06. 27.
Lassan eltelik a június, az elmúlt héten bemutatkozott a kánikula is.
(Kánikula a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszak. A szó latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.)
Vakkantanom sem kell, hogy nem szeretem a kánikulát! Ebből is látszik, hogy nem vagyok kutya! Sem nagy, sem kicsi, utálom a kutyameleget, a kutyahideget, és nem szeretem, ha „kutyavacsorát” emlegetnek, mert az olyan bizonytalan valami! Szóval nem „kutya”, hanem VIZSLA vagyok!
Mielőtt beszámolnék az éppen eltelt hét forrósággal teli napjairól, vissza kell térnem a vizslajuniálispiknikünk egyik mozzanatára, ami kimaradt a múltkori Diktálmányból, és ezt Nojcsi jogosan reklamálta… mert azóta is nagyokat kacarászik saját magán… Emlékeztek, amikor megérkeztünk, Lui valahogy kibújt a szépséges hámjából, és B. hajkurászta egy ideig, míg be tudta terelni a futira. Eztán megkérte kedvenc Töpisnéninket, hogy csatolja vissza házi-Houdininkre a megkülönböztető öltözéket. Nojcsi feladatának súlyával szembenézve komoran körbe tekintett, emlékezett rá, hogy Lui csokivizsla, (kb. hússzor találkoztak már), felsikkantott tehát örömében, amikor megpillantott egyet. Nem zavarta, hogy Lüszi lett a kiválasztott, lelkesen felcsatolta rá a hámot, és megelégedetten, büszkén nézett körbe az elismeréseket begyűjtve a – szerinte - sikeresen végrehajtott feladat után. Kicsit sem zavarta, hogy Lüszin úgy lötyögött a hám, mint tehénen a gatya… Máig sem tudom, hogy Maya miért segédkezett szótlanul Lüszi „hámosításában”, talán tetszett neki kedvence új ruhája…. Mindenesetre az egyik kis törpe egészen addig parádézott a csokivizslánnyal, míg B. meg nem érkezett, és meg nem kérdezte, miért is van Lüszikén Lui cucca? Na, akkor kitört a derültség, ami máig tart, ha a kétlábúak eszébe jut az epizód. Az is igaz, hogy mindezt elejétől a végéig vaksi személyzetem is végigasszisztálta, de hallgatott, csak pislogott, mint egy nagyobbacska türkiz színű levelibéka a zöld horgászszékében – ha el tudtok ilyesmit képzelni…
A héten csütörtökig csak egymást adjusztáltuk a melegben, persze inkább délelőtt, és estefelé kint az udvaron, többnyire bent a hűvösebb rezidencián. Jelentem, érik a kajszi, Lui jóvoltából meg is tudtuk kóstolni! B. egy ideig kereste, hol jut be a veteménybe – ott van a kajszifa, - és addig járt utána, míg egyszercsak szemtanúja lehetett haverom átszökkenésének a tilosba. Azonnal fordult is a rugólábú, száján vigyorral, benne egy barackkal, amikor meglátta a morcos személyzetet. Ezúttal nem örvendezett tiszta szívből. És kicsivel később már én sem, mert B. lecsupaszította a fát, csak a finom narancssárga teniszlabdák hűlt helyét bámulhattuk.
De csütörtök délben jött Éva, Lui szerelme. Mivel éppen hőségriadót tartott a terasz, és nem akartuk ebben megzavarni, inkább a belső térbe vonszoltuk a vendéget, ahol imádója kifejthette rajta alapos örömködését. Éva meglepően kedvesen tűrte a heves ostromot, csak én voltam kissé frusztrált, mert eleinte mindenhol „csoki” volt, egyszerűen nem tudtam üdvözölni a számomra is nagyon kedves jövevényt. És mivel Csoki ezúttal sem kísérte el Gazdiját, az itteni „mindenholcsoki”-t teljes egészében Lui produkálta. Ezért nincs közös fotó Évával, pedig én is itt voltam, igaz kicsit később, mikor svábocskám néhányat szusszant, erőt gyűjtve a következő ostromra. Sajnos nem sokáig élvezhettük Évát, sietett haza „saját csokit majszolgatni”, no meg a Lui által strapapróba alá vetett blúzát összeöltögetni…
Aznap még Z. is tiszteletét tette körünkben, így rövid időn belül észlelhettük, hogy mi egy szobavizslás, és egy udvarikutyás között a különbség! Hát, Ég és Föld, ahogy a kétlábúak emlegetik az egymástól távoli dolgokat. Z. nem is kapott puszikat, nem tölthette el boldogsággal az ölébe kucorodó, hátára mászó svábcsoki hozzá simuló melegsége, sem az én hercegnői tomporom simogatásra felkínálása. Máig sem tudja, milyen pozitív feltöltődésekről marad le ilyenkor.
Szombat este Perecék érkeztek, kicsit birkóztunk, de állítólag mindig láb alatt voltunk, pedig kétlábújaink ültek, nyugodtan a nyakukba tehették volna valóban útban levő virgácsaikat. Pereccel kicsit hangosak is szoktunk lenni, mert hármasban még mindig nem tudunk játszani, az éppen kimaradó pedig „üvöltve” reklamál a csatlakozást követelve.
Tegnap Nojcsi jött, „annyira” nem is volt hőség, a kezdeti örömködést leszámítva egész délután rendesen viselkedtünk. Őt már nagyon megszoktuk, mint családtagot, csak annyiban különbözik az állandóan szolgálatunkra álló inasoktól, hogyha ő jön, mindig hoz valami finomat! Közben G. fejét is „rendbetette”, ekkor mi ki lettünk rekesztve, de nem hagytuk magunkat, természetesen visszaszöktünk, hogy mielőbb ellenőrizzük ennek a lehetetlen vállalkozásnak az eredményét. (B. szerint belül jobban reperálásra szorul az a hajtartó, mert túlzásba viszi a nekünk szánt, velünk kapcsolatos bevásárlásait…) B. irigy, de ezzel nem vakkantok újat, a Diktálmányban többször leírattam már. Este készültünk az elalvásra, de nem volt nyugalmunk, mert G. megint a tévéfotelba telepedett, és ilyenkor mi a meglepetéstől mindig körülötte sertepertélünk, amíg végre nyugovóra nem tér. Tegnap kicsit szomorkásan tette ezt, megállapítva, hogy sem a kánikula, sem a magyar foci menetelése nem tart örökké. Vége is lett mindkettőnek, ma már csattogott, zuhogott, szinte egész nap eseget. Szerencsére eddig a nagy csattanások elmaradtak, amitől mindketten tartunk egy kicsit. Délelőtt még a nap is kisütött, G.-hez szépruhás barátja jött, mi ki lettünk terelve az udvarra, amiért egy órán keresztül reklamáltunk. Azért csak addig, mert addig maradt, és vissza lettünk engedve. Délutántól folyamatosan esik, mi bent csendespihiztünk egy darabig, most már vacsiztunk is, várjuk haza B.-t, hogy egy kis örömtánccal feltornásszuk az adrenalinját! Vizslát!
 |
| Frizuraigazitás |
 |
| A kis kéjenc... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése