01. 07. 13:40
G. most kezd lenyugodni…. de legalább ez annyira felzaklatta, hogy elkezdte írni az idei Diktálmányt!
Szóval…… KISZÖKTÜNK…… Lui, és ém…..
Ez pedig úgy történt, hogy csengettek, G. csomagot várt, így felözönöltünk a lépcsőn, - G. kicsit később özönlött – így mikor kinézett a kisablakon, előbb visszaterelt minket a folyosóra, és becsukta az ajtót. Eztán ment csak átvenni a csomagot, és miközben aláírt, Lui lenyomta a kilincset, és mi kiviharzottunk a lábak mellett. Itt volt a SZABADSÁG!!! Rohantunk körülnézni, valahogy nem akaródzott meghallanunk G. „invitálását” sem. Szerencséjére nem volt forgalom, de mi messzebb jártunk, nem a legközelebbi villanyoszlopot vizslattuk már.
G. kétségbeesésében telózott Perec gazdijának, Marcsinak, aki első szóra ugrott, annak ellenére, hogy éppen egy tüdőgyulladás „szórakoztatja”… (reméljük, nem lett nagyobb baja…) Közben én visszatértem, de Lui önállósította magát… És ekkor, egy teló csörgés után G. is megnyugodott…. – láttam az ajtóüvegen keresztül – mert egy hang közölte, hogy Lui a szomszéd utcában játszik az ő – éppen ott sétáltatott – blökijével. Hamarosan a kedves házaspár errefelé „sétáltatta” Luit, itt becsalogatták közösen az ajtón G.-vel, mert a svábcsoki még itt a ház körül is mindent meg akart nézni…. Ebben a történetben a telefoncsörgés után volt először és utoljára elégedett önmagával G., mert mindkettőnkön éjjel-nappal itt fityeg a biléta, címmel és telefonszámmal!
És most, hogy G. magához tért, bediktálom neki a Szilvesztert, és az azóta történteket.
Az év utolsó estéjén kicsit izgultam, hallva a sok durrogást, ezért nem nagyon akaróztam az udvarra sem kimenni. Lui bátran kisétált a dolgait végezni, igaz, gyorsan vissza is jött mindig, mikor „kész” lett.
Együtt heverésztünk a kanapén, néha játszottunk, ezzel tartva ébren a kétlábújainkat. Amúgy fogalmam nincs, miért kellett érten maradniuk, talán ők is féltek a durranásoktól… Aztán már nagyon későn elővettek egy üveget, kicsit pukkantottak vele, aztán végre B. és G. is elkezdett alváshoz készülődni. Az elején, amíg el nem csitultak a „körvadászat” hangjai, még készenlétben feküdtünk, hátha be akar jönni a durrogató, de aztán Luival mi is elszunnyadtunk.
Másnap reggel nyoma sem volt a hangzavarnak, denagyon hideg lett, valami fehérség is hulldogált, de semmire sem volt jó. A hideg megmaradt, sót tegnap korcsolyázni is tanulgattunk, de sajnos éppen az ónos eső miatt, két reménybeli vendégem is későbbre halasztotta a kötelező simileadását! Ráadásul megtudtam, hogy azon az agyament éjszakán, amikor minden csekélyértelmű kétlábú abban éli ki magát, hogy mekkorát tud durrantani, Csoki mellé dobtak – a saját kertjében – egy petárdát. Szerencse, hogy befelé iramodott és nem elfelé riadozott.
Innen is reméljük – Luival és G.-vel mindhárman, - hogy a legközelebbi alkalommal az a kezdetleges izomszövet az alsó testnyílásába dugva próbálja ki a petárda hatását. Kívánunk neki is maradandó élményt!
A tegnapi jégpálya mára 15-20 centis hóvá alakult, így délelőtt már élvezettel rohangásztunk a nagy fehérségben. Aztán délután G. morci lett, most már vacsit is kaptunk, ki is mennénk, de most még nem merjük ráncigálni az „oroszlán” bajszát…. Nem igazi oroszlán, de néha megjátssza, hogy félelmetes… Remélem, később megenyhül! Vizslát!
G. most kezd lenyugodni…. de legalább ez annyira felzaklatta, hogy elkezdte írni az idei Diktálmányt!
Szóval…… KISZÖKTÜNK…… Lui, és ém…..
Ez pedig úgy történt, hogy csengettek, G. csomagot várt, így felözönöltünk a lépcsőn, - G. kicsit később özönlött – így mikor kinézett a kisablakon, előbb visszaterelt minket a folyosóra, és becsukta az ajtót. Eztán ment csak átvenni a csomagot, és miközben aláírt, Lui lenyomta a kilincset, és mi kiviharzottunk a lábak mellett. Itt volt a SZABADSÁG!!! Rohantunk körülnézni, valahogy nem akaródzott meghallanunk G. „invitálását” sem. Szerencséjére nem volt forgalom, de mi messzebb jártunk, nem a legközelebbi villanyoszlopot vizslattuk már.
