Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 13.
 
Hát, („hát”-tal nem kezdünk mondatot..), az elmúlt hetet sem sikerült az inasoknak izgalmasra varázsolni… Egyedül a szerda volt irtó jó, mert már délelőtt beállított Nojcsi, de se töpi, se nyamvadt virsli…. valami pizzás izével próbált lekenyerezni bennünket… Lui egyből el is tüntette a feneketlen bendőjébe, de én morfondíroztam egy darabig, hogy mit is csináljak vele. Aztán mégis lenyeltem… (Bezzeg a kétlábúaknak csokit hozott…) Azért akkor is örültünk volna, ha üres kézzel jön, mindig nagy boldogság legkedvencebb barátosném látogatása! Igaz, most alig hogy kiörömködtük magunkat, G.-vel bevonultak a belső termeimbe, mi ki lettünk zárva, és nagy tutulások közepette csak az ablakon keresztül leshettük, amint vén inasom nyakára valami „elfogadható fejet” próbált ültetni… Ha az egészet kicserélte volna, biztos nagyobb lett volna a siker, de hát ő is „hozott anyagból” dolgozott… 
Nem elég, hogy a „fűnyírásra” kizártak bennünket, még enni is leültek nélkülünk! Pedig olyankor is velük lenni, az jog, ősi jog! Amikor a kétlábúak esznek, én mostanában már csendben, nyugodtan ücsörgök, csak a szemeimmel bűvölöm az üresedő kanalakat, villákat, várva az utolsó falatot…. legfeljebb egy kis cipőfűzőt eregetek. Bezzeg Lui, ő aztán nem bír magával…. sokszor a személyzet könyökét bökdösi, és amikor éppen a kávéscsészét tartják, ennek kevésbé örülnek…. hangoskodik is, gyakran rá kell szólni, nem az én fajtám…
Mikor befejezték a zabálást, végre kinyílt az ajtó, és újra örülhettünk az együttlétnek! Megelégedettségünknek nagymértékben hangot is adtunk, és egészen Nojcsi távozásáig extra bunyókkal szórakoztattuk a kétlábúakat a simik rendszeres begyűjtése közben. Ezzel még nem ért véget a nap, mert este benézett Perec is, és amikor éppen nem G. ölében ücsörgött, kicsit játszani is lehetett vele! 
Sajnos, a beígért Zára-nyaralás nem jött létre, hiába vártam kölyökkori barátnőmet a két napos hancúrra… . Perec próbálta pótolni az elmaradt viháncolást, ő az elmúlt héten később is rendszeresen eljött, ám az idő nagyobb részét „ölbevizslaként” töltötte. Lui próbálkozott valami futkorászást kicsikarni belőle, de a hangos követelőzését végképp nem szerette…. régebben nagyokat bunyóztunk, ám mióta Lui itt van, kicsit frusztrált lett szomszédbarátném.
Ennyit a mögöttem hagyott napokról, több vakkantást nem érdemel az eltelt hét. Vizslát!