Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 05.
 
Nem vagyok megelégedve G.-vel! Az eltelt hétre mindenféle izgalmakat ígért, többek között, hogy hárman képviseljük az uralkodó osztályt a rezidenciámban egy darabig, de sehol senki… 
Egyedül az elmúlt hétfő váltotta be a reményeket! Jött Nojcsi, a hozott virslit ügyesen elválasztottuk a karjától, és csak azt a kis, különálló falatkát nyeltük le, amit nekünk szánt. Olyan pici volt, hogy nagyon ügyelnünk kellett, mikor csukjuk rá a darabkára jól kivitelezett harapófogónkat…. rágni nem volt érdemes… Alighogy első körben kiörvendeztük magunkat, megérkezett új vendégünk – Éva, - akit eddig csak a Fészről ismertem. Évát a lánya is elkísérte, de az ő átkutatását későbbre halasztottuk, hiszen ínycsiklandozó illatok kezdtek lengedezni! Nem tévedtünk, (persze hogy nem), alig vártuk, hogy leüljön mindenki, és előkerüljön a DOBOZ… a doboz kinyílott, és előjött belőle a házitöpi! Pár perc múlva megállapítottuk Luival, hogy a doboz meglehetősen aprócskának bizonyult, de ez a kétlábúak szerint nem mérvadó, mert ha töpiről van szó, én is elvesztem közismert mértéktartásom, csokibarátomat meg nem is említem. Éva meg is jegyezte, hogy éhenkórászok vagyunk, biztosan csak hébe-hóba élelmeznek itthon bennünket, de ha csak a látogatóktól jutunk betevőhöz, elég sűrű lehet a vendégforgalom, mert furcsamód nem látszik rajtunk a nélkülözés. Az ilyen – izmos testalkatomra utaló szöveget – amúgy is el szoktam engedni a füleim mellett, most meg egyébként is dolgunk volt, át kellett vizslatnunk minden szatyrot, táskát, nem lapul e bennük némi kis elfeledett nasi. Hát nem, nem akadtunk már semmi ehető nyomára, kénytelenek voltunk az asztalra koncentrálni, de ott sem nyílott ki a bőségszaru. Később megjött Nojcsi Krisze is, akiről G. biztatására megpróbáltuk a gatyát lecibálni, mert nem hozott semmit nekünk, ám hamar abbahagytuk, egyelőre nem voltunk farkas-, illetve vizslaéhesek. Sajnos hamarosan az összes vendég elköszönt, ám Éváékat visszavárjuk, igazán finom, és illatos benyomást tettek ránk! Nojcsi pedig úgyis rendszeresen jön, ha nem is olyan sűrűn, mint szeretnénk…. Miután egyedül maradtunk, a konyhába vonulva felfedeztük, hogy látogatóink a személyzetet is megajándékozták (itt kegyesen megengedem, hogy köszönetüket újra kifejezzék). Mi „persze” - az inasok köztudott irigysége okán – semmiből nem részesültünk… estebédünk elfogyasztása után amúgy is éreztük, hogy aznapra elég is volt a pocaktömésből. Természetesen még egy félórai rohangálásra sort kerítettünk, nehogy éjszakai nyugalmunkat holmi gázkitörések zavarják. (Zsaci vagyok, nem Zsana… )
A következő napok, mint már vakkantottam, a megszokott napirend szerint teltek. Perecék ugyan beállítottak csütörtök estefelé, de csak rövid látogatást tettek, még a grabancát sem volt időm alaposabban megragadni, amit pedig annyira szeret. Lui ilyenkor sosem hagyja, hogy békésen gyepáljuk egymást, mindig közbeszól, és máris oda kettőnk harmóniája, kisbarátnőm kizökken a bunyó révületéből, és elzavarja a csokikibicet. 
Másnap az inasoknak dolguk volt délelőtt, harangszóra sem értek haza, sőt! Csak jóval később örömködhettünk megérkezésüknek. Így a megszokott csendespihi is elmaradt, helyette az udvaron pakolgattunk egy kicsit, dinnyehéjat szereztünk, hullott szilvát, fügét csócsáltunk, Lui szokása szerint megdézsmálta a halacskáim kajáját, szóval roppant hasznosan töltöttük az időt. 
A hétvége is a szokott módon ért véget, csak a Nojcsi-hozta nyuszicsontok ropogtatása jelentett egy kis változatosságot. Nem hiszem, hogy Nojcsi tudná, hogy a nyuszi többi része szőrén-szálán eltűnt, legalábbis hozzánk már nem érkezett meg. Alkalomadtán figyelmeztetni fogom, nézzen utána, hova tud tűnni a szegény nyuszi a fagyasztóból úgy, hogy csak a csontjait hagyja itt ijedtében…
Ahogy most, hétfő délelőtt az eső miatt bent szundizunk, mintha valóban vége lenne a nyárnak… remélem, nem kell már bevackolódnunk, lesz még idén jóidő, hiszen a Vizsla – Piknikek szeptemberben, és októberben is várnak ránk! Vizslát!

Mert i8mádnak! Nyilván nem véletlenül...

Jó, jó, Luit is kedveli Nojcsi....

Éééééés.... jön Éváék Töpijeee....!!!