G. kétségbeesésében telózott Perec gazdijának, Marcsinak, aki első szóra ugrott, annak ellenére, hogy éppen egy tüdőgyulladás „szórakoztatja”… (reméljük, nem lett nagyobb baja…) Közben én visszatértem, de Lui önállósította magát… És ekkor, egy teló csörgés után G. is megnyugodott…. – láttam az ajtóüvegen keresztül – mert egy hang közölte, hogy Lui a szomszéd utcában játszik az ő – éppen ott sétáltatott – blökijével. Hamarosan a kedves házaspár errefelé „sétáltatta” Luit, itt becsalogatták közösen az ajtón G.-vel, mert a svábcsoki még itt a ház körül is mindent meg akart nézni…. Ebben a történetben a telefoncsörgés után volt először és utoljára elégedett önmagával G., mert mindkettőnkön éjjel-nappal itt fityeg a biléta, címmel és telefonszámmal!
És most, hogy G. magához tért, bediktálom neki a Szilvesztert, és az azóta történteket.
Az év utolsó estéjén kicsit izgultam, hallva a sok durrogást, ezért nem nagyon akaróztam az udvarra sem kimenni. Lui bátran kisétált a dolgait végezni, igaz, gyorsan vissza is jött mindig, mikor „kész” lett.
Együtt heverésztünk a kanapén, néha játszottunk, ezzel tartva ébren a kétlábújainkat. Amúgy fogalmam nincs, miért kellett érten maradniuk, talán ők is féltek a durranásoktól… Aztán már nagyon későn elővettek egy üveget, kicsit pukkantottak vele, aztán végre B. és G. is elkezdett alváshoz készülődni. Az elején, amíg el nem csitultak a „körvadászat” hangjai, még készenlétben feküdtünk, hátha be akar jönni a durrogató, de aztán Luival mi is elszunnyadtunk.
Másnap reggel nyoma sem volt a hangzavarnak, denagyon hideg lett, valami fehérség is hulldogált, de semmire sem volt jó. A hideg megmaradt, sót tegnap korcsolyázni is tanulgattunk, de sajnos éppen az ónos eső miatt, két reménybeli vendégem is későbbre halasztotta a kötelező simileadását! Ráadásul megtudtam, hogy azon az agyament éjszakán, amikor minden csekélyértelmű kétlábú abban éli ki magát, hogy mekkorát tud durrantani, Csoki mellé dobtak – a saját kertjében – egy petárdát. Szerencse, hogy befelé iramodott és nem elfelé riadozott.
Innen is reméljük – Luival és G.-vel mindhárman, - hogy a legközelebbi alkalommal az a kezdetleges izomszövet az alsó testnyílásába dugva próbálja ki a petárda hatását. Kívánunk neki is maradandó élményt!
A tegnapi jégpálya mára 15-20 centis hóvá alakult, így délelőtt már élvezettel rohangásztunk a nagy fehérségben. Aztán délután G. morci lett, most már vacsit is kaptunk, ki is mennénk, de most még nem merjük ráncigálni az „oroszlán” bajszát…. Nem igazi oroszlán, de néha megjátssza, hogy félelmetes… Remélem, később megenyhül! Vizslát!
 | |
| 2015. Szilveszter... Lui almázik (az "életmentő" bilétával) |
 |
| 2015. Szilveszter... Lui az almával |
 |
| 2015. Szilveszter... Ereszted el! |
 |
| 2015. Szilveszter... Megint elloptad!? |
 |
| 2015. Szilveszter... ÉN! |
 |
| 2015. Szilveszter... Kötéltánc |
 |
| 2015. Szilveszter... Lui |
 |
| 2015. Szilveszter... Már pihizünk |
+4
Nos, én tudom, hogy a fiatalság - úgy általánosságban - tud az idősebbeknek meglepetést okozni, na de hogy szívrohamhoz közeli állapotot is, az azért nem valami tisztességes dolog. Nem is tudom, mi a csudát lehetne veletek csinálni, hogy az ilyesmitől óvva legyen G. az elkövetkező időkben. Tán láncra kellene verni a bestiákat!!! :-(
VálaszTörlésHát igyekezzetek a közeljövőben megkímélni a személyzetet, mert ha nem, felbiztatom, hogy rendesen lássa el a bajotokat, ha eszetlenkedtek !!!
Köszönöm az aggódásodat, G. kereste a nádpálcát, de mire előszedte volna, észbe kapott, hogy miért is porolná ki a bundánkat?.... Azért, mert hazajöttünk?
TörlésÍgy hát megúsztuk, de kulccsal lesz zárva az ajtó, ha kimegy, nehogy svábcsoki barátom megint Houdinit játsszon...