Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 28.
 
Na, az elmúlt hét tényleg nem dúskált eseményekben! Csak azért jelentkezem, mert nem szeretném Kedves Népemet árván hagyni! Figyelek rá, hogy érezzétek odaadó törődésemet Diktálmányom folytatása révén is, gyengébb idegzetű követőim nehogy még egy hétig kétségek közt gyötrődjenek eltűnésem miatt…
Kedd hajnalban B. búcsút intett itteni kötelezettségeinek, és Sellyére távozott, hogy az ottani fürdőben törpéket áztasson. Előtte G. beígért némi izgalmat: egy száműzött rokon érkezett volna vendégségbe, de abból sem lett semmi, Lüsziékhez kéretőzött be végülis, így az egész hetet kettecskén töltöttük, felügyelve vaksi inasunkra. Délelőttönként nagy szundításokat műveltünk, gondosan ügyelve az előző éjszakai alvások kipihenésére. Olykor azért kimentünk a teraszra is, megmozgatva G.-t, nehogy teljesen berozsdásodjon a gép előtti gubbasztásban. Mivel azonban a harangszó előtti órákban erősen tűz a nap, és a híres napvitorlánk már nem ad enyhülést, a nagyobb mocorgással járó mókákat mindig késő délutánra halasztottuk. Lui a gyíkvadászatot sem űzte ilyen melegben sokáig, pedig „szépen járt a vad”, kihasználva a nyári nap utolsó tüzes nyilait. A harangkongatás után ellenőriztük inasunk étkezését, majd csendespihenő gyanánt testületileg ágyunkra telepedve vártuk tespedésben elgyötört izmaink megmozgatásának az idejét. A csendespihi alatt persze G. alul nyújtózott el kényelmesen, mi pedig rajta kucorogtunk, de mit meg nem tesz egy arisztokrata gondoskodó vizslapár a rájuk bízott kétlábú kényelme érdekében! Nem azért, hogy fényezzem magunkat, de többször is helyet változtatunk G.-n, hogy a leghatékonyabban kihasználhassa rá sugárzó jótékony energiánkat, és pozitív hatású 50-60 kilónkat. Mindig elégedett nyöszörgéssel töltekezik ilyenkor, jóságos vizslaszívünk megelégedésére. Karitatív tevékenységünk befejeztével inasunk láthatólag újjáéledve tért magához, tagjait alaposan megrázva száguldott ki a szabadlevegőre. Ekkor kezdődött el a mi szórakozásunk, természetesen gondosan ügyelve arra is, hogy alkalmazottunk ez idő alatt is jól érezze magát. A megmaradt kötéllel játszottunk cibálósdit, (már ideje lenne újabbat beszerezni), a ketrecharc legújabb változatát is bemutattuk. A „ketrec” ez esetben az egész udvar és kert, a lényege pedig a rohanás, a földharc, a finom nyakonragadás, cserépburogatás, teniszlabdahámozás, a komposzthalom átvizsgálása, és a használható dinnye-, és krumplihéjak visszaszállítása, vegyítve egy kis tóbatoccsanással… (Valószínű, túl keskenyre tapostuk ki a tóparti sétányunkat, de majd jövőre korrigáljuk.) Szóval nagyon összetett tevékenység ez a sport. Ha ehhez hozzávesszük G. viráglocsolását, amikor hol a „slag” kígyójában, hol a segítőkészségünkben botladozik, beláthatja mindenki, hogy B. nélkül is csupa vidámság az életünk. Pénteken Perecék is meglátogattak bennünket, Kriszti anyukájába kapaszkodva vészelte át első üdvözléseinket… mert kétpercenként köszönteni szoktuk őket ha itt vannak. Aznap este megjött házvezetőnőnk is végre, hiányzott már, akkor vagyunk maradéktalanul boldogok és elengedettek, ha a személyzet teljes létszámmal a rendelkezésünkre áll! 
Holnaptól új, izgalmasabb hét kezdődik, aki eljutott idáig a Diktálmány olvasásában, fellélegezhet! Vizslát!