éhezve a szép zsemleszínű vizslabundámra, hogy rögtön „lezsacizta” Zarát, aki elsőnek üdvözölte. Én akkor még csak távolabbról figyeltem a nagy örömködést, de hamarosan helyreállt a rend, és befalhattam a nekem szánt jutifalatokat is.
Szombat délelőtt Éva jött, kicsit beszélgettek G.-vel, - már amennyire hagytuk őket, - aztán mivel Luira próbálták feladni hámot, rögtön gondoltam, valami különös dologra készülnek. Így is történt, mert mikor Ősvábsága beleunt az ellenállásba, és Éva még a girnyóságához is hozzáállította a szíjakat, csatokat, elvonultak kettesben. Mint később megtudtam, Csokizni mentek a futira, ahová az állítólagos alomtestvért Petra – a kisgazdi – kísérte el. Engem meg sem kérdeztek, hogy szeretnék e velük tartani… Persze úgyis nemet mondtam volna, hadd tomboljanak együtt, nélkülem. Amúgy is jót tett az a két óra az állandóan duracellel töltött lakótársam nélkül A kétlábúak sok képet, és néhány videót is ellövöldöztek rájuk, hát ide is feltetetek egyet-kettőt tessék-lássék, ha már a sváb gyerkőcnek nem jutott fészbúk oldal. Nem hinném, hogy valaki is nem rám kíváncsi itt, hanem rá, de mivel az én inasaim képtelenek jó képekkel ellátni a hódolóimat, mindenkinek be kell érnie egyelőre Csoki és Lui fotóival. Tavasszal azonban Udvari Fényképészt veszek fel, hogy végre elláthassam imádóim táborát Őhercegnőségem fényképeivel, ahol néha igyekszem majd kegyesen mosolyogni is.
Amúgy cseppet sem értem, hogy miért kell ennyi mindenkit alkalmaznom… Lassan már ott tartok, hogy az egyik enni ad, a másik inni. külön kell sétáltató, most meg fényképész is…. Mi vizslák „mindenesek” vagyunk, mindegyikünk tud kanapén heverni, papucsot cincálni. gazdit lefejelni, zsebekben turkálni, hajat igazítani, tetőtől talpig mosdatni, teli szatyrot gyorsan kirámolni, konyhaasztalt meglepetésszerűen lerámolni… és még ezeregy más dolgot. Mindent, amiért a kétlábú rajong értünk. De szép lenne, ha ők is tudnának mindent, amivel kedveskedhetnének nekünk…. Tudom, hogy tökéletlenebbek, mint mi, és akkor még az emocionális problémáikról szót sem ejtettem… Mi csak szeretünk, és kész!
Visszatérve Luiékhoz, amikor hazaértek, mi indultunk Zarázni, mégpedig hercegnőhöz méltóan, autóval. Kriszta volt a sofőr, mi Zarával hátul helyezkedtünk el, ahogy nekünk dukál. Igaz, mintha egy sorral hátrébb kerültünk volna, de sebaj, rövid távra így is jó volt, és bízom benne, hogy Zarám inasa is bele fogy jönni az arisztokrata-fuvarozásba. Sokan voltak a futin, én is jól elfáradtam, aztán otthon várt már Lui a meséivel.
Vasárnap is autóval mentünk, de most messzebb, a Malomvölgyi tavat látogattuk meg négyesben. Sok volt a négylábú is, de mind pórázon vezette a gazdiját, csak kettesben tomboltunk Zarával. Helyenként nagy volt a sár, de mi szépen kikerültük egészen addig, míg a végén B., - hogy ne a pocsolyából ugorjunk egyből az „udvari hintónkba”, - odébb nem akart vezetni minket. Zara látva, hogy távolodik a Gazditól, félt sofőrünk elvesztésétől, kibújt a nyakörvéből, és visszaszáguldott. Akkor már mindegy volt, állítom, hogy olyan csatakosak egész nap nem voltunk. Rólam persze minden sár lepergett, de az autót remélem Kriszta alaposan kitisztítja a legközelebbi alkalomra.
Végül egy nagyon személyes… Ma reggel értesültem arról, hogy Mózinéni, akit volt szerencsém rezidenciámban is fogadni, tegnap este átkelt a Szivárványhídon. Az utolsó – ez alkalommal - feltett fotó az övé. Vizslát Mózinéni! Vizslát Nektek is!

Csoki

megbeszélés

Lui

Gyere, vedd el!

Szólt valaki?

Viszlát Mózinéni!..... R.I.P.